Ashtavakra gita

Az Astavakra Gita szerzője ismeretlen. Szanszkrit nyelven íródott és nyelvezetéből arra következtetnek, hogy a klasszikus vedanta időszakban keletkezett. Számos angol fordítás készült róla, melyek a tanítás jellege miatt valamelyest eltérnek egymástól.

Számos nagy bölcs és elismert tanító dicsőítette az Ashtavakra gítát és tartotta kiemelkedően hasznosnak az önfelismerés, a spirituális fejlődés útján. Közöttük Ramakrishna, valamint tanítványa Vivekananda, Ramana Maharshi és Radhakrishnan is hagyott hátra elismerő szavakat róla.

 

 

  1. Útmutató az Önmegvalósításhoz

 

Janaka mondta:

1.1

Mester,

Miképpen érhető el a Tudás,

Szerezhető meg az elkülönülés

És valsóítható meg a szabadság?

 

Ashtavakra mondta:

1.2

Ahhoz, hogy szabad légy

Óvakodj az érzékszervek tapasztalataitól,

Melyek olyanok, mint a méreg.

Fordítsd a figyelmedet

A megbocsájtás, őszinteség, kedvesség, egyszerűség és igazság felé.

 

1.3

Te nem a föld, víz, tűz vagy a levegő vagy.

Sem az üres tér.

A megszabadulás az, ha úgy ismered magad,

Mint tiszta Tudatosság  –

És mindezek Tanúja.

 

 

1.4

Maradj meg a Tudatosságban

A személyiség illúziója nélkül.

Így azonnal szabad és békés leszel.

 

1.5

Nincs kasztod vagy feladatod.

Láthatatlan, ragaszkodásmentes és formátlan vagy.

Minden dolog Tanúja vagy.

Légy boldog.

 

1.6

Jó és rossz, gyönyör és fájdalom,

Csupán az elmében létezik.

Nem hozzád kapcsolódnak.

Ne merülj el egyikbe se és ne is élvezd azokat.

Szabad vagy.

 

 

 

1.7

Te vagy az egyedüli Tanúja

Mindennek, ami Az,

Örökké szabadon.

Csak az az akadályod, hogy nem látod Ezt.

 

 

1.8

 

Az a gondolat: „Én vagyok a cselekvő”,

egy mérges kígyó harapása.

Tudni: „Én semmit sem csinálok”,

a hit bölcsessége.

Légy boldog.

 

1.9

Egyszerű megértése annak:

„ Én vagyok az Egy Tudatosság”,

Megszüntet minden szenvedést

A pillanat tüzében.

Légy boldog.

 

1.10

Te vagy a határtalan Tudatosság –

Az Áldottság, a végső Boldogság –

Melyben az univerzum megjelenik

Hasonlóan, mint a kígyó káprázata egy kötélben.

Légy boldog.

 

1.11

Igaz, amit mondanak:

„Az vagy, amit gondolsz.”

Ha azt gondolod, hogy le vagy kötve, akkor le vagy kötve.

Ha azt gondolod, hogy szabad vagy, akkor szabad vagy.

 

1.12

Te vagy az Önvaló – az Egyedüli Tanú.

Tökéletes vagy, mindent átható, Egy.

Szabad vagy, vágytalan, örök mozdulatlan.

Az univerzum nem más, mint a benned való tükröződés.

 

1.13

Meditálj ezen: „Én csak a Tudatosság vagyok – Egység”

Add fel azt az elképzelést, hogy te egy különálló lény vagy, egy személy,

azt, hogy van belül és kívül.

 

 

1.14

Régóta megköt az a gondolat:

„Én egy személy vagyok.”

Hagyd, hogy az a tudás: „Egyedül a Tudatosság vagyok”

Legyen a kard, mely felszabadít.

 

1.15

Most és mindörökre szabad vagy,

Ragyogó, tiszta, nyugodt.

A meditáció gyakorlása

A gyakorlót kötelékben tartja.

 

1.16

Tiszta Tudatosság vagy –

Az univerzum lényege.

Az univerzum benned létezik.

Ne légy szűklátókörű.

 

1.17

Kondíciómentes, változatlan és formátlan vagy.

Stabil, mérhetetlenül mély, nyugodt.

Vágytalan.

A Tudatosság vagy.

 

1.18

Az, aminek formája van nem valódi.

Csak a formátlan állandó.

Amikor ez tudássá válik,

Nem térsz vissza az illúzióba.

 

1.19

Ahogy egy tükörnek van

Belső és külső oldala.

A kép tükröződik,

A legmagasabb önvaló is létezik

A testen belül is kívül.

 

1.20

Ahogy ugyanaz a tér van

A kancsón belül és kívül,

Az időtlen mindent magába foglaló Egység is

Teljességként létezik

 

 

 

 

 

  1. 2.      Az önmegvalósítás öröme

 

 

Janaka az mondta:

 

2.1

Tiszta vagyok és nyugodt

A Végső Tudatosság mely túl van Tudatosságon.

Mindezidáig

Becsapott az illúzió.

 

2.2

E fény által

A test és az univerzum megjelenik.

Én vagyok a Minden

Vagy Semmi.

 

2.3

Látva azt,

Hogy nincs univerzum és nincs test,

Az áldás által az önvaló kibontakozik.

 

2.4

Ahogy a hullámok a tajték és a buborék

Nem különbözik a víztől,

Úgy az univerzumból kiáradó önvaló

Sem különbözik az Éntől.

 

2.5

Nézz meg közelről egy ruhát,

Csak a szálakat láthatod.

Nézd meg közelről a teremtést,

Csak az önvalót láthatod.

 

2.6

Ahogy az édesség

A cukornád dzsúsz lényege,

Úgy én vagyok a teremtés esszenciája.

 

2.7

Ha nem látod az önvalót, a világ anyagiasodik

Látván az önvalót, a világ eltűnik.

A kötél nem kígyó,

De annak tűnhet.

 

 

 

2.8

Nem vagyok más, mint Fény.

Az univerzum ….

Manifesztálódik.

 

2.9

Az univerzum délibábja úgy jelenik meg bennem,

Ahogy az ezüst megjelenik a gyöngy …

Ahogy a kígyó megjelenik a kötélben,

Ahogy a víz megjelenik a sivatag horizontján.

 

2.10

Ahogy a csupor újra agyaggá válik,

A hullám vízzé,

A karperec arannyá,

Úgy az univerzum is visszatér hozzám.

 

2.11

Valóban csodálatos vagyok –

Túl a csodálaton.

Nem tudok elmúlni vagy meghalni,

Ahogy Isten és az egész Univerzum

………Utolsó fűszálban.

 

2.12.

Valóban csodálatos vagyok –

Túl a csodálaton.

Még a test birtokában is az Egység vagyok.

Nem jövök és nem megyek.

Egyszerre mindenhol jelen vagyok.

 

2.13

Valóban csodálatos vagyok –

Túl a csodálaton.

……. A hatalmam által.

Az univerum megjelenik bennem,

De nem érintem meg.

 

2.14

Valóban csodálatos vagyok –

Túl a csodálaton.

Minden elgondolt és elbeszélt én vagyok,

Semmim sincs.

 

 

 

 

2.15

A valóságban,

Tudás tárgya, tudás alanya és a tudás képessége

Nem létezik.

Én vagyok az áttetsző önvaló,

Melyben a tudatlanságon keresztül

Mindezek megjelennek.

 

2.16

Nézvén az Egységet és látván a számosságot,

Ez az oka minden szenvedésnek

Az egyetlen gyógymód annak felismerése,

Hogy amit látunk az nincs ott.

Én vagyok az Egység – tudatosság, áldás, tökéletesség

 

2.17

Én vagyok az akadálytalan Tudatosság.

Csupán a képzeltben vannak korlátaim.

Mindezt figyelembe véve,

Az Abszolútban tartózkodom.

 

2.18

Nem vagyok szabad sem korlátozott.

Ezek illúziója

A hitetlenségbe hullnak.

Mivel tartalmazom a teremtést,

Annak nincs lényege.

 

2.19

Biztosan tudva azt,

Hogy ez az univerzum és a test

Forma és lényegnélküli,

Tiszta tudatosságként jelenek meg.

A képzeletnek itt nincs helye.

 

2.20

A test csupán a képzeletben létezik,

Ahogy a Menny és Pokol,

A kötelék, szabadság és a félelem is.

Hozzám kapcsolódnak ezek?

Énhozzám, aki a Tiszta Tudatosság vagyok?

 

2.21

Nem látok különbséget és elkülönülést.

Még a számtalanság is meg tud jelenni

Mint egyszerű formamentes sivatag.

Mihez kellene hát ragaszkodnom?

2.22

Én nem a test vagyok.

Nincs testem.

Tudatosság vagyok, nem személyiség.

Az életre való szomjam

Egy látszólagos élethez köt.

 

2.23

Az Önvaló korlátlan óceánjában

Az elme szele

Felkavarja a világ milliárdnyi hullámát.

 

2.24

De amikor elül a szél

A korlátlan óceánban,

A személyiség bárkája ……,

Az univerzummal együtt.

 

2.25

És milyen csodálatos!

