Ashtavakra gita

astavakraASHTAVAKRA GÍTA

 

  1. Útmutató az Önmegvalósításhoz

 

Janaka mondta:

 

1.1

Mester,

miképpen érhető el a Tudás,

szerezhető meg az elkülönülés

és valósítható meg a szabadság?

 

Ashtavakra mondta:

 

1.2

Ahhoz, hogy szabad légy,

óvakodj az érzékszervek tapasztalataitól,

melyek olyanok, mint a méreg.

Fordítsd a figyelmedet

a megbocsájtás, őszinteség, kedvesség, egyszerűség és igazság felé.

 

1.3

Te nem a föld, víz, tűz vagy a levegő vagy.

Sem az üres tér.

A megszabadulás az, ha úgy ismered magad,

mint tiszta Tudatosság –

és mindezek Tanúja.

 

1.4

Maradj meg a Tudatosságban

a személyiség illúziója nélkül.

Így azonnal szabad és békés leszel.

 

 

1.5

Nincs kasztod vagy feladatod.

Láthatatlan, ragaszkodásmentes és formátlan vagy.

Minden dolog Tanúja.

Légy boldog.

 

1.6

Jó és rossz, gyönyör és fájdalom,

csupán az elmében léteznek.

Nem hozzád kapcsolódnak.

Ne merülj el egyikbe se és ne is élvezd azokat.

Szabad vagy.

 

1.7

Te vagy az egyedüli Tanúja

mindennek, ami Az,

örökké szabadon.

Csak az az akadályod, hogy nem látod Ezt.

 

1.8

Az a gondolat: „én vagyok a cselekvő”,

egy mérges kígyó harapása.

Tudni: „én semmit sem csinálok”,

a hit bölcsessége.

Légy boldog.

 

1.9

Egyszerű megértése annak:

„én vagyok az Egy Tudatosság”,

megszüntet minden szenvedést

a pillanat tüzében.

Légy boldog

1.10

Te vagy a határtalan Tudatosság –

az Áldottság, a végső Boldogság –

melyben az univerzum megjelenik,

hasonlóan, mint a kígyó káprázata egy kötélben.

Légy boldog.

 

1.11

Igaz, amit mondanak:

„az vagy, amit gondolsz”.

Ha azt gondolod, hogy le vagy kötve, akkor le vagy kötve.

Ha azt gondolod, hogy szabad vagy, akkor szabad vagy.

 

1.12

Te vagy az Önvaló – az Egyedüli Tanú.

Tökéletes vagy, mindent átható, Egy.

Szabad, vágytalan, örök mozdulatlan.

Az univerzum nem más, mint a benned való tükröződés.

 

1.13

Meditálj ezen: „én csak a Tudatosság vagyok – Egység”.

Add fel azt az elképzelést, hogy te egy különálló lény vagy, egy személy,

azt, hogy van belül és kívül.

 

1.14

Régóta megköt az a gondolat:

„én egy személy vagyok”.

Hagyd, hogy az a tudás: „egyedül a Tudatosság vagyok”,

legyen a kard, mely felszabadít.

 

 

 

1.15

Most és mindörökre szabad vagy,

ragyogó, tiszta, nyugodt.

A meditáció gyakorlása

a gyakorlót kötelékben tartja.

 

1.16

Tiszta Tudatosság vagy –

az univerzum lényege.

Az univerzum benned létezik.

Ne légy szűklátókörű.

 

1.17

Kondíciómentes, változatlan és formátlan vagy.

Stabil, mérhetetlenül mély, nyugodt.

Vágytalan.

A Tudatosság vagy.

 

1.18

Az, aminek formája van, nem valódi.

Csak a formátlan állandó.

Amikor ez tudássá válik,

nem térsz vissza az illúzióba.

 

1.19

Ahogy egy tükör létezik

a visszatükrözött képen

belül és kívül,

a legmagasabb Önvaló is létezik

a testen belül és kívül.

 

1.20

Ahogy ugyanaz a tér van

a kancsón belül és kívül,

az időtlen, mindent magába foglaló Egység is

Teljességként létezik.

 

 

 

 

  1. Az Önmegvalósítás öröme

 

Janaka azt mondta:

 

2.1

Tiszta vagyok és nyugodt –

a Végső Tudatosság mely túl van a Tudatosságon.

Mindezidáig

becsapott az illúzió.

 

2.2

E fény által

a test és az univerzum megjelenik.

Én vagyok Minden

vagy Semmi.

 

2.3

Látva azt,

hogy nincs univerzum és nincs test,

az áldás által az Önvaló kibontakozik.

 

2.4

Ahogy a hullámokon a tajték és a buborék

nem különbözik a víztől,

úgy az univerzumból kiáradó Önvaló

sem különbözik az Éntől.

 

2.5

Nézz meg közelről egy ruhát,

csak a szálakat láthatod.

Nézd meg közelről a teremtést,

csak az Önvalót láthatod.

2.6

Ahogy az édesség

a cukornád dzsúsz lényege,

úgy én vagyok a teremtés esszenciája.

 

2.7

Ha nem látod az Önvalót, a világ anyagiasodik.

Látván az Önvalót, a világ eltűnik.

A kötél nem kígyó,

de annak tűnhet.

 

2.8

Nem vagyok más, mint Fény.

Az univerzum nyilvánul meg*

a pillantásomban.*

 

2.9

Az univerzum délibábja úgy jelenik meg bennem,

ahogy a gyöngyház ezüstnek tűnik,*

ahogy a kígyó megjelenik a kötélben,

ahogy a víz megjelenik a sivatag horizontján.

 

2.10

Ahogy a csupor újra agyaggá válik,

a hullám vízzé,

a karperec arannyá,

úgy az univerzum is visszatér hozzám.

 

 

 

 

 

2.11

Valóban csodálatos vagyok –

túl a csodálaton.

Nem tudok elmúlni vagy meghalni,

jóllehet Istennek és az egész univerzumnak*

vesznie kell az utolsó fűszálig.*

 

2.12.

Valóban csodálatos vagyok –

túl a csodálaton.

Még a test birtokában is az Egység vagyok.

Nem jövök és nem megyek.

Egyszerre mindenhol jelen vagyok.

 

2.13

Valóban csodálatos vagyok –

túl a csodálaton.

Elképedek erőimen.*

Az univerzum megjelenik bennem,

de nem érintem meg.

 

2.14

Valóban csodálatos vagyok –

túl a csodálaton.

Minden elgondolt és elbeszélt én vagyok,

semmim sincs.

 

2.15

A valóságban,

tudás tárgya, tudás alanya és a tudás képessége

nem létezik.

Én vagyok az áttetsző Önvaló,

melyben a tudatlanságon keresztül

mindezek megjelennek.

 

2.16

Nézvén az Egységet és látván a számosságot,

ez az oka minden szenvedésnek.

Az egyetlen gyógymód annak felismerése,

hogy amit látunk az nincs ott.

Én vagyok az Egység – tudatosság, áldás, tökéletesség.

 

2.17

Én vagyok az akadálytalan Tudatosság.

Csupán a képzeletben vannak korlátaim.

Mindezt figyelembe véve,

az Abszolútban tartózkodom.

 

2.18

Nem vagyok sem szabad, sem korlátozott.

Ezek illúziója

a hitetlenségbe hullnak.

Mivel tartalmazom a teremtést,

annak nincs lényege.

 

2.19

Biztosan tudva azt,

hogy ez az univerzum és a test

forma és lényegnélküli,

Tiszta Tudatosságként jelenek meg.

A képzeletnek itt nincs helye.

 

2.20

A test csupán a képzeletben létezik,

ahogy a Menny és Pokol,

a kötelék, szabadság és a félelem is.