Az Önvaló korlátlan óceánjában,

A lényeg hullámai

Felbukkannak, ……, játszanak egy ideig,

Majd eltűnnek – természetük szerint.

 

 

  1. 3.      Az Önmegvalósítás tesztje

 

 

3.1

Aki önmagát Egységként ismeri fel,

Nyugodt és elpusztíthatatlan,

Miért vágyná a vagyont?

 

3.2

Csak úgy, ahogy a gyöngy….-ben elképzelve az ezüstöt,

Mohóságot ébreszt fel,

Hasonlóképp az Én tudatlansága

Az illúzió utáni vágyat kelti életre.

 

3.3

Felismerve magadat Akként

Melyben a világ hullámai felbukkannak és letűnnek,

Miért forognál az örvény körül?

 

3.4

Önmagad Tiszta Tudatosságként felismerve

Mely minden leírásnál gyönyörűbb,

Hogy tudnál a kéjvágy szolgája maradni?

 

3.5

Furcsa az, hogy

A bölcs, aki felismerte, hogy

Az Önvaló jelenik meg Mindenben és a Minden az Önvalóban

Ez a fajta tulajdonlás érzéke folytatódik.

 

3.6

Furcsa, hogy az, aki felolvad az Abszolútumban,

A szabadság szándékával,

Mégis sebezhető a kéjvággyal szemben

És gyengítik szerelmi afférjai.

 

3.7

Furcsa, hogy úgy ismervén a kéjvágyat,

Mint a tudás ellenségét,

Aki már gyenge s közel jár a halálhoz,

Még mindig sóvárog az érzéki örömök után.

 

3.8

Furcsa, hogy abban, aki nem ragaszkodik

Ez és a következő világ dolgaihoz,

Aki meg tudja különböztetni a mulandót az időtlentől,

Aki a szabadság iránt vágyakozik,

Még mindig félelem merül fel a test szétbomlásával kapcsolatban.

 

3.9

Akár dícsőítik vagy kínozzák,

A nyugodt bölcs az Önvalóban tartózkodik.

Nem hálás és nem mérges.

 

3.10

A Nagy Lélek

Tanúja a teste cselekedeteinek,

Akárcsak másé volna.

Hogy tudná a dicséret vagy a szidalom megzavarni őt?

 

3.11

Felismerve, hogy az univerzum illúzió,

Elvesztve minden kíváncsiságot,

Hogy tudna a szilárd tudattal rendelkező félni a haláltól?

 

3.12

Kivel tudnánk összehasonlítani

A Nagy Lelket

Aki, megelégedett az Önvaló ismeretében,

A csalódottságban vágytalan marad?

 

3.13

Miért kellene a szilárd tudatúnak,

Aki látja a tárgyak semmisségét,

Előnyben részesítenie valamit egy másikkal szemben?

 

3.14

Az, aki ragaszkodástól mentes,

Az ellentétek nem érintik meg,

Mentes a vágyaktól,

Nem tapasztal sem örömöt, sem fájdalmat,

Ahogy az események történnek.

 

 

 

 

 

  1. 4.      Az Önmegvalósítás dicsőítése

 

 

Janaka azt mondta:

 

4.1

Egész biztos, hogy aki ismeri az Önvalót,

S azon keresztül játssza a élet játékát,

Nagyban különbözik a világ

Megzavarodott, korlátolt bestiáitól.

 

4.2

A jógi valóban nem érez túláradó jókedvet,

Mert egy emelkedett állapotban tartózkodik

Melyre Indra is vágyik és valamennyi

Elégedetlen isten.

 

4.3

Biztos, hogy aki ismeri Azt,

Már nem érinti erény és vétek,

Ahogy a térre sincs hatással a füst,

Bár úgy tűnik.

 

4.4

Ki tudja megakadályozni a nagy lelket,

Aki úgy ismeri az univerzumot mint az Önvalót,

Hogy úgy élje az életet, amint az történik?

 

4.5

A négyféle lény közül,

Buddhától a fűszálig,

Csak a bölcs tud lemondani

Az elutasításról és vágyakozásról.

 

4.6

Ritka az, aki úgy ismeri önmagát,

Mint Egységet elkülönülés nélkül –

Az Univerzum Ura.

Úgy cselekszik, ahogy tud

És sosem aggódik.

 

 

  1. 5.      A Feloldódás négy módja

 

 

Ashtavakra azt mondta:

 

5.1

Hibátlan vagy,

Akit nem érint meg semmi.

Miről tudnál lemondani?

Az elme bonyolult – engedd el.

Ismerd meg a feloldódás békéjét.

 

5.2

Az Univerzum úgy emelkedik fel benned,

Mint a tengerből a hullám.

Egységként ismerd magadat.

Lépj be a feloldódás békéjébe.

 

5.3

Ahogy a kötélbe képzelt kígyó,

Az univerzum létezőnek látszik

A hibátlan Önvalóban

De nem létezik.

Látván ezt tudod: „Nincs semmi, ami feloldódhatna.”

 

5.4

Tökéletes vagy, változatlan,

Szerencsétlenségből és boldogságból,

Reményből és kétségbeesésből,

Életből és halálból.

Ez a feloldódás állapota.

 

 

  1. 6.      A Magasabb Tudás

 

Janaka azt mondta:

 

6.1

A végtelen tér vagyok;

Az univerzum egy kancsó.

Tudom ezt.

Nincs szükség lemondásra, elfogadásra és elpusztításra.

 

6.2

A parttalan óceán vagyok;

Az univerzum teremti a hullámokat.

Tudom ezt.

Nincs szükség lemondásra, elfogadásra és elpusztításra.

 

6.3

a….. vagyok;

az univerzum az ezüst illúziója.

Tudom ezt.

Nincs szükség lemondásra, elfogadásra és elpusztításra.

 

6.4

Én vagyok minden lényben;

Minden lény bennem van.

Tudom ezt.

Nincs szükség lemondásra, elfogadásra és elpusztításra.

 

 

 

  1. 7.      Az Önmegvalósítás Természete

 

Janaka azt mondta:

 

7.1

Bennem, a parttalan óceánban,

Az univerzum bárkája

Áramlik itt és ott

A természetének szelén.

Nem vagyok türelmetlen.

 

7.2

Bennem, a parttalan óceánban

Engedi, hogy az univerzum hullámai

Emelkedjenek és süllyedjenek, ahogy szeretnék.

Sem                             .

 

7.3

Bennem, a parttalan óceánban,

Az univerzum csak elképzelt.

Nyugodt vagyok és formától mentes.

Csak ebben tartózkodom.

 

7.4

Az Önvaló nem tárgyakban jelenik meg,

És tárgyak sincsenek a tiszta és végtelen Önvalóban.

Az Önvaló nyugodt,

Mentes a ragaszkodástól és vágyaktól.

Csak ebben tartózkodom.

 

7.5

Tiszta Tudatosság vagyok.

A világ csak múló színdarab.

Hogy merülhetne fel

Az elfogadás és elutasítás gondolata?

És hol?

 

 

  1. 8.      Korlát és Szabadság

 

 

Ashtavakra azt mondta:

 

8.1

Amikor az elme vágyik vagy sóvárog valami után,

Elfogad vagy elutasít dolgokat,

Öröme lelik vagy szomorú dolgok miatt –

Ez mind kötelék.

 

8.2

Amikor az elme

Nem vágyakozik és nem sóvárog,

Nem fogad el és nem utasít el,

Nem leli örömét sem szomorúságát,

Akkor közel van a szabadság.

 

8.3

Ha az elme ragaszkodik bármilyen tapasztaláshoz,

Az kötelék.

Ha az elme elkülönül mindentől, amit tapasztal,

Az szabadság.

 

8.4

Amikor nincs többé „Én”

Csak akkor van szabadság.

Ha az „Én” megjelenik

Korlát jelenik meg vele együtt.

Ezt tudván,

nehézség nélkül lehet távol maradni

Az elfogadástól és elutasítástól.

 

 

 

  1. 9.      Elkülönülés (elvonulás)

 

 

Ashtavakra azt mondta:

 

9.1

Az ellentétes erők,

Elvégzett és el nem végzett feladatok –

Mikor lesz ennek vége

És ki által?

Ezt figyelembe véve légy mindig vágytalan,

Engedj el mindent,

És másfajta szemmel nézd a világot.

 

9.2

Ritka és áldott az,

Akinek a vágya az életre,

Az élvezetre és a tudásra

Megszűnt azáltal, hogy megfigyelte

Az embereket.

 

9.3

Mindent úgy látva, mint háromrétegű szenvedés,

A bölcs nyugodttá válik.

Lényegtelen, mulandó és megvetendő –

A világ így csak elutasításra méltó.

 

9.4

Volt olyan idő, amikor

Az ember ellentétek nélkül létezett?

Hagyd magad mögött az ellentéteket.

Légy megelégedett azzal, ami történik.

Tökéletesség.

 

9.5

A legnagyobb látnokok, szentek és jógik

Nagyon kevés dologban értenek egyet.

Látván ezt,

Ki ne lenne közömbös a tudás irányába

És válna nyugodttá?

 

9.6

Az, aki

A világi közömbösség által,

A nyugalom és okság által,

Meglátja saját igaz természetét és megszabadul az illúziótól –

Nem igaz tanár-e?

 

9.7

Az univerzum milliárdnyi formájában

Lásd csak az elsődleges elemet.

Azonnal szabad leszel,

És az Önvalóban tartózkodsz majd.

 

9.8

A vágy teremti a világot – mondj le róla.

Ha lemondasz a vágyakról

Lemondasz a világról.

Így úgy élhetsz, ahogy vagy.

 

 

 

  1. 10.  Csend

 

Ashtavakra azt mondta:

 

10.1

Add fel a vágyakat,

Melyek az ellenségeid.

Add fel a jólétet,

Mely a bajban és jó munkákban születik.

Légy középszerű.

 

10.2

Úgy tekints a barátokra,

birtokokra, vagyonra, házakra, feleségekre, ajándékokra –

melyek látszólag jó szerencséből fakadnak –

mint múló színdarab,

mint egy álom, mely 3-5 napig tart csupán.

 

10.3

Ahol vágy van, ott van a világ.

Légy határozott a ragaszkodástól mentességben.

Légy szabad a vágyaktól.

Légy boldog.

10.4

Kötelék és vágy ugyanazok.

Pusztítsd el a vágyakat és légy szabad.

Csupán a világtól való visszavonulás által

Valósíthatod meg örömteljesen Önmagad.

 

10.5

Te vagy az Egy –

A Tudatosság maga.

Az univerzum nincs tudatában

És nem is létezik.

Még a tudatlanság is valótlan.

Mi maradt hát, hogy megismerd?

 

10.6

Ragaszkodva, ahogy régen is voltál

Királyságokhoz, fiakhoz, feleségekhez, testekhez, örömökhöz –

Életről életre –

Mégis elvesztek mindörökre.

 

10.7

Jól lét, öröm, jámbor cselekedetek…

Elég!

A világ kietlen erdejében

Az elme nem pihenhet meg.

 

10.8

Hány életen keresztül

Végeztél kemény és fájdalmas munkát

A testtel, elmével és beszéddel?

Itt az ideje, hogy abba hagyd.

 

 

  1. 11.  Bölcsesség

 

Ashtavakra azt mondta:

 

11.1

Létezés, nem létezés, változás –

Ez a dolgok természete.

Ennek felismerését

Nyugalom, harmónia és áldás

Önmagától követi.

 

11.2

Az, aki biztosra tudja, hogy

Szerencsétlenség és siker

Jönnek és mennek a sorsnak engedelmeskedve,

Megelégedetté válik.

Nem vágyakozik és sóvárog.

 

11.4

Az, aki biztosra tudja, hogy

Születés és halál, boldogság és bánat,

Jönnek és mennek a sorsnak engedelmeskedve,

Nem talál semmi elérni valót.

Elmerül a nem-cselekvésben,

És cselekvés közben is ragaszkodásmentes marad.

 

11.5

Az, aki felismerte, hogy

Csak a vele való foglalkozás által

Jön létre a szerencsétlenség a világban

Szabaddá, boldoggá, nyugodttá és vágytalanná válik.

 

11.6

„nem a test vagyok, a test nem a tulajdonom –

Tiszta Tudatosság vagyok”.

Abban, aki biztosan felismerte ezt,

Nem merül fel elvégzett és el nem végzett dolgokkal kapcsolatos emlékei.

Csak az Abszolút létezik.

 

11.7

„Brahmától az utolsó fűszálig –

Csak én létezem.”

Az, aki biztosan tudja ezt,

Hibátlan, nyugodt és konfliktustól mentes lesz.

A megvalósításnak nincs értelme.

 

11.8

Az, aki biztosan tudja,

Hogy ez a …… és csodálatos univerzum semmi,

Vágytalan Tudatossággá válik

És a Nincs Semmi nyugalmában időzik.

 

 

  1. 12.  Az Önvalóban Tartózkodás

 

 

Janaka azt mondta:

 

12.1

Elsőnek nem toleráns cselekedet,

Aztán a túlzó beszéd,

Majd a gondolat maga,

Azért jöttem, hogy itt legyek.

 

12.2

Sem a hangok sem más érzékszervi érzékelések

Nem vonzzák a figyelmemet.

Még maga az Öntudat is ……..

A tudat szabad, zavartalan, egyhegyű.

Itt vagyok.

 

12.3

Szükséges az erőfeszítés, hogy

Koncentráljuk a zavart elmét

Egymáson az illúzióval.

Tudván ezt, itt maradok.

 

12.4

Ismerve az elutasítást,

Ismerve az elfogadást.

Nincs öröm, nincs bánat.

Isten Úr itt vagyok.

 

12.5

Az élet négy stádiuma,

Az élet stádiumok nélkül,

Meditáció, lemondás, tudattartalmak –

Mindez csak akadály.

Örökre itt vagyok.

 

12.6

Cselekedni és nem-cselekedni,

Mindkettő tudatlanságból származik.

Tudom ezt.

És itt vagyok.

 

12.7

A kigondolhatatlan Egyre gondolva

Elkerülhetetlenül megidéződnek a gondolatok.

A nem-gondolatot választom

És itt maradok.

 

12.8

Áldott az, aki

Eléri ezt erőfeszítés árán.

Áldott az, aki

Eleve ilyen természetétől fogva.

 

  1. 13.  Boldogság

 

 

Janaka azt mondta:

 

13.1

Az a nyugodt állapot,

Amikor egyedül az Önvalót ismerjük ritka –

Még azoknál is, akiknek csupán egy ágyékkötőjük van.

Ezért én nem mondok le semmiről és el sem fogadok semmit

És boldog vagyok.

 

13.2

A test meg van feszítve a gyakorlatok által,

A nyelv belefárad a Tanításokba,

A tudat letompul a meditációval.

Elválva mindezektől,

Élek ahogy vagyok.

 

13.3

Felismerve azt, hogy semmi sem elvégzett,

Azt teszem, ami jön

És boldog vagyok.

 

13.4

A jógik, akik dícsérik

Az erőfeszítést és a nem-erőfeszítést

Még mindig ragaszkodnak a testhez.

Én sem …. Sem….

Egyikkel sem és így

Boldog vagyok.

 

13.5

Nincs semmi, amit nyerhetnék vagy elveszthetnék

Az állásom, sétálásom vagy leülésem által.

Így akár állok, sétálok vagy ülök

Boldog vagyok.

 

13.6

Nem veszítek, ha alszok

És nem érek el semmit erőfeszítés útján.

Mivel nem gondolkodom a veszteség vagy nyereség terminusában

Boldog vagyok.

 

13.7

Öröm és fájdalom hullámzik

És nem állandóak.

Jó és rossz nélkül

Boldogan élek.

 

 

  1. 14.  Nyugalom

 

 

Janaka azt mondta:

 

14.1

Bár alvónak tűnik, mint más emberek,

Az, akinek világ iránti érdeklődése kimerült,

Akinek elméje kiüresedett,

Aki már csak figyelmetlenségből gondolkodik,

Felébredt a Valóságban.

 

14.2

Amikor a vágy elolvad,

Hogy merülhetne fel a vagyon,

Barátok vagy érzékek csábítása?

Mi haszna van ekkor a Tanításoknak vagy tudásnak?

 

14.3

Felismertem a Legmagasabb Önvalót,

A Tanut, az Egyet.

Nem különböző már számomra

Kötelék vagy szabadság.

Nincs szükségem megszabadulásra.

 

14.4

A belső állapotát annak,

Aki kétségektől mentes

Ám mégis az illúzió teremtményei között mozog

Csak az ismerheti, aki maga is hasonló.

 

 

  1. 15.  Az Önvaló tudása

 

 

Ashtavakra azt mondta:

 

15.1

A nyitott intuícióval rendelkező ember

Felismerheti az Önvalót azáltal, hogy

Meghall egy alkalmi instrukciót,

Ám a zavarodott intellektusú ember

Egy életen át zavarodottan kutakodni fog.

15.2

Idegenkedni attól, amit a világ felkínál – szabadság.

Vonzódni ahhoz, amit a világ felkínál

A kötelék szenvedése.

Ez az igazság.

Most tégy, ahogy szeretnél.

 

15.3

Az Igazság tudása átváltoztat

Egy ékesszóló, bölcs és aktív embert

Néma, üres és közömbös emberré.

A világ szerelmeseinek ezért vigyázniuk kell.

 

15.4

Te nem a test vagy.

Nincs tested.

Nem cselekszel és nem élvezed.

Tiszta Tudatosság vagy – az időtlen Tanú.

Szabad vagy.

Merülj el a boldogságban.

 

15.5

Ragaszkodás és idegenkedés

Az elme attribútumai.

Te nem az elme vagy.

Te maga vagy a Tudatosság –

Változatlan, osztatlan, szabad.

Merülj el a boldogságban.

 

15.6

Ismerd fel Magad Mindenben és Mindent Magadban.

Szabadulj meg a személyes azonosságtól

És az „enyém” érzésétől.

Légy boldog.

 

15.7

Te vagy Az, melyben az univerzum megjelenik

Mint ahogy a hullámok megjelennek az óceánban.

Te vagy a Tiszta Tudatosság.

Nincs szükség aggodalomra.

 

15.8

Legyen hited fiam, legyen hited.