Hozzám kapcsolódnak ezek?

Énhozzám, aki a Tiszta Tudatosság vagyok?

 

2.21

Nem látok különbséget és elkülönülést.

Még a számtalanság is meg tud jelenni,

mint egyszerű, formamentes sivatag.

Mihez kellene hát ragaszkodnom?

 

2.22

Én nem a test vagyok.

Nincs testem.

Tudatosság vagyok, nem személyiség.

Az életre való szomjam

egy látszólagos élethez köt.

 

2.23

Az Önvaló korlátlan óceánjában

az elme szele

felkavarja a világ milliárdnyi hullámát.

 

2.24

De amikor elül a szél

a korlátlan óceánban,

a személyiség bárkáját elnyeli,*

az általa hordozott univerzummal egyetemben.*

 

2.25

És milyen csodálatos!

Az Önvaló korlátlan óceánjában,

a lények hullámai

felbukkannak, ütköznek, játszanak egy ideig,*

majd eltűnnek – természetük szerint.

 

 

  1. Az Önmegvalósítás tesztje

 

3.1

Aki önmagát Egységként ismeri fel,

nyugodt és elpusztíthatatlan,

miért vágyná a vagyont?

 

3.2

Csak úgy, ahogy a gyöngyházban elképzelve az ezüstöt,*

mohóságot ébreszt fel,

hasonlóképp az Én tudatlansága

az illúzió utáni vágyat kelti életre.

 

3.3

Felismerve magadat Akként,

melyben a világ hullámai felbukkannak és letűnnek,

miért forognál az örvény körül?

 

3.4

Önmagad Tiszta Tudatosságként felismerve,

mely minden leírásnál gyönyörűbb,

hogy tudnál a kéjvágy szolgája maradni?

 

3.5

Furcsa az, hogy

a bölcs, aki felismerte, hogy

az Önvaló jelenik meg Mindenben és a Minden az Önvalóban,

ez a fajta tulajdonlás érzése folytatódik.

 

3.6

Furcsa, hogy az, aki felolvad az Abszolútumban,

a szabadság szándékával,

mégis sebezhető a kéjvággyal szemben

és gyengítik szerelmi afférjai.

 

3.7

Furcsa, hogy úgy ismervén a kéjvágyat,

mint a tudás ellenségét,

aki már gyenge s közel jár a halálhoz,

még mindig sóvárog az érzéki örömök után.

 

3.8

Furcsa, hogy abban, aki nem ragaszkodik

ez és a következő világ dolgaihoz,

aki meg tudja különböztetni a mulandót az időtlentől,

aki a szabadság iránt vágyakozik,

még mindig félelem merül fel a test szétbomlásával kapcsolatban.

 

3.9

Akár dicsőítik vagy kínozzák,

a nyugodt bölcs az Önvalóban tartózkodik.

Nem hálás és nem mérges.

 

3.10

A nagy lélek

tanúja a teste cselekedeteinek,

akárcsak másé volna.

Hogy tudná a dicséret vagy a szidalom megzavarni őt?

 

 

3.11

Felismerve, hogy az univerzum illúzió,

elvesztve minden kíváncsiságot,

hogy tudna a szilárd tudattal rendelkező félni a haláltól?

 

3.12

Kivel tudnánk összehasonlítani

a nagy lelket,

aki megelégedett az Önvaló ismeretében,

a csalódottságban vágytalan marad?

 

3.13

Miért kellene a szilárd tudatúnak,

aki látja a tárgyak semmisségét,

előnyben részesítenie valamit egy másikkal szemben?

 

3.14

Azt, aki ragaszkodástól mentes,

az ellentétek nem érintik meg,

mentes a vágyaktól,

nem tapasztal sem örömöt, sem fájdalmat,

ahogy az események történnek.

 

 

  1. Az Önmegvalósítás dicsőítése

 

Janaka azt mondta:

 

4.1

Egész biztos, hogy aki ismeri az Önvalót,

s azon keresztül játssza a élet játékát,

nagyban különbözik a világ

megzavarodott, korlátolt bestiáitól.

 

4.2

A jógi valóban nem érez túláradó jókedvet,

mert egy emelkedett állapotban tartózkodik,

melyre Indra is vágyik és valamennyi

elégedetlen isten.

 

4.3

Biztos, hogy aki ismeri Azt,

már nem érinti erény és vétek,

ahogy a térre sincs hatással a füst,

bár úgy tűnhet.

 

4.4

Ki tudja megakadályozni a nagy lelket,

aki úgy ismeri az univerzumot mint Önvalót,

hogy úgy élje az életet, amint az történik?

 

 

4.5

A négyféle lény közül,

Buddhától a fűszálig,

csak a bölcs tud lemondani

az elutasításról és a vágyakozásról.

 

4.6

Ritka az, aki úgy ismeri önmagát,

mint Egységet, elkülönülés nélkül –

az Univerzum Ura.

Úgy cselekszik, ahogy tud

és sosem aggódik.

 

 

  1. A Feloldódás négy módja

 

Ashtavakra azt mondta:

 

5.1

Hibátlan vagy,

akit nem érint meg semmi.

Miről tudnál lemondani?

Az elme bonyolult – engedd el.

Ismerd meg a feloldódás békéjét.

 

5.2

Az univerzum úgy emelkedik fel benned,

mint tengerből a hullám.

Egységként ismerd magadat.

Lépj be a feloldódás békéjébe.

 

5.3

Ahogy a kötélbe képzelt kígyó,

az univerzum létezőnek látszik

a hibátlan Önvalóban,

de nem létezik.

Látván ezt, tudod: „nincs semmi, ami feloldódhatna”.

 

5.4

Tökéletes vagy, változatlan,

szerencsétlenségből és boldogságból,

reményből és kétségbeesésből,

életből és halálból.

Ez a feloldódás állapota.

 

 

  1. A Magasabb Tudás

 

Janaka azt mondta:

 

6.1

A végtelen tér vagyok;

az univerzum egy kancsó.

Tudom ezt.

Nincs szükség lemondásra, elfogadásra és elpusztításra.

 

6.2

A parttalan óceán vagyok;

az univerzum teremti a hullámokat.

Tudom ezt.

Nincs szükség lemondásra, elfogadásra és elpusztításra.

 

6.3

Gyöngyház vagyok;*

az univerzum az ezüst illúziója.

Tudom ezt.

Nincs szükség lemondásra, elfogadásra és elpusztításra.

 

6.4

Én vagyok minden lényben;

minden lény bennem van.

Tudom ezt.

Nincs szükség lemondásra, elfogadásra és elpusztításra.

 

 

  1. Az Önmegvalósítás természete

 

Janaka azt mondta:

 

7.1

Bennem, a parttalan óceánban,

az univerzum bárkája

ide-oda sodródik*

természetének szelén.

Nem vagyok türelmetlen.

 

7.2

Bennem, a parttalan óceánban

tornyosuljanak föl a világ hullámai,*

és bukjanak alá, ahogyan akarnak.*

Én soha nem vagyok se*

megnagyobbodott, se megkisebbedett.*

 

7.3

Bennem, a parttalan óceánban,

az univerzum csak elképzelt.

Nyugodt vagyok és formától mentes.

Csak ebben tartózkodom.

 

7.4

Az Önvaló nem tárgyakban jelenik meg,

és tárgyak sincsenek a tiszta és végtelen Önvalóban.

Az Önvaló nyugodt,

mentes a ragaszkodástól és vágyaktól.

Csak ebben tartózkodom.

 

 

7.5

Tiszta Tudatosság vagyok.

A világ csak múló színdarab.

Hogy merülhetne fel

az elfogadás és elutasítás gondolata?