Csak a Tudatosság vagy,

Az Önvaló, az Egy.

Te vagy a Természet Ura.

 

15.9

A test a világi dolgokhoz lett teremtve.

létrejön, sóvárog és elmúlik.

Az Önvaló nem születik meg és nem múlik el,

itt marad.

Miért kellene gyászolni a testet?

 

15.10

Ha a test az idők végezetéig kitart

Vagy már ma megszűnik –

Származna-e ebből nyereséged vagy veszteséged?

Neked, aki a Tudatosság vagy?

 

15.11

Engedd, hogy az univerzum hullámai

Emelkedjenek és süllyedjenek, ahogy akarnak.

Nincs semmi, amit nyerhetnél vagy elveszíthetnél.

Te vagy az óceán.

 

15.12

A Tudatosság szubsztanciája vagy.

A világ Te vagy.

Ki az, aki azt gondolja, hogy

Elfogadhat vagy elutasíthat?

És hol áll ő?

 

15.13

Hol tud benned, aki az Egy –

Makulátlan, Tiszta Tudatosság –

Felbukkanni a születés, cselekedet

Vagy egy elkülönült személyiség?

 

15.14

Bármit is tapasztalsz

Az Te vagy, egyedül Te.

Hogy lehetne a nyaklánc, karkötő vagy bokalánc

Más, mint az arany, melyből készítették?

 

15.15

Hagyj el minden olyan megkülönböztetést,

Mint az „Én az vagyok, az Önvaló”,

„Én nem vagy ez.”

Mindenre Énként tekints.

Légy vágytalan.

Légy boldog.

 

15.16

Egyedül a tudatlanságod

Teremti az univerzumot.

A valóságban egyedül az Egy létezik.

Nincs más személy vagy isten

Mint Te.

 

15.17

Az, aki biztosra tudja, hogy

Az univerzum egy illúzió,

Egy nem-dolog (sem-mi)

Vágytalanná válik,

Tiszta Tudatossággá,

És békét lel a semmi létezésében.

 

15.18

A létezés óceánjában

Egyedül az Egy van, volt és valaha lesz.

Nem vagy sem megkötve sem szabad.

Légy megelégedett és légy boldog.

 

15.19

Ne kavard fel az elmét

„Igen”-ekkel és „nem”-ekkel.

Te a Tiszta Tudatosság vagy.

Légy nyugodt,

És tartózkodj az áldott Önvalóban.

 

15.20

Teljesen adj fel

Valamennyi szemlélődést.

Ne tarts semmit a tudatodban sem a szívedben.

Te vagy az Én, örökre szabad.

Mi haszna lenne a gondolkodásnak?

 

 

 

  1. 16.  Speciális instrukció

 

 

Ashtavakra azt mondta:

 

16.1

Recitálhatod a Tanításokat és beszélhetsz róluk

Amennyit csak akarsz,

De amíg nem engedsz el mindent

Sosem ismered meg az Igazságot.

 

16.2

Élvezheted a dolgokat, dolgozhatsz vagy meditálhatsz,

De még mindig sóvárogni fogsz Az után,

Mely túl van minden tapasztaláson,

És amelyben minden vágy megszűnik.

 

16.3

Mindenki szerencsétlen

Mert folyamatos erőfeszítéseket tesznek.

De senki nem érti meg ezt.

Az érett elme béklyótól mentessé válik

Mihelyst meghallja ezt az instrukciót.

 

16.4

Egy mesteri naplopó

Aki számára még a pislogás is fárasztó,

Boldog.

De ő az egyetlen.

 

16.5

Mikor az elme mentes az ellentétektől

Mint az „ez kész van”, „ez nincs még kész”,

Közömbössé válik az

Erényre, vagyonra, örömre és megszabadulásra.

 

16.6

Az, aki undorodik az érzék tárgyaktól, elkerüli őket.

Aki vágyik rájuk, azt kelepcébe zárják.

Aki sem nem undorodik, sem nem vágyik rájuk

Az sem el nem távolodott sem nem ragaszkodik.

 

16.7

Amíg még felbukkan vágy –

Melynek oka a megkülönböztetés hiánya –

Addig ragaszkodás és nem-ragaszkodás is lesz.

Ez a világ oka.

 

16.8

A belemerülés ragaszkodást szül.

Az idegenkedés absztinenciát.

Mint egy gyerek, a bölcs mentes mindkettőtől

Ezért úgy él, mint egy gyerek.

 

16.9

Az, aki ragaszkodik a világhoz

Azt gondolja, a lemondás megszabadítja majd a szenvedéstől.

Az, aki semmihez sem ragaszkodik,

Szabad és nem érez szenvedést

Még a világban sem.

 

16.10

Az, aki úgy gondolja a megszabadulás a sajátja,

Mint egy személyes teljesítménye,

Nem megvilágosodott és nem is kereső.

Saját szerencsétlenségének elszenvedője.

 

16.11

Ha a Hara, Hari

Vagy a lótuszban született Brahma maga

Is ad instrukciókat számodra,

Addig, amíg semmit sem tudsz,

Nem fogod megismerni az Önvalót.

 

 

 

  1. 17.  Az Igaz Tudású Ashtavakra azt mondta

 

 

17.1

Elérte a Tudást

És learatta a yoga gyümölcsét az,

Aki megelégedett,

Megtisztult a ragaszkodásoktól

És otthon van az elvonulásában.

 

17.2

Az Igazság tudója

Sosem szenved a világban,

Mert az egész univerzum

Egyedül önmagával van feltöltve.

 

17.3

Ahogy a neem fa lombja

Nem örvendeztet meg egy elefántot,

Mely a sallaki leveleket szereti,

Úgy az érzéktárgyak sem örvendeztetik meg azt,

Aki az Önvalóban leli örömét.

 

17.4

Ritka az a világban, aki

Nem ízleli a múlt élvezeteit

És nem vágyik újabb élvezetekre sem.

 

17.5

Akik vágynak az örömre

És akik vágynak a szabadságra,

Mindketten átlagosak a világban.

Ritka az a nagy lélek, aki

Nem vágyik sem élvezetre,

Sem megszabadulásra.

 

17.6

Ritka az a helyes-tudató ember,

Aki nem merül el és nem is utasít el

Vallást, vagyont, örömöket,

Életet vagy halált.

 

17.7

A Tudással rendelkező ember

Nem foglalkozik az univerzummal

És nem vágyik a megszűnésére sem.

Boldogan él azzal,

Amivel szembetalálkozik az útján.

Áldott.

 

17.8

Ismerve Önmagát,

Az elme üres és békés,

A bölcs így boldogan él,

Lát, hall, érint, szagol és étkezik.

 

17.9

Nincs ragaszkodás és nem-ragaszkodás

Abban, aki számára

A világ óceánja kiszáradt.

A nézése gondolattól mentes,

Az érzékei nyugodtak.

Cselekedeteinek nincs célja.

 

17.10

A bölcs nem alszik és nincs ébredt állapotban.

Nem csukja be vagy nyitja ki a szemét.

Így a megszabadult léleknek

Mindenhol csak az Ez létezik.

 

17.11

A megszabadult lélek

Csak az Önvalóban tartózkodik

És a szív tisztaságában.

Mindig és mindenhol él

Mentes a vágyaktól.

 

17.12

Látás, hallás, érintés, szagolás,

Evés, tevés, beszélés, sétálás közben

A nagy lélek

Nem tesz erőfeszítést sem nem-erőfeszítést.

Valóban szabad.

 

17.13

A megszabadult lélek

Nem hibáztat és nem dicsér,

Nem ad és nem vesz,

Nem örvend és nem lesz haragos.

Mindenkor ragaszkodástól mentes

És szabad.

 

17.14

A nagy lélek

Nyugodt marad és kimozdíthatatlan,

Akár egy szenvedélyes nő társaságában

akár a halál közeledtével.

Valóban szabad.

 

17.15

A bölcs nem lát különbséget

A boldogság és szerencsétlenség között,

Férfi és nő között,

Hányattatás és siker között.

Minden ugyanolyannak tűnik.

 

17.16

A bölcsben nem merül fel

Sem erőszak sem irgalom,

Sem arrogancia sem emberség,

Sem aggodalom sem csodálkozás.

A világi élete kimerült.

Átalakította a személyhez kötődő szerepét.

 

17.17

A megszabadult

Nem kerüli a tapasztalatot

De nem is sóvárog utána.

Élvezi ami jön

És ami nem.

 

17.18

A bölcs nem kerül konfliktusba

A nyugalom és gondolatok állapotai között.

Elméje üres.

Otthona az Abszolút.

 

17.19

Bár tevékenykedik,

A tudással rendelkező

Nem cselekszik.

A vágyak megszűntek.

Mentes az „én”, „enyém” gondolataitól,

Teljes bizonyossággal tudja, hogy

Semmi sem létezik.

 

17.20

A bölcs szabad.

Üres tudata többé nem vetít

Illúziót, álmodozást, tompaságot.

Ez az állapot leírhatatlan.

 

 

  1. 18.  Béke

 

 

Ashtavakra azt mondta:

 

18.1

Dícsérd Azt,

Mely maga az Áldás,

Mely természetétől fogva nyugodt és lágy,

S melyet ha ismersz,

a világot, mint álmot leplez le számodra.

 

18.2

Az, aki élvezi a világ bővelkedő örömeit,

Sosem lesz boldog addig,

Amíg fel nem adja őket.

 

18.3

Hogy lehetne boldog az, hogy akinek a szíve

Megperzselődött a bánat tüze által,

Mely a kötelességekből ered addig,

Amíg a nyugalom áramló édes esője

El nem oltja azt?

 

18.4

Az univerzum nem más, mint egy gondolat

A Tudatosságban.

A valóságban semmi.

Az, aki látja a létezés és nem-létezés

Igaz természetét

Sosem szűnik meg létezni.

 

18.5

Az Önvaló – mely az

Abszolút, könnyed, időtlen, hibátlan –

Korlát nélküli és nincs távol tőled.

Örökre Az vagy.

 

18.6

Azok számára, akik látásmódja kitisztult,

Az illúziók megszűntek

És az Önvalót megismerték

Minden szenvedés azonnal megszűnik.

 

18.7

Mindent képzelődésnek látva,

Az Önvalót időtlenül szabadnak ismerve,

A bölcs úgy él, akár egy gyermek.

 

18.8

Önmagát Abszolútként ismerve,

Tudva, hogy a létezés és nem-létezés

Képzelődés csupán,

Mi lenne a vágytalannak,

Amit megtanulhatna, elmondhatna, tehetne?

 

18.9

Biztosan tudni, hogy minden az Önvaló,

A bölcsben nincs nyoma az olyan gondolatnak,

Mint „én ez vagyok”, „én nem vagyok az”.

 

18.10

A yogi, aki megtalálta a nyugalmat

Nem szétszórt és nem fókuszált.

Nem ismeri az örömöt sem a fájdalmat.

A tudatlanság megszűnt,

Megszabadult a tudásvágytól.

 

18.11

Menny vagy szegénység,

Nyereség vagy veszteség,

Társadalom vagy egyedüllét

A yogi mentes a kondicionáltságtól

Nincs különbség számára.

 

18.12

A vallásos erény,

Az érzékszervi öröm,

Világi jóllét,

Megkülönböztetés ez és az között –

Mindezeknek nincs jelentőségük

A yogi számára, aki megszabadult az olyan ellentétektől,

Mint az „ezt csinálom”

„ezt nem csinálom”.

 

18.13

A yoginak, aki már élete során megszabadult,

Nincs kötelessége ebben a világban,

Nincs ragaszkodás a szívében.

Az élete nélküle folyik.

 

18.14

A nagy léleknek,

Aki a vágyakon túl tartózkodik,

Hol van az illúzió?

Hol van az univerzum?

Hol van az Azon való meditáció?

Hol van a szabadulás azoktól?

 

18.15

Az, aki látja a világot

Megpróbálhat lemondani róla.

De mit tehet a vágytalan?

Azt látja, hogy nincs semmi látnivaló.

 

18.16

Az, aki látja a Legmagasztosabb Brahma-t,

Azt gondolja „Én vagyok Brahma.”

De az, aki átalakított minden gondolatot,

Mit gondolhat?

Ő tudja, hogy nincs más, mint az Önvaló.

 

18.17

Eléri az önkontrollt az,

Aki látja saját zavarodottságát.

De a nagy lélek nem zavarodott.

Nincs semmi elérni valója.

Nincs semmi tennivalója.

 

18.18

A Tudás birtoklója

Átlagos emberként élhet,

De nem az.

Látja, hogy nem

Fókuszált és nem zavarodott,

És nem lel hibát magában.

 

18.19

Az, aki túl van a létezésen és nem-létezésen –

Aki bölcs, elégedett, vágytól mentes –

Semmit sem tesz,

Bár a világ úgy látja tevékeny.

 

18.20

A bölcset nem zavarja

A cselekedet sem a passzivitás.

Boldogan él,

Megtéve bármit, amit meg kell tennie.

 

18.21

Ahogy egy levél a szélben

A felszabadultat

Nem korlátozza az élet –

Vágytalan, független, szabad.

 

18.22

Annak, aki átalakította a világot

Nincs már öröm sem szomorúság.

Nyugodt tudattal él

test nélkül.

 

18.23

Az, aki ismeri az Önvalót,

Tudata nyugodt és folttalan,

Nincs benne vágy, hogy bármit is feladjon,

Nem hiányol semmit, ami nincs ott.

 

18.24

Tudata az üresség

Természetes állapotában időzik,

A bölcs nem ismer

Tiszteletet és becstelenséget.

Megteszi, amit meg kell tenni.

 

18.25

Az, aki úgy cselekszik, hogy tudja

„ezt a test teszi, nem én, a tiszta Tudatosság.”

Valójában nem tesz semmit –

Bármennyit is cselekszik.

 

18.26

A felszabadult úgy cselekszik, hogy

Nem magának tulajdonítja a cselekedet,

De nem bolond.

Áldott és boldog

Még a világban is.

 

18.27

Elege van

Az elme állandó működéséből,

Így a bölcs megpihen.

Nem gondolkodik és nem tud,

Nem hall, és nem lát.

 

18.28

Túl a nyugalmon,

Túl a zavarodottságon,

A nagy lélek nem gondol semmit

A szabadságról vagy kötelékről.

Látva, hogy az univerzum nem valós –

Még ha létezőnek látszik is –

Ő Isten.

 

18.29

Az, aki azt hiszi önmagáról, hogy egy személy

Folyamatosan tevékenykedik,

Még akkor is, amikor teste megpihen.

A bölcs, aki tudja, hogy nem egy személy,

Semmit sem tesz,

Még ha a teste tevékenykedik is.

 

18.30

A megszabadult elméje

Nem zaklatott és nem örömteli.

Cselekedetnélküli, tevékenynélküli, vágytalan

Mentes minden kételytől.

 

18.31

A megszabadult

Nem tesz erőfeszítést, hogy

Meditáljon vagy cselekedjen.

A cselekvés és meditálás csak megtörténik.

 

18.32

Hallván az Igazságot,

A nehéz felfogású ember megzavarodik.

Ha a bölcs ember hallja az Igazságot

Visszavonul önmagába és

Nehéz felfogásúnak tűnik fel.

 

18.33

A tudatlan

Meditációt gyakorol és nem-gondolkodást.

A bölcs,

Mint a mély álomban lévő,

Semmit sem tesz.

 

18.34

A tudatlan ember nem lel békét

Erőfeszítés vagy nem-erőfeszítés által.

A bölcs ember

Csak az Igazság által éri el a nyugalmat.

 

18.35

Mert természetüknél fogva csak az Önvalók,

Tiszta intelligencia, szeretet és tökéletesség;

Mert átalakították az univerzumot

És megtisztították magukat,

A világ embere nem látja ezt

Meditáció és gyakorlatok által.

 

18.36

A tudatlan ember

Nem fog megszabadulni

A névismétlő gyakorlatai által.

Áldott az, aki

Egyszerű megértés által

Belép az időtlen szabadságba.

 

18.37

Mert vágyik rá, hogy megismerje Istent,

A tudatlan ember nem válhat Azzá.

A bölcs ember maga Isten

Mert mentes a vágytól

És semmit sem tud.

 

18.38

Nem állhat kimozdíthatatlanul

És buzgón vágyja az üdvözülést,

A tudatlan állandósítja

A világ illúzióját.

Látván, hogy a világ

Valamennyi szenvedés forrása,

A bölcs elvágja a gyökerénél.

 

18.39

A bolond azt gondolja, hogy a béke

Az elme kontrollálása által érhető el.

Sosem éri azt el.

A bölcs tudja az Igazságot,

És ő maga a nyugalom.

 

18.40

Az, aki úgy gondolja, hogy a tudás

Dolgokból és ötletekből áll

Hogy szerezhetné meg az Ön-ismeretet?

A bölcs nem látja elkülönültnek a dolgokat –

Csak az időtlen Önvalót.

 

18.41

A bolond megpróbálja kontrollálni elméjét

Az elméjével – micsoda bolondság!

A bölcs örömét egyedül az Önvalóban leli.

Nincs elme, melyet mesterré kellene fejleszteni.

 

18.42

Valaki a létezésben hisz;

Más azt hiszi semmi sem létezik.

Ritka az, aki a semmiben hisz

És sosem zavarodott.

 

18.43

A gyenge intelligenciával rendelkező azt hiheti, hogy

Az Önvaló az Egy más nélkül.

De besározva az illúzió által

Nem ismerik valójában az Önvalót,

Így életüket szenvedéssel élik.

 

18.44

Annak az elméje, aki a megszabadulást keresi

Az érzékelés tárgyaitól függ.

A megszabadult tudata

Nem érzékel semmit

És mentes a vágyaktól.

 

18.45

A félénk emberek úgy fél az érzékszervi tapasztalásoktól

Mint a tigrisektől.

Menedéket keresnek barlangokban

És megpróbálnak nem gondolni a világra.

 

18.46

Az érzékszervi tapasztalások olyanok, mint az elefántok, aki

Egy vágytalan emberrel találkozván

Oroszlánnak látja őt.

Azonnal sarkukra fordulnak,

Vagy ha képtelenek elmenekülni

Hízelgésre és szolgálatukra állnak.