És hol?

 

  1. Korlát és szabadság

 

Ashtavakra azt mondta:

 

8.1

Amikor az elme vágyik vagy sóvárog valami után,

elfogad vagy elutasít dolgokat,

örömét leli vagy szomorú dolgok miatt –

ez mind kötelék.

 

8.2

Amikor az elme

nem vágyakozik és nem sóvárog,

nem fogad el és nem utasít el,

nem leli örömét sem szomorúságát,

akkor közel van a szabadság.

 

8.3

Ha az elme ragaszkodik bármilyen tapasztaláshoz,

az kötelék.

Ha az elme elkülönül mindentől, amit tapasztal,

az szabadság.

 

8.4

Amikor nincs többé „én”,

csak akkor van szabadság.

Ha az „én” megjelenik,

korlát jelenik meg vele együtt.

Ezt tudván,

nehézség nélkül lehet távol maradni

az elfogadástól és elutasítástól.

 

  1. Elkülönülés

 

Ashtavakra azt mondta:

 

9.1

Az ellentétes erők,

elvégzett és el nem végzett feladatok –

mikor lesz ennek vége

és ki által?

Ezt figyelembe véve légy mindig vágytalan,

engedj el mindent,

és másfajta szemmel nézd a világot.

 

9.2

Ritka és áldott az,

akinek a vágya az életre,

az élvezetre és a tudásra

megszűnt azáltal, hogy megfigyelte

az embereket.

 

9.3

Mindent úgy látva, mint háromrétegű szenvedés,

a bölcs nyugodttá válik.

Lényegtelen, mulandó és megvetendő –

a világ így csak elutasításra méltó.

 

9.4

Volt olyan idő, amikor

az ember ellentétek nélkül létezett?

Hagyd magad mögött az ellentéteket.

Légy megelégedett azzal, ami történik.

Tökéletesség.

9.5

A legnagyobb látnokok, szentek és jógik

nagyon kevés dologban értenek egyet.

Látván ezt,

ki ne lenne közömbös a tudás irányába

és válna nyugodttá?

 

9.6

Az, aki

a világi közömbösség által,

a nyugalom és okság által,

meglátja saját igaz természetét és megszabadul az illúziótól –

nem igaz tanár-e?

 

9.7

Az univerzum milliárdnyi formájában

lásd csak az elsődleges elemet.

Azonnal szabad leszel,

és az Önvalóban tartózkodsz majd.

 

9.8

A vágy teremti a világot – mondj le róla.

Ha lemondasz a vágyakról,

lemondasz a világról.

Így úgy élhetsz, ahogy vagy.

 

 

  1. Csend

 

Ashtavakra azt mondta:

 

10.1

Add fel a vágyakat,

melyek az ellenségeid.

add fel a jólétet,

mely a bajban és jó munkákban születik.

Légy középszerű.

 

10.2

Úgy tekints a barátokra,

birtokokra, vagyonra, házakra, feleségekre, ajándékokra –

melyek látszólag jó szerencséből fakadnak –

mint múló színdarab,

mint egy álom, mely három-öt napig tart csupán.

 

10.3

Ahol vágy van, ott van a világ.

Légy határozott a ragaszkodástól mentességben.

Légy szabad a vágyaktól.

Légy boldog.

 

10.4

Kötelék és vágy ugyanazok.

Pusztítsd el a vágyakat és légy szabad.

Csupán a világtól való visszavonulás által

valósíthatod meg örömteljesen Önmagad.

 

 

 

10.5

Te vagy az Egy –

a Tudatosság maga.

Az univerzum nincs tudatában

és nem is létezik.

Még a tudatlanság is valótlan.

Mi maradt hát, hogy megismerd?

 

10.6

Ragaszkodva, ahogy régen is voltál

királyságokhoz, fiakhoz, feleségekhez, testekhez, örömökhöz –

életről életre –

mégis elvesztek mindörökre.

 

10.7

Jólét, öröm, jámbor cselekedetek…

Elég!

A világ kietlen erdejében

az elme nem pihenhet meg.

 

10.8

Hány életen keresztül

végeztél kemény és fájdalmas munkát

a testtel, elmével és beszéddel?

Itt az ideje, hogy abbahagyd.

 

  1. Bölcsesség

 

Ashtavakra azt mondta:

 

11.1

Létezés, nem létezés, változás –

ez a dolgok természete.

Ennek felismerését

nyugalom, harmónia és áldás

önmagától követi.

 

11.2

Az, aki biztosra tudja, hogy

szerencsétlenség és siker

jönnek és mennek a sorsnak engedelmeskedve,

megelégedetté válik.

Nem vágyakozik és nem sóvárog.

 

11.4

Az, aki biztosra tudja, hogy

születés és halál, boldogság és bánat,

jönnek és mennek a sorsnak engedelmeskedve,

nem talál semmi elérni valót.

Elmerül a nem-cselekvésben,

és cselekvés közben is ragaszkodásmentes marad.

 

11.5

Az, aki felismerte, hogy

csak a vele való foglalkozás által

jön létre a szerencsétlenség a világban

szabaddá, boldoggá, nyugodttá és vágytalanná válik.

 

11.6

„Nem a test vagyok, a test nem a tulajdonom –

Tiszta Tudatosság vagyok”.

Abban, aki biztosan felismerte ezt,

nem merül fel elvégzett és el nem végzett dolgokkal kapcsolatos emlék.

Csak az Abszolút létezik.

 

11.7

„Brahmától az utolsó fűszálig –

csak én létezem.”

Az, aki biztosan tudja ezt,

hibátlan, nyugodt és konfliktustól mentes lesz.

A megvalósításnak nincs értelme.

 

11.8

Az, aki biztosan tudja,

hogy ez a sokféle és csodálatos univerzum semmi,*

vágytalan Tudatossággá válik

és a Nincs Semmi nyugalmában időzik.

 

 

  1. Az Önvalóban tartózkodás

 

Janaka azt mondta:

 

12.1

Először a cselekvéstől kezdtem idegenkedni,*

majd a mértéktelen beszédtől, végül a*

gondolkodástól magától,*

azért jöttem, hogy itt legyek.

 

12.2

Sem a hangok, sem más érzékszervi érzékelések

nem vonzzák a figyelmemet.

Még magát az Öntudatot sem észlelem.*

A tudat szabad, zavartalan, egyhegyű.

Itt vagyok.

 

12.3

Szükséges az erőfeszítés, hogy

koncentráljuk a zavart elmét

a ráhelyezett illúzióval.

Tudván ezt, itt maradok.

 

12.4

Ismerve az elutasítást,

ismerve az elfogadást.

Nincs öröm, nincs bánat.

Úristen, itt vagyok.*

 

 

 

 

12.5

Az élet négy stádiuma,

az élet stádiumok nélkül,

meditáció, lemondás, tudattartalmak –

mindez csak akadály.

Örökre itt vagyok.

 

12.6

Cselekedni és nem-cselekedni,

mindkettő tudatlanságból származik.

Tudom ezt.

És itt vagyok.

 

12.7

A kigondolhatatlan Egyre gondolva

elkerülhetetlenül megidéződnek a gondolatok.

A nem-gondolatot választom

és itt maradok.

 

12.8

Áldott az, aki

eléri ezt erőfeszítés árán.

Áldott az, aki

eleve ilyen természetétől fogva.

 

 

 

  1. Boldogság

 

Janaka azt mondta:

 

13.1

Az a nyugodt állapot,

amikor egyedül az Önvalót ismerjük, ritka –

még azoknál is, akiknek csupán egy ágyékkötőjük van.

Ezért én nem mondok le semmiről és el sem fogadok semmit

és boldog vagyok.

 

13.2

A test meg van feszítve a gyakorlatok által,

a nyelv belefárad a Tanításokba,

a tudat letompul a meditációval.

Elválva mindezektől,

élek, ahogy vagyok.

 

13.3

Felismerve azt, hogy semmi sem elvégzett,

Azt teszem, ami jön

és boldog vagyok.

 

13.4

A jógik, akik dicsérik

az erőfeszítést és a nem-erőfeszítést,

még mindig ragaszkodnak a testhez.

Én se elkülönülve, se összekapcsolódva nem vagyok*

egyikükkel sem és így

boldog vagyok.

 

 

13.5

Nincs semmi, amit nyerhetnék vagy elveszthetnék

az állásom, sétálásom vagy leülésem által.

Így akár állok, sétálok vagy ülök,

boldog vagyok.

 

13.6

Nem veszítek, ha alszok,

és nem érek el semmit erőfeszítés útján.

Mivel nem gondolkodom a veszteség vagy nyereség terminusában,

boldog vagyok.

 

13.7

Öröm és fájdalom hullámzik

és nem állandóak.

Jó és rossz nélkül,

boldogan élek.

 

 

  1. Nyugalom

 

Janaka azt mondta:

 

14.1

Bár alvónak tűnik, mint más emberek,

az, akinek világ iránti érdeklődése kimerült,

akinek elméje kiüresedett,

aki már csak figyelmetlenségből gondolkodik,

felébredt a Valóságban.

 

14.2

Amikor a vágy elolvad,

hogy merülhetne fel a vagyon,

barátok vagy érzékek csábítása?

Mi haszna van ekkor a Tanításoknak vagy a tudásnak?

 

14.3

Felismertem a Legmagasabb Önvalót,

a Tanút, az Egyet.

Nem különböző már számomra

kötelék vagy szabadság.

Nincs szükségem megszabadulásra.

 

14.4

A belső állapotát annak,

aki kétségektől mentes,

ám mégis az illúzió teremtményei között mozog,

csak az ismerheti, aki maga is hasonló.

 

 

 

  1. Az Önvaló tudása

 

Ashtavakra azt mondta:

 

15.1

A nyitott intuícióval rendelkező ember

felismerheti az Önvalót azáltal, hogy

meghall egy alkalmi instrukciót,

ám a zavarodott intellektusú ember

egy életen át zavarodottan kutakodni fog.

 

15.2

Idegenkedni attól, amit a világ felkínál – szabadság.

Vonzódni ahhoz, amit a világ felkínál

a kötelék szenvedése.

Ez az igazság.

Most tégy, ahogy szeretnél.

 

15.3

Az Igazság tudása átváltoztat

egy ékesszóló, bölcs és aktív embert

néma, üres és közömbös emberré.

A világ szerelmeseinek ezért vigyázniuk kell.

 

15.4

Te nem a test vagy.

Nincs tested.

Nem cselekszel és nem élvezel.

Tiszta Tudatosság vagy – az időtlen Tanú.

Szabad vagy.

Merülj el a boldogságban.

 

15.5

Ragaszkodás és idegenkedés

az elme attribútumai.

Te nem az elme vagy.

Te maga vagy a Tudatosság –

változatlan, osztatlan, szabad.

Merülj el a boldogságban.

 

15.6

Ismerd fel Magad Mindenben és Mindent Magadban.

Szabadulj meg a személyes azonosságtól

és az „enyém” érzésétől.

Légy boldog.

 

15.7

Te vagy Az, melyben az univerzum megjelenik,

mint ahogy a hullámok megjelennek az óceánban.

Te vagy a Tiszta Tudatosság.

Nincs szükség aggodalomra.

 

15.8

Legyen hited fiam, legyen hited.

Csak a Tudatosság vagy,

az Önvaló, az Egy.

Te vagy a Természet Ura.

 

15.9

A test a világi dolgokhoz lett teremtve.

Létrejön, sóvárog és elmúlik.

Az Önvaló nem születik meg és nem múlik el,

itt marad.

Miért kellene gyászolni a testet?

15.10

Ha a test az idők végezetéig kitart

vagy már ma megszűnik –

származna-e ebből nyereséged vagy veszteséged?

Neked, aki a Tudatosság vagy?

 

15.11

Engedd, hogy az univerzum hullámai

emelkedjenek és süllyedjenek, ahogy akarnak.

Nincs semmi, amit nyerhetnél vagy elveszíthetnél.

Te vagy az óceán.

 

15.12

A Tudatosság szubsztanciája vagy.

A világ Te vagy.

Ki az, aki azt gondolja, hogy

elfogadhat vagy elutasíthat?

És hol áll ő?

 

15.13

Hol tud benned, aki az Egy –

makulátlan, Tiszta Tudatosság –

felbukkanni a születés, cselekedet

vagy egy elkülönült személyiség?

 

15.14

Bármit is tapasztalsz

az Te vagy, egyedül Te.

Hogy lehetne a nyaklánc, karkötő vagy bokalánc

más, mint az arany, melyből készítették?

 

 

15.15

Hagyj el minden olyan megkülönböztetést,

mint az „én az vagyok, az Önvaló”,

„én nem vagyok ez”.

Mindenre Énként tekints.

Légy vágytalan.

Légy boldog.

 

15.16

Egyedül a tudatlanságod

teremti az univerzumot.

A valóságban egyedül az Egy létezik.

Nincs más személy vagy isten

mint Te.

 

15.17

Az, aki biztosra tudja, hogy

az univerzum egy illúzió,

semmi,

vágytalanná válik,

Tiszta Tudatossággá,

és békét lel a semmi létezésében.

 

15.18

A létezés óceánjában

egyedül az Egy van, volt és valaha lesz.

Nem vagy sem megkötve sem szabad.

Légy megelégedett és légy boldog.

 

 

 

 

15.19

Ne kavard fel az elmét

„igen”-ekkel és „nem”-ekkel.

Te a Tiszta Tudatosság vagy.

Légy nyugodt,

és tartózkodj az áldott Önvalóban.

 

15.20

Teljesen adj fel

valamennyi szemlélődést.

Ne tarts semmit a tudatodban sem a szívedben.

Te vagy az Én, örökre szabad.

Mi haszna lenne a gondolkodásnak?

 

 

  1. Különleges instrukciók*

 

Ashtavakra azt mondta:

 

16.1

Recitálhatod a tanításokat és beszélhetsz róluk,

amennyit csak akarsz,

de amíg nem engedsz el mindent,

sosem ismered meg az Igazságot.

 

16.2

Élvezheted a dolgokat, dolgozhatsz vagy meditálhatsz,

de még mindig sóvárogni fogsz Az után,

mely túl van minden tapasztaláson,

és amelyben minden vágy megszűnik.

 

16.3

Mindenki szerencsétlen,

mert folyamatos erőfeszítéseket tesznek.

De senki nem érti meg ezt.

Az érett elme béklyótól mentessé válik,

mihelyst meghallja ezt az instrukciót.

 

16.4

Egy mesteri naplopó,

aki számára még a pislogás is fárasztó,

boldog.

De ő az egyetlen.

 

 

 

 

16.5

Mikor az elme mentes az ellentétektől,

mint az „ez kész van”, „ez nincs még kész”,

közömbössé válik az

erényre, vagyonra, örömre és megszabadulásra.

 

16.6

Az, aki undorodik az érzéki tárgyaktól, elkerüli őket.

Aki vágyik rájuk, azt kelepcébe zárják.

Aki sem nem undorodik, sem nem vágyik rájuk,

az sem el nem távolodott, sem nem ragaszkodik.

 

16.7

Amíg még felbukkan vágy –

melynek oka a megkülönböztetés hiánya –

addig ragaszkodás és nem-ragaszkodás is lesz.