 

18.47

Annak, akiben nincs kétely,

Aki ismeri az Önvalót,

Nincs szüksége a megszabadulás

Gyakorlására.

Látva, hallva, érintve, szagolva, táplálkozva

Úgy él, ahogy van, boldogan.

 

18.48

Akinek az elméje kiüresedett és zavartalan,

Meghallván az Igazságot

Látja, hogy nincs mit tennie,

Nincs mit elkerülnie,

Semmi sem igazolja a középszerűségét.

 

18.49

A bölcs megteszi, ami

Megjelenik, mint teendő

Anélkül, hogy jóra vagy rosszra gondolna.

Cselekedete olyan, mint egy gyermeké.

 

18.50

Ha semmitől sem függsz,

Megtalálod a boldogságot.

Ha semmitől sem függsz,

Eléred a Legmagasabbat.

Ha semmitől sem függsz,

A nyugalmon át eléred az Önvalód.

 

18.51

Ha valaki felismerni, hogy

Ő nem a színész

És nem is a néző,

Az elme vihara megszűnik.

 

18.52

A bölcsek cselekedetei

Mentesek a tettetéstől és az okságtól,

Ragyognak, mint a tiszta fény.

Nem úgy azoké a becsapott keresőké,

Akik békés viselkedést mímelnek,

Miközben erős ragaszkodás van bennük.

 

18.53

Az elme kivetítései által nem lekötve,

Bilincsbe verve, bezárva

A bölcs szabadon játszik és élvezi,

Vagy visszahúzódik a hegyi barlangokba.

 

18.54

Amikor tisztelsz egy spirituális tanítót,

Egy jó vagy szent szentélyt;

Amikor látsz egy vonzó nőt,

Egy királyt vagy szeretett barátot –

A bölcs szíve kimozdíthatatlan.

 

18.55

Ha a szolgái, fiai, feleségei,

Lányai, unokái és valamennyi rokona

Gúnyolja vagy megveti is őt,

A yogi nem aggódik.

 

18.56

Ha dicsérik, nem örül;

Ha fájdalma van, nem szenved.

Ezt a csodálatos állapotot csak azok érhetik meg,

Akik hozzá hasonlóak.

 

18.57

A kötelesség hiedelme

Megalkotja a relatív világot,

Hogy megjelenjen.

A bölcs úgy ismeri önmagát,mint

Formátlan, időtlen,

Mindent magába foglaló, hibátlan,

Így meghaladja a kötelességet és a világot.

 

18.58

Még ha semmit sem tesz,

A zavarodott ember ideges és háborgó.

Még nagy tettek közepette is

A bölcs nyugodt marad.

 

18.59

Még a gyakorlati életben is,

A bölcs boldog marad.

Boldogan ül,

Boldogan alszik,

Boldogan mozog,

Boldogan beszél,

Boldogan eszik…

 

18.60

Mert ismeri Önmagát

A bölcset nem akadályozza a gyakorlati élet.

Mély és nyugodt, mint egy hatalmas tó.

Nem olyan, mint az átlagemberek.

Bánatai eltűntek.

 

18.61

A becsapott ember számára

A pihenés is aktivitás.

A bölcs számára

Még a cselekvés is megteremti a nyugalom gyümölcsét.

 

18.62

A becsapott ember gyakran ellenséges

Az életében megjelenő dolgok iránt.

Annak, akiben nincs a testével kapcsolatos gondolatok,

Ragaszkodásnak és idegenkedésnek nincs értelmük.

 

18.63

A becsapott elme elfoglalt

A gondolkodással és nem gondolkodással.

A bölcs ember elméje

Talán követi a felbukkanó gondolatokat,

De nincs tudatában.

 

18.64

A bölcs nem lát semmit elvégzettnek

Még ha saját kezével készítette is.

Mint a gyermek tiszta

És ok nélkül cselekszik.

 

18.65

Áldott az, aki ismeri az Önvalót,

Bár lát, hall, érint, szagol, étkezik,

Még sincs vágy vagy változás benne.

 

18.66

Annak, aki mentes és változatlan,

Hol van a világ és annak illúziói?

Hol van a vég?

Hol van annak lehetősége?

 

18.67

Nagyszerű valóban az, aki

Mentes a vágyaktól,

Megtestesíti az Áldást,

Elmerül az Önvalóban.

 

18.68

Röviden, a nagy lélek

Aki felismerte az Igazságot,

Mentes a vágyaktól, élvezetektől és megszabadulástól.

A térben és időben

Nem ragaszkodik ő semmihez.

 

18.69

Mi marad Annak, aki

Maga a Tudatosság,

Aki látja, hogy a világ teremtményeinek

Jelenségei nem létezőek,

Csak egy név gondolatai?

 

18.70

A béke természetes annak, aki

Biztosra tudja, hogy semmi sem létezik,

Aki látja, hogy a megjelenési formák csak illúziók,

Akinek a kifejezhetetlen is látható.

 

18.71

A viselkedési szabályok, elkülönülés,

Lemondás, aszkézis –

Mik ezek annak, aki

Látja a dolgok nem valódi voltát,

Aki a Tudatosság Fénye?

 

18.72

Hogy lehetne öröm vagy szomorúság,

Kötelék vagy felszabadulás,

Annak, aki érzékeli a végtelenség

nem-létezését és fényét?

 

18.73

Az Ön-megvalósításig

Az illúziók uralkodnak.

A bölcs az „én” és az „enyém”

Gondolata nélkül él.

Az illúzióhoz való kapcsolata megszűnt.

 

18.74

Mi a tudás?

Mi az univerzum?

Mik az olyan gondolatok, mint

„én vagyok a test”, „a test az enyém”?

A bölcs elmúlhatatlan és bánattalan.

Ő csupán az Önvaló.

 

18.75

Amikor a gyenge ember feladja a meditációt

A szeszélyek és vágyak áldozatává válik.

 

18.76

Még ha meg is hallja az Igazságot,

A tompa intellektusú ember

Ragaszkodik az illúzióhoz.

Fáradozás és elnyomás útján

Kívülről talán összeszedettnek tűnik,

De belül vágyódik a világ iránt.

 

18.77

Bár mások úgy láthatják, hogy dolgozik,

A bölcs nem tesz semmit.

A tudás száműzte a törekvést.

Nem talál okot a cselekvésre vagy beszédre.

 

18.78

A bölcs félelemtől mentes, támadhatatlan,

Nincs sötétség, nincs fény, nincs semmi, amit elveszíthetne.

Semmi.

 

18.79

Türelem, megkülönböztetés

Még a félelemmentesség is –

Mi haszna ezeknek a yogi számára?

A természete leírhatatlan.

Ő nem egy személy.

 

18.80

Nincs menny, nincs pokol

Nincs megszabadulás az élőnek.

Röviden, a Tudatosság Mentes.

Mi többet lehetne mondani?

 

18.81

A bölcs nem vágyódik a beteljesítésre

Nem bánkódik a nem-elérés miatt.

Elméje nyugodt,

Telve édességgel.

 

18.82

Távol a vágyaktól,

A bölcs nem dicséri a békét

És nem hibáztatja a komiszt.

Egyformán megelégedett

A boldogságban és a szerencsétlenségben,

Semmit sem változtatna.

 

18.83

A bölcs nem utasítja el a világot

És nem vágyódik az Önvalóra.

Mentes az örömtől és bánattól.

Nem él

És nem hal meg.

 

18.84

A bölcs remény nélkül él.

Nincs ragaszkodása a gyermekei, felesége vagy bárki iránt.

Az öröm nem jelent semmit számára.

Az élete ragyogó.

 

18.85

A bölcs rácsodálkozik, ahogy örül

És megéli azt, ami felbukkan az életében.

Örök elégedettség van a szívében.

És amikor lemegy a nap,

Ott pihen, ahol van.

 

18.86

A létezésben gyökerezve,

Nem merül fel születés vagy újra születés gondolata

A nagy lélek számára nincs különbség

A test halála vagy születése között.

 

18.87

A bölcs egyedül áll,

Semmihez sem kötődve,

Elengedve a javait.

Oda megy, ahol nem akadályozzák

Az ellentétek,

Kételyei szertefoszlottak.

Valóban áldott.

 

18.88

A bölcsnek nincs „enyém” érzése.

Számára a föld, a kő, az arany, ugyanazok.

A szívén lévő csomó kioldódott.

Nem ismer tudatlanságot és bánatot.

Mindenben tökéletes.

 

18.89

A megszabadult léleknek

Nincs vágy a szívében.

Megelégedett és teljes.

Nincs hozzá fogható.

 

18.90

Csak az, aki mentes a vágyaktól

Tudja, hogy nincs mit tudni,

Mondja, hogy nincs mit mondani,

Látja, hogy nincs mit látni.

 

18.91

Aki mentes a vágyak hálójától,

Lehet koldus vagy király.

Többé nem lát jót vagy rosszat.

 

18.92

Mi a kéjvágy, az önuralom

Vagy az Igazság utáni vágy,

A yoginak, aki elérte élete célját,

És aki megtestesíti az erényt és őszinteséget?