Ez a világ oka.

 

16.8

A belemerülés ragaszkodást szül.

Az idegenkedés absztinenciát.

Mint egy gyerek, a bölcs mentes mindkettőtől,

ezért úgy él, mint egy gyerek.

 

16.9

Az, aki ragaszkodik a világhoz,

azt gondolja, hogy a lemondás megszabadítja majd a szenvedéstől.

Az, aki semmihez sem ragaszkodik,

szabad és nem érez szenvedést

még a világban sem.

 

 

16.10

Az, aki úgy gondolja, hogy a megszabadulás a sajátja,

mint egy személyes teljesítménye,

nem megvilágosodott és nem is kereső.

Saját szerencsétlenségének elszenvedője.

 

16.11

Ha a Hara, Hari

vagy a lótuszban született Brahma maga

is ad instrukciókat a számodra,

addig, amíg semmit sem tudsz,

nem fogod megismerni az Önvalót.

 

 

 

  1. Az Igaz Tudású

 

Ashtavakra azt mondta:

 

17.1

Elérte a Tudást

és learatta a jóga gyümölcsét az,

aki megelégedett,

megtisztult a ragaszkodásoktól

és otthon van az elvonulásában.

 

17.2

Az Igazság tudója

sosem szenved a világban,

mert az egész univerzum

egyedül önmagával van feltöltve.

 

17.3

Ahogy a neem fa lombja

nem örvendeztet meg egy elefántot,

mely a sallaki leveleket szereti,

úgy az érzéktárgyak sem örvendeztetik meg azt,

aki az Önvalóban leli örömét.

 

17.4

Ritka az a világban, aki

nem ízleli a múlt élvezeteit

és nem vágyik újabb élvezetekre sem.

 

 

 

 

17.5

Akik vágynak az örömre

és akik vágynak a szabadságra,

mindketten átlagosak a világban.

Ritka az a nagy lélek, aki

nem vágyik sem élvezetre,

sem megszabadulásra.

 

17.6

Ritka az a helyes-tudatú ember,

aki nem merül el és nem is utasít el

vallást, vagyont, örömöket,

életet vagy halált.

 

17.7

A Tudással rendelkező ember

nem foglalkozik az univerzummal

és nem vágyik a megszűnésére sem.

Boldogan él azzal,

amivel szembetalálkozik az útján.

Áldott.

 

17.8

Ismerve Önmagát,

az elme üres és békés,

a bölcs így boldogan él,

lát, hall, érint, szagol és étkezik.

 

 

 

 

 

17.9

Nincs ragaszkodás és nem-ragaszkodás

abban, aki számára

a világ óceánja kiszáradt.

A nézése gondolattól mentes,

az érzékei nyugodtak.

Cselekedeteinek nincs célja.

 

17.10

A bölcs nem alszik és nincs ébredt állapotban.

Nem csukja be vagy nyitja ki a szemét.

Így a megszabadult léleknek

mindenhol csak az Ez létezik.

 

17.11

A megszabadult lélek

csak az Önvalóban tartózkodik

és a Szív tisztaságában.

Mindig és mindenhol él

mentes a vágyaktól.

 

17.12

Látás, hallás, érintés, szaglás,

evés, tevés, beszélés, sétálás közben

a nagy lélek

nem tesz erőfeszítést sem nem-erőfeszítést.

Valóban szabad.

 

 

 

 

 

17.13

A megszabadult lélek

nem hibáztat és nem dicsér,

nem ad és nem vesz,

nem örvend és nem lesz haragos.

Mindenkor ragaszkodástól mentes

és szabad.

 

17.14

A nagy lélek

nyugodt marad és kimozdíthatatlan,

akár egy szenvedélyes nő társaságában,

akár a halál közeledtével.

Valóban szabad.

 

17.15

A bölcs nem lát különbséget

a boldogság és szerencsétlenség között,

férfi és nő között,

hányattatás és siker között.

Minden ugyanolyannak tűnik.

 

17.16

A bölcsben nem merül fel

sem erőszak, sem irgalom,

sem arrogancia, sem emberség,

sem aggodalom, sem csodálkozás.

A világi élete kimerült.

Átalakította a személyhez kötődő szerepét.

 

 

 

17.17

A megszabadult

nem kerüli a tapasztalatot,

de nem is sóvárog utána.

Élvezi, ami jön

és ami nem.

 

17.18

A bölcs nem kerül konfliktusba

a nyugalom és gondolatok állapotai között.

Elméje üres.

Otthona az Abszolút.

 

17.19

Bár tevékenykedik,

a tudással rendelkező

nem cselekszik.

A vágyak megszűntek.

Mentes az „én”, „enyém” gondolataitól,

teljes bizonyossággal tudja, hogy

semmi sem létezik.

 

17.20

A bölcs szabad.

Üres tudata többé nem vetít

illúziót, álmodozást, tompaságot.

Ez az állapot leírhatatlan.

 

 

 

 

 

  1. Béke

 

Ashtavakra azt mondta:

 

18.1

Dicsérd Azt,

mely maga az Áldás,

mely természetétől fogva nyugodt és lágy,

s melyet ha ismersz,

a világot, mint álmot leplez le számodra.

 

18.2

Az, aki élvezi a világ bővelkedő örömeit,

sosem lesz boldog addig,

amíg fel nem adja őket.

 

18.3

Hogy lehetne boldog az, akinek a szíve

megperzselődött a bánat tüze által,

mely a kötelességekből ered, addig,

amíg a nyugalom áramló édes esője

el nem oltja azt?

 

18.4

Az univerzum nem más, mint egy gondolat

a Tudatosságban.

A valóságban semmi.

Az, aki látja a létezés és nem-létezés

igaz természetét,

sosem szűnik meg létezni.

 

 

18.5

Az Önvaló – mely

abszolút, könnyed, időtlen, hibátlan –

korlát nélküli és nincs távol tőled.

Örökre Az vagy.

 

18.6

Azok számára, akiknek látásmódja kitisztult,

az illúziók megszűntek

és az Önvalót megismerték,

minden szenvedés azonnal megszűnik.

 

18.7

Mindent képzelődésnek látva,

az Önvalót időtlenül szabadnak ismerve,

a bölcs úgy él, akár egy gyermek.

 

18.8

Önmagát Abszolútként ismerve,

tudva, hogy a létezés és nem-létezés

képzelődés csupán,

mi lenne a vágytalannak,

amit megtanulhatna, elmondhatna, tehetne?

 

18.9

Biztosan tudni, hogy minden az Önvaló,

a bölcsben nincs nyoma az olyan gondolatnak,

mint „én ez vagyok”, „én nem vagyok az”.

 

 

 

 

18.10

A jógi, aki megtalálta a nyugalmat,

nem szétszórt és nem fókuszált.

Nem ismeri az örömöt sem a fájdalmat.

A tudatlanság megszűnt,

megszabadult a tudásvágytól.

 

18.11

Menny vagy szegénység,

nyereség vagy veszteség,

társadalom vagy egyedüllét,

a kondícionáltságtól mentes jógi számára

nincs különbség.

 

18.12

A vallásos erény,

az érzékszervi öröm,

világi jólét,

megkülönböztetés ez és az között –

mindezeknek nincs jelentőségük

a jógi számára, aki megszabadult az olyan ellentétektől,

mint az „ezt csinálom”,

„ezt nem csinálom”.

 

18.13

A jóginak, aki már élete során megszabadult,

nincs kötelessége ebben a világban,

nincs ragaszkodás a szívében.

Az élete nélküle folyik.

 

 

 

18.14

A nagy léleknek,

aki a vágyakon túl tartózkodik,

hol van az illúzió?

Hol van az univerzum?

Hol van az Azon való meditáció?

Hol van a szabadulás azoktól?

 

18.15

Az, aki látja a világot,

megpróbálhat lemondani róla.

De mit tehet a vágytalan?

Azt látja, hogy nincs semmi látnivaló.

 

18.16

Az, aki látja a Legmagasztosabb Brahma-t,

azt gondolja „én vagyok Brahma.”

De az, aki átalakított minden gondolatot,

mit gondolhat?

Ő tudja, hogy nincs más, mint az Önvaló.

 

18.17

Eléri az önkontrollt az,

aki látja saját zavarodottságát.

De a nagy lélek nem zavarodott.

Nincs semmi elérni valója.

Nincs semmi tennivalója.

 

 

 

 

 

18.18

A Tudás birtoklója

átlagos emberként élhet,

de nem az.

Látja, hogy nem

fókuszált és nem zavarodott,

és nem lel hibát magában.

 

18.19

Az, aki túl van a létezésen és nem-létezésen –

aki bölcs, elégedett, vágytól mentes –

semmit sem tesz,

bár a világ úgy látja tevékeny.

 

18.20

A bölcset nem zavarja

a cselekedet sem a passzivitás.

Boldogan él,

megtéve bármit, amit meg kell tennie.

 

18.21

Ahogy egy levél a szélben,

a felszabadultat

nem korlátozza az élet –

vágytalan, független, szabad.

 

18.22

Annak, aki átalakította a világot,

nincs már öröm sem szomorúság.

Nyugodt tudattal él,

test nélkül.

 

18.23

Az, aki ismeri az Önvalót,

tudata nyugodt és folttalan,

nincs benne vágy, hogy bármit is feladjon,

nem hiányol semmit, ami nincs ott.

 

18.24

Tudata az üresség

természetes állapotában időzik,

a bölcs nem ismer

tiszteletet és becstelenséget.

Megteszi, amit meg kell tenni.

 

18.25

Az, aki úgy cselekszik, hogy tudja

„ezt a test teszi, nem én, a tiszta Tudatosság”,

valójában nem tesz semmit –

bármennyit is cselekszik.

 

18.26

A felszabadult úgy cselekszik, hogy

nem magának tulajdonítja a cselekedet,

de nem bolond.

Áldott és boldog

még a világban is.

 

18.27

Elege van

az elme állandó működéséből,

így a bölcs megpihen.

Nem gondolkodik és nem tud,

nem hall, és nem lát.

18.28

Túl a nyugalmon,

túl a zavarodottságon,

a nagy lélek nem gondol semmit

a szabadságról vagy kötelékről.

Látva, hogy az univerzum nem valós –

még ha létezőnek látszik is –

ő Isten.

 

18.29

Az, aki azt hiszi önmagáról, hogy egy személy,

folyamatosan tevékenykedik,

még akkor is, amikor teste megpihen.

A bölcs, aki tudja, hogy nem egy személy,

semmit sem tesz,

még ha a teste tevékenykedik is.

 

18.30

A megszabadult elméje

nem zaklatott és nem örömteli.

Cselekvés nélküli, mozdulatlan, vágytalan

mentes minden kételytől.

 

18.31

A megszabadult

nem tesz erőfeszítést, hogy

meditáljon vagy cselekedjen.

A cselekvés és meditálás csak megtörténik.

 

 

 

 

18.32

Hallván az Igazságot,

a nehéz felfogású ember megzavarodik.

Ha a bölcs ember hallja az Igazságot,

visszavonul önmagába és

nehéz felfogásúnak tűnik fel.

 

18.33

A tudatlan

meditációt gyakorol és nem-gondolkodást.

A bölcs,

mint a mély álomban lévő,

semmit sem tesz.

 

18.34

A tudatlan ember nem lel békét

erőfeszítés vagy nem-erőfeszítés által.

A bölcs ember

csak az Igazság által éri el a nyugalmat.

 

18.35

Mert természetüknél fogva csak az Önvalók,

tiszta intelligencia, szeretet és tökéletesség;

mert átalakították az univerzumot

és megtisztították magukat,

a világ embere nem látja ezt

meditáció és gyakorlatok által.

 

 

 

 

 

18.36

A tudatlan ember

nem fog megszabadulni

a névismétlő gyakorlatai által.

Áldott az, aki

egyszerű megértés által

belép az időtlen szabadságba.

 

18.37

Mert vágyik rá, hogy megismerje Istent,

a tudatlan ember nem válhat Azzá.

A bölcs ember maga Isten,

mert mentes a vágytól

és semmit sem tud.

 

18.38

Nem állhat kimozdíthatatlanul

és buzgón vágyja az üdvözülést,

a tudatlan állandósítja

a világ illúzióját.

Látván, hogy a világ

valamennyi szenvedés forrása,

a bölcs elvágja a gyökerénél.

 

18.39

A bolond azt gondolja, hogy a béke

az elme kontrollálása által érhető el.

Sosem éri azt el.

A bölcs tudja az Igazságot,

és ő maga a nyugalom.

 

 

18.40

Az, aki úgy gondolja, hogy a tudás

dolgokból és ötletekből áll,

hogy szerezhetné meg az Ön-ismeretet?

A bölcs nem látja elkülönültnek a dolgokat –

csak az időtlen Önvalót.

 

18.41

A bolond megpróbálja kontrollálni elméjét

az elméjével – micsoda bolondság!

A bölcs örömét egyedül az Önvalóban leli.

Nincs elme, melyet mesterré kellene fejleszteni.

 

18.42

Valaki a létezésben hisz;

más azt hiszi semmi sem létezik.

Ritka az, aki semmiben sem hisz

és sosem zavarodott.

 

18.43

A gyenge intelligenciával rendelkező azt hiheti, hogy

az Önvaló az Egy, más nélkül.

De besározva az illúzió által,

nem ismerik valójában az Önvalót,

így életüket szenvedéssel élik.

 

18.44

Annak az elméje, aki a megszabadulást keresi,

az érzékelés tárgyaitól függ.

A megszabadult tudata

nem érzékel semmit

és mentes a vágyaktól.

18.45

A félénk ember úgy fél az érzékszervi tapasztalásoktól,

mint a tigrisektől.

Menedéket keresnek barlangokban

és megpróbálnak nem gondolni a világra.

 

18.46

Az érzékszervi tapasztalások olyanok, mint az elefántok, amik

egy vágytalan emberrel találkozván

oroszlánnak látják őt.

Azonnal sarkon fordulnak,

vagy ha képtelenek elmenekülni,

hízelgésre és szolgálatába állnak.

 

18.47

Annak, akiben nincs kétely,

aki ismeri az Önvalót,

nincs szüksége a megszabadulás

gyakorlására.

Látva, hallva, érintve, szagolva, táplálkozva

úgy él, ahogy van, boldogan.

 

18.48

Akinek az elméje kiüresedett és zavartalan,

meghallván az Igazságot

látja, hogy nincs mit tennie,

nincs mit elkerülnie,

semmi sem igazolja a középszerűségét.

 

 

 

 

18.49

A bölcs megteszi, ami

megjelenik, mint teendő,

anélkül, hogy jóra vagy rosszra gondolna.

Cselekedete olyan, mint egy gyermeké.

 

18.50

Ha semmitől sem függsz,

megtalálod a boldogságot.

Ha semmitől sem függsz,

eléred a Legmagasabbat.

Ha semmitől sem függsz,

a nyugalmon át eléred az Önvalód.

 

18.51

Ha valaki felismeri, hogy

ő nem a színész

és nem is a néző,

az elme vihara megszűnik.