 

18.93

A belső tapasztalását annak, aki

Mentes a vágyaktól és szenvedéstől,

Aki megelégedett és az Önvalóban tartózkodik –

Hogy lehetne leírni,

És kinek?

 

18.94

A bölcs állapota sosem sokféle.

Hangosan aludva, nem alszik.

Ábrándozva fekve, nem álmodik.

Nyitott szemmel, nincs ébren.

 

18.95

A Tudás embere úgy tűnik, hogy gondolkodik,

De nincsenek gondolatai.

Úgy tűnik, hogy vannak érzékszervi érzékelései,

De nincsenek élményei.

Úgy tűnik intelligens,

De elméje üres.

Személynek tűnik,

De nem az.

 

18.96

A Tudás embere

Nem boldog, de nem is szerencsétlen,

Nem elkülönült, de nincs ragaszkodása sem,

Nem felszabadult, de nem is keresi a megszabadulást

Nem Ez és nem Az.

 

18.97

Még ha zavarják is, az áldott ember nyugodt marad.

Meditációban ő nem meditál.

Tudatlanságban is tiszta marad.

Tanult, de nem tud semmit.

 

18.98

A megszabadult ember

Aki a kondicionálatlan Önvalóban tartózkodik,

Aki mentes a cselekvések és kötelességek konceptusától,

Aki mindig és mindenhol ugyanaz,

Vágytalan.

Nem aggódik amiatt, amit tett vagy nem tett.

 

18.99

A bölcs nem örül a dicséretnek,

És nem ideges, ha hibáztatják.

Nem örvend az életnek

És nem fél a haláltól.

 

18.100

A nyugodt elméjű ember

Nem keresi a tömeget sem a pusztaságot.

Ugyanolyan, bárhová is megy.

 

 

  1. 19.  Megpihenni az Önvalóban

 

 

Janaka azt mondta:

 

19.1

Az Igazság fogójával

Kihúztam a gondolkodás tüskéjét

A szívem legbelső barlangjából.

 

19.2

Hol van a meditáció, öröm,

Jólét vagy megkülönböztetés?

Hol van a dualitás?

Hol van az Egység?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.3

Hol van a múlt és jövő,

Vagy akár a jelen?

Hol van a tér vagy a végtelenség?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.4

Hol van az Önvaló?

Hol van a nem-önvaló?

Hol van a jó és gonosz, zavarodottság és tisztaság?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.5

Hol van az alvás, álmodás, ébrenlét,

Vagy akár a negyedik állapot?

Hol van a félelem?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.6

Hol van a közel vagy a távol,

Benn vagy kinn,

Durva vagy finom?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.7

Hol van az élet és a halál?

Hol van a világ és a világi érintkezések?

Hol van a zavar és a nyugalom?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.8

Nincs szükség

az élet három végéről beszélni.

A yogáról való beszéd értelmetlen.

Még az Igazságról való beszéd is irreleváns.

Egyedül az Önvalóban tartózkodom.

  1. 20.  Megszabadulás az Életben

Janaka azt mondta:

 

20.1

Hol vannak az elemek, a test

A szervek, az elme?

Hol van a mentesség?

Hol van a kétségbeesés?

Természetem az átlátszó tisztaság.

 

20.2

Hol van a Tanítás?

Hol van az Önismeret?

Hol van a nem-elme?

Hol van a megelégedettség és a vágyaktól való mentesség?

Üres vagy a kettő-ségre.

 

20.3

Hol van a Tudás és a tudatlanság?

Hol van az „én”?

Hol van az „ez”?

Hol van az „enyém”?

Hol van a kötelék és a szabadság?

Az Énnek nincsenek attribútumai.

 

20.4

Hol van a karma folyamata?

Hol van az életben megszabadulás vagy

A halálban megszabadulás?

Csak az Egy létezik.

 

20.5

Hol van a tevő és az élvező?

Hol van az eredet és a gondolat vége?

Hol van a közvetlen és a tükröződő tudás?

Nincs személy itt.

 

20.6

Hol van a világ?

Hol van a szabadság keresője?

Hol van a szemlélődő?

Hol van a Tudás embere?

Hol van a kötelékben a lélek?

Hol van a megszabadult lélek?

Természetem az Egység.

20.7

Hol van a teremtés és pusztítás?

Hol van a vég és a jelentések?

Hol van a kereső?

Hol van a teljesítmény?

Egy vagyok.

 

20.8

Hol van a tudó?

Hol van a tudás?

Hol van a tudott vagy a tudás maga?

Hol van bármi?

Hol van a semmi?

Tiszta Tudatosság vagyok.

 

20.9

Hol van a zavar, a koncentráció,

A tudás és a káprázat?

Hol van az öröm és a bánat?

A nyugalom vagyok.

 

20.10

Hol van a relatív?

Hol van a transzcendens?

Hol van a boldogság és a nyomorúság?

Nincsenek gondolataim.

 

20.11

Hol van az illúzió?

Hol van a létezés?

Hol van a ragaszkodás és a nem-ragaszkodás?

Hol van a személy?

Hol van Isten?

A Tudatosság vagyok.

 

20.12

Hol van az aktivitás és az inaktivitás?

Hol van a szabadulás és a kötelék?

időtlen, oszthatatlan vagyok.

Az Önvaló vagyok egyedül.

 

20.13

Hol vannak az elvek és a tanítások?

Hol van a tanítvány és a tanító?

Hol van az élet oka?

Határtalan vagyok, Abszolút.

 

20.14

Hol van a létezés és a nem-létezés?

Hol van az Egység vagy a dualitás?

Semmi sem árad ki belőlem.

Nincs több elmondható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  1. Útmutató az Önmegvalósításhoz

 

 

 

Janaka mondta:

1.1

Mester,

Miképpen érhető el a Tudás,

Szerezhető meg az elkülönülés

És valsóítható meg a szabadság?

 

Ashtavakra mondta:

1.2

Ahhoz, hogy szabad légy

Óvakodj az érzékszervek tapasztalataitól,

Melyek olyanok, mint a méreg.

Fordítsd a figyelmedet

A megbocsájtás, őszinteség, kedvesség, egyszerűség és igazság felé.

 

1.3

Te nem a föld, víz, tűz vagy a levegő vagy.

Sem az üres tér.

A megszabadulás az, ha úgy ismered magad,

Mint tiszta Tudatosság  –

És mindezek Tanúja.

 

 

1.4

Maradj meg a Tudatosságban

A személyiség illúziója nélkül.

Így azonnal szabad és békés leszel.

 

1.5

Nincs kasztod vagy feladatod.

Láthatatlan, ragaszkodásmentes és formátlan vagy.

Minden dolog Tanúja vagy.

Légy boldog.

 

1.6

Jó és rossz, gyönyör és fájdalom,

Csupán az elmében létezik.

Nem hozzád kapcsolódnak.

Ne merülj el egyikbe se és ne is élvezd azokat.

Szabad vagy.

 

 

 

1.7

Te vagy az egyedüli Tanúja

Mindennek, ami Az,

Örökké szabadon.

Csak az az akadályod, hogy nem látod Ezt.

 

 

1.8

 

Az a gondolat: „Én vagyok a cselekvő”,

egy mérges kígyó harapása.

Tudni: „Én semmit sem csinálok”,

a hit bölcsessége.

Légy boldog.

 

1.9

Egyszerű megértése annak:

„ Én vagyok az Egy Tudatosság”,

Megszüntet minden szenvedést

A pillanat tüzében.

Légy boldog.

 

1.10

Te vagy a határtalan Tudatosság –

Az Áldottság, a végső Boldogság –

Melyben az univerzum megjelenik

Hasonlóan, mint a kígyó káprázata egy kötélben.

Légy boldog.

 

1.11

Igaz, amit mondanak:

„Az vagy, amit gondolsz.”

Ha azt gondolod, hogy le vagy kötve, akkor le vagy kötve.

Ha azt gondolod, hogy szabad vagy, akkor szabad vagy.

 

1.12

Te vagy az Önvaló – az Egyedüli Tanú.

Tökéletes vagy, mindent átható, Egy.

Szabad vagy, vágytalan, örök mozdulatlan.

Az univerzum nem más, mint a benned való tükröződés.

 

1.13

Meditálj ezen: „Én csak a Tudatosság vagyok – Egység”

Add fel azt az elképzelést, hogy te egy különálló lény vagy, egy személy,

azt, hogy van belül és kívül.

 

 

1.14

Régóta megköt az a gondolat:

„Én egy személy vagyok.”

Hagyd, hogy az a tudás: „Egyedül a Tudatosság vagyok”

Legyen a kard, mely felszabadít.

 

1.15

Most és mindörökre szabad vagy,

Ragyogó, tiszta, nyugodt.

A meditáció gyakorlása

A gyakorlót kötelékben tartja.

 

1.16

Tiszta Tudatosság vagy –

Az univerzum lényege.

Az univerzum benned létezik.

Ne légy szűklátókörű.

 

1.17

Kondíciómentes, változatlan és formátlan vagy.

Stabil, mérhetetlenül mély, nyugodt.

Vágytalan.

A Tudatosság vagy.

 

1.18

Az, aminek formája van nem valódi.

Csak a formátlan állandó.

Amikor ez tudássá válik,

Nem térsz vissza az illúzióba.