 

18.52

A bölcsek cselekedetei

mentesek a tettetéstől és az okságtól,

ragyognak, mint a tiszta fény.

Nem úgy azoké a becsapott keresőké,

akik békés viselkedést mímelnek,

miközben erős ragaszkodás van bennük.

 

 

 

 

 

18.53

Az elme kivetítései által nem lekötve,

bilincsbe verve, bezárva,

a bölcs szabadon játszik és élvezi,

vagy visszahúzódik a hegyi barlangokba.

 

18.54

Amikor tisztel egy spirituális tanítót,

egy jó vagy szent szentélyt;

amikor lát egy vonzó nőt,

egy királyt vagy szeretett barátot –

a bölcs szíve kimozdíthatatlan.

 

18.55

Ha a szolgái, fiai, feleségei,

lányai, unokái és valamennyi rokona

gúnyolja vagy megveti is őt,

a jógi nem aggódik.

 

18.56

Ha dicsérik, nem örül;

Ha fájdalma van, nem szenved.

Ezt a csodálatos állapotot csak azok érthetik meg,

akik hozzá hasonlóak.

 

 

 

 

 

 

 

 

18.57

A kötelesség hiedelme

megalkotja a relatív világot

annak végrehajtására.*

A bölcs úgy ismeri önmagát, mint

formátlan, időtlen,

mindent magába foglaló, hibátlan,

így meghaladja a kötelességet és a világot.

 

18.58

Még ha semmit sem tesz,

a zavarodott ember ideges és háborgó.

Még nagy tettek közepette is,

a bölcs nyugodt marad.

 

18.59

Még a gyakorlati életben is,

a bölcs boldog marad.

Boldogan ül,

boldogan alszik,

boldogan mozog,

boldogan beszél,

boldogan eszik…

 

18.60

Mert ismeri Önmagát,

a bölcset nem akadályozza a gyakorlati élet.

Mély és nyugodt, mint egy hatalmas tó.

Nem olyan, mint az átlagemberek.

Bánatai eltűntek.

 

 

18.61

A becsapott ember számára

a pihenés is aktivitás.

A bölcs számára

még a cselekvés is megteremti a nyugalom gyümölcsét.

 

18.62

A becsapott ember gyakran ellenséges

az életében megjelenő dolgok iránt.

Annak, akiben nincs a testével kapcsolatos gondolat,

ragaszkodásnak és idegenkedésnek sincs értelme.

 

18.63

A becsapott elme elfoglalt

a gondolkodással és nem gondolkodással.

A bölcs ember elméje

talán követi a felbukkanó gondolatokat,

de nincs azok tudatában.

 

18.64

A bölcs nem lát semmit elvégzettnek,

még ha saját kezével készítette is.

Mint a gyermek, tiszta

és ok nélkül cselekszik.

 

18.65

Áldott az, aki ismeri az Önvalót,

bár lát, hall, érint, szagol, étkezik,

mégsincs vágy vagy változás benne.

 

 

 

18.66

Annak, aki mentes és változatlan,

hol van a világ és annak illúziói?

Hol van a vég?

Hol van annak lehetősége?

 

18.67

Nagyszerű valóban az, aki

mentes a vágyaktól,

megtestesíti az Áldást,

elmerül az Önvalóban.

 

18.68

Röviden, a nagy lélek,

aki felismerte az Igazságot,

mentes a vágyaktól, élvezetektől és megszabadulástól.

A térben és időben

nem ragaszkodik ő semmihez.

 

18.69

Mi marad Annak, aki

maga a Tudatosság,

aki látja, hogy a világ teremtményeinek

jelenségei nem létezőek,

csak egy név gondolatai?

 

18.70

A béke természetes annak, aki

biztosra tudja, hogy semmi sem létezik,

aki látja, hogy a megjelenési formák csak illúziók,

akinek a kifejezhetetlen is látható.

 

18.71

A viselkedési szabályok, elkülönülés,

lemondás, aszkézis –

mik ezek annak, aki

látja a dolgok nem valódi voltát,

aki a Tudatosság Fénye?

 

18.72

Hogy lehetne öröm vagy szomorúság,

kötelék vagy felszabadulás,

annak, aki érzékeli a végtelenség

nem-létezését és fényét?

 

18.73

Az Ön-megvalósításig

az illúziók uralkodnak.

A bölcs az „én” és az „enyém”

gondolata nélkül él.

Az illúzióhoz való kapcsolata megszűnt.

 

18.74

Mi a tudás?

Mi az univerzum?

Mik az olyan gondolatok, mint

„én vagyok a test”, „a test az enyém”?

A bölcs elmúlhatatlan és bánattalan.

Ő csupán az Önvaló.

 

18.75

Amikor a gyenge ember feladja a meditációt

a szeszélyek és vágyak áldozatává válik.

 

18.76

Még ha meg is hallja az Igazságot,

a tompa intellektusú ember

ragaszkodik az illúzióhoz.

Fáradozás és elnyomás útján

kívülről talán összeszedettnek tűnik,

de belül vágyódik a világ iránt.

 

18.77

Bár mások úgy láthatják, hogy dolgozik,

a bölcs nem tesz semmit.

A tudás száműzte a törekvést.

Nem talál okot a cselekvésre vagy beszédre.

 

18.78

A bölcs félelemtől mentes, támadhatatlan,

nincs sötétség, nincs fény, nincs semmi, amit elveszíthetne.

Semmi.

 

18.79

Türelem, megkülönböztetés

még a félelemmentesség is –

mi haszna ezeknek a jógi számára?

A természete leírhatatlan.

Ő nem egy személy.

 

18.80

Nincs menny, nincs pokol,

nincs megszabadulás az élőnek.

Röviden, a Tudatosság Üresség.*

Mi többet lehetne mondani?

 

18.81

A bölcs nem vágyódik a beteljesítésre,

nem bánkódik a nem-elérés miatt.

Elméje nyugodt,

telve édességgel.

 

18.82

Távol a vágyaktól,

a bölcs nem dicséri a békét

és nem hibáztatja a komiszt.

Egyformán megelégedett

a boldogságban és a szerencsétlenségben,

semmit sem változtatna.

 

18.83

A bölcs nem utasítja el a világot

és nem vágyódik az Önvalóra.

Mentes az örömtől és bánattól.

Nem él

és nem hal meg.

 

18.84

A bölcs remény nélkül él.

Nincs ragaszkodása a gyermekei, felesége vagy bárki iránt.

Az öröm nem jelent semmit számára.

Az élete ragyogó.

 

 

 

 

 

 

18.85

A bölcs rácsodálkozik, ahogy örül

és megéli azt, ami felbukkan az életében.

Örök elégedettség van a szívében.

És amikor lemegy a nap,

ott pihen, ahol van.

 

18.86

A létezésben gyökerezve,

nem merül fel születés vagy újraszületés gondolata,

a nagy lélek számára nincs különbség

a test halála vagy születése között.

 

18.87

A bölcs egyedül áll,

semmihez sem kötődve,

elengedve a javait.

Oda megy, ahol nem akadályozzák

az ellentétek,

kételyei szertefoszlottak.

Valóban áldott.

 

18.88

A bölcsnek nincs „enyém” érzése.

Számára a föld, a kő, az arany, ugyanazok.

A szívén lévő csomó kioldódott.

Nem ismer tudatlanságot és bánatot.

Mindenben tökéletes.

 

 

 

 

18.89

A megszabadult léleknek

nincs vágy a szívében.

Megelégedett és teljes.

Nincs hozzá fogható.

 

18.90

Csak az, aki mentes a vágyaktól

tudja, hogy nincs mit tudni,

mondja, hogy nincs mit mondani,

látja, hogy nincs mit látni.

 

18.91

Aki mentes a vágyak hálójától,

lehet koldus vagy király.

Többé nem lát jót vagy rosszat.

 

18.92

Mi a kéjvágy, az önuralom

vagy az Igazság utáni vágy,

a jóginak, aki elérte élete célját,

és aki megtestesíti az erényt és őszinteséget?

 

18.93

A belső tapasztalását annak, aki

mentes a vágyaktól és szenvedéstől,

aki megelégedett és az Önvalóban tartózkodik –

hogy lehetne leírni,

és kinek?

 

 

 

18.94

A bölcs állapota sosem sokféle.

Hangosan aludva, nem alszik.

Ábrándozva fekve, nem álmodik.

Nyitott szemmel, nincs ébren.

 

18.95

A Tudás embere úgy tűnik, hogy gondolkodik,

de nincsenek gondolatai.

Úgy tűnik, hogy vannak érzékszervi érzékelései,

de nincsenek élményei.

Úgy tűnik intelligens,

de elméje üres.

Személynek tűnik,

de nem az.

 

18.96

A Tudás embere

nem boldog, de nem is szerencsétlen,

nem elkülönült, de nincs ragaszkodása sem,

nem felszabadult, de nem is keresi a megszabadulást.

Nem Ez és nem Az.

 

18.97

Még ha zavarják is, az áldott ember nyugodt marad.

Meditációban ő nem meditál.

Tudatlanságban is tiszta marad.

Tanult, de nem tud semmit.

 

 

 

 

18.98

A megszabadult ember,

aki a kondicionálatlan Önvalóban tartózkodik,

aki mentes a cselekvések és kötelességek konceptusától,

aki mindig és mindenhol ugyanaz,

vágytalan.

Nem aggódik amiatt, amit tett vagy nem tett.

 

18.99

A bölcs nem örül a dicséretnek,

és nem ideges, ha hibáztatják.

Nem örvend az életnek

és nem fél a haláltól.

 

18.100

A nyugodt elméjű ember

nem keresi a tömeget sem a pusztaságot.

Ugyanolyan, bárhová is megy.

 

 

  1. Megpihenni az Önvalóban

 

Janaka azt mondta:

 

19.1

Az Igazság fogójával

kihúztam a gondolkodás tüskéjét

a szívem legbelső barlangjából.

 

19.2

Hol van a meditáció, öröm,

jólét vagy megkülönböztetés?

Hol van a dualitás?

Hol van az Egység?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.3

Hol van a múlt és jövő,

vagy akár a jelen?

Hol van a tér vagy a végtelenség?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.4

Hol van az Önvaló?

Hol van a nem-önvaló?

Hol van a jó és gonosz, zavarodottság és tisztaság?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

 

 

 

 

19.5

Hol van az alvás, álmodás, ébrenlét,

vagy akár a negyedik állapot?

Hol van a félelem?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.6

Hol van a közel vagy a távol,

benn vagy kinn,

durva vagy finom?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.7

Hol van az élet és a halál?

Hol van a világ és a világi érintkezések?

Hol van a zavar és a nyugalom?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.8

Nincs szükség

az élet három végéről beszélni.

A jógáról való beszéd értelmetlen.

Még az Igazságról való beszéd is irreleváns.

Egyedül az Önvalóban tartózkodom.

 

 

 

 

 

 

 

 

  1. Megszabadulás az Életben

 

Janaka azt mondta:

 

20.1

Hol vannak az elemek, a test

a szervek, az elme?

Hol van a mentesség?

Hol van a kétségbeesés?

Természetem az átlátszó tisztaság.

 

20.2

Hol van a Tanítás?

Hol van az Önismeret?

Hol van a nem-elme?

Hol van a megelégedettség és a vágyaktól való mentesség?

Üres vagy a kettősségre.

 

20.3

Hol van a Tudás és a tudatlanság?

Hol van az „én”?

Hol van az „ez”?

Hol van az „enyém”?

Hol van a kötelék és a szabadság?

Az Énnek nincsenek attribútumai.

 

20.4

Hol van a karma folyamata?

Hol van az életben megszabadulás vagy

a halálban megszabadulás?

Csak az Egy létezik.

 

20.5

Hol van a tevő és az élvező?

Hol van az eredet és a gondolat vége?

Hol van a közvetlen és a tükröződő tudás?

Itt nem létezik személy.*

 

20.6

Hol van a világ?

Hol van a szabadság keresője?

Hol van a szemlélődő?

Hol van a Tudás embere?

Hol van a kötelékben a lélek?

Hol van a megszabadult lélek?

Természetem az Egység.

 

20.7

Hol van a teremtés és pusztítás?

Hol van a vég és a jelentések?

Hol van a kereső?

Hol van a teljesítmény?

Egy vagyok.

 

20.8

Hol van a tudó?

Hol van a tudás?

Hol van a tudott vagy a tudás maga?

Hol van bármi?

Hol van a semmi?

Tiszta Tudatosság vagyok.

 

 

 

20.9

Hol van a zavar, a koncentráció,

a tudás és a káprázat?

Hol van az öröm és a bánat?

A nyugalom vagyok.

 

20.10

Hol van a relatív?

Hol van a transzcendens?

Hol van a boldogság és a nyomorúság?

Nincsenek gondolataim.

 

20.11

Hol van az illúzió?

Hol van a létezés?

Hol van a ragaszkodás és a nem-ragaszkodás?

Hol van a személy?

Hol van Isten?

A Tudatosság vagyok.

 

20.12

Hol van az aktivitás és az inaktivitás?

Hol van a szabadulás és a kötelék?

Időtlen, oszthatatlan vagyok.

Az Önvaló vagyok egyedül.

 

20.13

Hol vannak az elvek és a tanítások?

Hol van a tanítvány és a tanító?

Hol van az élet oka?

Határtalan vagyok, Abszolút.

 

20.14

Hol van a létezés és a nem-létezés?

Hol van az Egység vagy a dualitás?

Semmi sem árad ki belőlem.

Nincs több elmondható.

 

 

Fordította Berki Renáta.

*A csillaggal megjelölt sorok nisargadattin internetes felhasználó fordításának segítségével lettek kiegészítve, vagy pótolva.

 

 

Hírek

Kapcsolódás Tábor!
2019. október 18 – 20.

------------------------------

Újra Himalájai Túra !
2019. augusztus 18 – szeptember 07.

A Himalája egy csodálatos világba enged betekintést, miközben önmagunk határait és azon túli világot is tapasztaljuk. Akarva akaratlan, látásmódunkra, érzékelésünkre erőteljes hatással van ez a külünleges világ. Gyere, próbáld ki te is !
------------------------------

Álmodjunk Közösen!

Álmodtunk egy olyan világról melyben boldogan élhetünk. Ahol a megosztottság helyett a megértés, a tudatlanság helyett a tudatosság a cél. Egy olyan közeget, ahol kiteljesedhet az egyén potenciálja, megvalósíthatja az álmait egy támogató közösség segítségével.
------------------------------
Kulturális Klub

Rendszeresen alkalmat kívánunk különféle kulturális programokon való együttes részvételre. A megosztás, az együttlét gazdagítja a programot!
Gyere velünk koncertre, múzeumba, színházba.
Az aktuális programokról a levelezőlistán és az Arany Hegy Facebook profilján értesülhetsz.

------------------------------

Kiránduló Klub

Gyere velünk kirándulni! Havonta, két havonta elmegyünk együtt valahova Budapest környékén, hogy kiszellőztessük a tüdőnket, feltöltődjünk a Természet Átható Erejével.
Az aktuális kirándulás részleteiről a levelezőlistán és az Arany Hegy Facebook profilján értesülhetsz.

Translate »