 

1.19

Ahogy egy tükörnek van

Belső és külső oldala.

A kép tükröződik,

A legmagasabb önvaló is létezik

A testen belül is kívül.

 

1.20

Ahogy ugyanaz a tér van

A kancsón belül és kívül,

Az időtlen mindent magába foglaló Egység is

Teljességként létezik

 

 

 

 

 

  1. 2.      Az önmegvalósítás öröme

 

 

Janaka az mondta:

 

2.1

Tiszta vagyok és nyugodt

A Végső Tudatosság mely túl van Tudatosságon.

Mindezidáig

Becsapott az illúzió.

 

2.2

E fény által

A test és az univerzum megjelenik.

Én vagyok a Minden

Vagy Semmi.

 

2.3

Látva azt,

Hogy nincs univerzum és nincs test,

Az áldás által az önvaló kibontakozik.

 

2.4

Ahogy a hullámok a tajték és a buborék

Nem különbözik a víztől,

Úgy az univerzumból kiáradó önvaló

Sem különbözik az Éntől.

 

2.5

Nézz meg közelről egy ruhát,

Csak a szálakat láthatod.

Nézd meg közelről a teremtést,

Csak az önvalót láthatod.

 

2.6

Ahogy az édesség

A cukornád dzsúsz lényege,

Úgy én vagyok a teremtés esszenciája.

 

2.7

Ha nem látod az önvalót, a világ anyagiasodik

Látván az önvalót, a világ eltűnik.

A kötél nem kígyó,

De annak tűnhet.

 

 

 

2.8

Nem vagyok más, mint Fény.

Az univerzum ….

Manifesztálódik.

 

2.9

Az univerzum délibábja úgy jelenik meg bennem,

Ahogy az ezüst megjelenik a gyöngy …

Ahogy a kígyó megjelenik a kötélben,

Ahogy a víz megjelenik a sivatag horizontján.

 

2.10

Ahogy a csupor újra agyaggá válik,

A hullám vízzé,

A karperec arannyá,

Úgy az univerzum is visszatér hozzám.

 

2.11

Valóban csodálatos vagyok –

Túl a csodálaton.

Nem tudok elmúlni vagy meghalni,

Ahogy Isten és az egész Univerzum

………Utolsó fűszálban.

 

2.12.

Valóban csodálatos vagyok –

Túl a csodálaton.

Még a test birtokában is az Egység vagyok.

Nem jövök és nem megyek.

Egyszerre mindenhol jelen vagyok.

 

2.13

Valóban csodálatos vagyok –

Túl a csodálaton.

……. A hatalmam által.

Az univerum megjelenik bennem,

De nem érintem meg.

 

2.14

Valóban csodálatos vagyok –

Túl a csodálaton.

Minden elgondolt és elbeszélt én vagyok,

Semmim sincs.

 

 

 

 

2.15

A valóságban,

Tudás tárgya, tudás alanya és a tudás képessége

Nem létezik.

Én vagyok az áttetsző önvaló,

Melyben a tudatlanságon keresztül

Mindezek megjelennek.

 

2.16

Nézvén az Egységet és látván a számosságot,

Ez az oka minden szenvedésnek

Az egyetlen gyógymód annak felismerése,

Hogy amit látunk az nincs ott.

Én vagyok az Egység – tudatosság, áldás, tökéletesség

 

2.17

Én vagyok az akadálytalan Tudatosság.

Csupán a képzeltben vannak korlátaim.

Mindezt figyelembe véve,

Az Abszolútban tartózkodom.

 

2.18

Nem vagyok szabad sem korlátozott.

Ezek illúziója

A hitetlenségbe hullnak.

Mivel tartalmazom a teremtést,

Annak nincs lényege.

 

2.19

Biztosan tudva azt,

Hogy ez az univerzum és a test

Forma és lényegnélküli,

Tiszta tudatosságként jelenek meg.

A képzeletnek itt nincs helye.

 

2.20

A test csupán a képzeletben létezik,

Ahogy a Menny és Pokol,

A kötelék, szabadság és a félelem is.

Hozzám kapcsolódnak ezek?

Énhozzám, aki a Tiszta Tudatosság vagyok?

 

2.21

Nem látok különbséget és elkülönülést.

Még a számtalanság is meg tud jelenni

Mint egyszerű formamentes sivatag.

Mihez kellene hát ragaszkodnom?

2.22

Én nem a test vagyok.

Nincs testem.

Tudatosság vagyok, nem személyiség.

Az életre való szomjam

Egy látszólagos élethez köt.

 

2.23

Az Önvaló korlátlan óceánjában

Az elme szele

Felkavarja a világ milliárdnyi hullámát.

 

2.24

De amikor elül a szél

A korlátlan óceánban,

A személyiség bárkája ……,

Az univerzummal együtt.

 

2.25

És milyen csodálatos!

Az Önvaló korlátlan óceánjában,

A lényeg hullámai

Felbukkannak, ……, játszanak egy ideig,

Majd eltűnnek – természetük szerint.

 

 

  1. 3.      Az Önmegvalósítás tesztje

 

 

3.1

Aki önmagát Egységként ismeri fel,

Nyugodt és elpusztíthatatlan,

Miért vágyná a vagyont?

 

3.2

Csak úgy, ahogy a gyöngy….-ben elképzelve az ezüstöt,

Mohóságot ébreszt fel,

Hasonlóképp az Én tudatlansága

Az illúzió utáni vágyat kelti életre.

 

3.3

Felismerve magadat Akként

Melyben a világ hullámai felbukkannak és letűnnek,

Miért forognál az örvény körül?

 

3.4

Önmagad Tiszta Tudatosságként felismerve

Mely minden leírásnál gyönyörűbb,

Hogy tudnál a kéjvágy szolgája maradni?

 

3.5

Furcsa az, hogy

A bölcs, aki felismerte, hogy

Az Önvaló jelenik meg Mindenben és a Minden az Önvalóban

Ez a fajta tulajdonlás érzéke folytatódik.

 

3.6

Furcsa, hogy az, aki felolvad az Abszolútumban,

A szabadság szándékával,

Mégis sebezhető a kéjvággyal szemben

És gyengítik szerelmi afférjai.

 

3.7

Furcsa, hogy úgy ismervén a kéjvágyat,

Mint a tudás ellenségét,

Aki már gyenge s közel jár a halálhoz,

Még mindig sóvárog az érzéki örömök után.

 

3.8

Furcsa, hogy abban, aki nem ragaszkodik

Ez és a következő világ dolgaihoz,

Aki meg tudja különböztetni a mulandót az időtlentől,

Aki a szabadság iránt vágyakozik,

Még mindig félelem merül fel a test szétbomlásával kapcsolatban.

 

3.9

Akár dícsőítik vagy kínozzák,

A nyugodt bölcs az Önvalóban tartózkodik.

Nem hálás és nem mérges.

 

3.10

A Nagy Lélek

Tanúja a teste cselekedeteinek,

Akárcsak másé volna.

Hogy tudná a dicséret vagy a szidalom megzavarni őt?

 

3.11

Felismerve, hogy az univerzum illúzió,

Elvesztve minden kíváncsiságot,

Hogy tudna a szilárd tudattal rendelkező félni a haláltól?

 

3.12

Kivel tudnánk összehasonlítani

A Nagy Lelket

Aki, megelégedett az Önvaló ismeretében,

A csalódottságban vágytalan marad?

 

3.13

Miért kellene a szilárd tudatúnak,

Aki látja a tárgyak semmisségét,

Előnyben részesítenie valamit egy másikkal szemben?

 

3.14

Az, aki ragaszkodástól mentes,

Az ellentétek nem érintik meg,

Mentes a vágyaktól,

Nem tapasztal sem örömöt, sem fájdalmat,

Ahogy az események történnek.

 

 

 

 

 

  1. 4.      Az Önmegvalósítás dicsőítése

 

 

Janaka azt mondta:

 

4.1

Egész biztos, hogy aki ismeri az Önvalót,

S azon keresztül játssza a élet játékát,

Nagyban különbözik a világ

Megzavarodott, korlátolt bestiáitól.

 

4.2

A jógi valóban nem érez túláradó jókedvet,

Mert egy emelkedett állapotban tartózkodik

Melyre Indra is vágyik és valamennyi

Elégedetlen isten.

 

4.3

Biztos, hogy aki ismeri Azt,

Már nem érinti erény és vétek,

Ahogy a térre sincs hatással a füst,

Bár úgy tűnik.

 

4.4

Ki tudja megakadályozni a nagy lelket,

Aki úgy ismeri az univerzumot mint az Önvalót,

Hogy úgy élje az életet, amint az történik?

 

4.5

A négyféle lény közül,

Buddhától a fűszálig,

Csak a bölcs tud lemondani

Az elutasításról és vágyakozásról.

 

4.6

Ritka az, aki úgy ismeri önmagát,

Mint Egységet elkülönülés nélkül –

Az Univerzum Ura.

Úgy cselekszik, ahogy tud

És sosem aggódik.

 

 

  1. 5.      A Feloldódás négy módja

 

 

Ashtavakra azt mondta:

 

5.1

Hibátlan vagy,

Akit nem érint meg semmi.

Miről tudnál lemondani?

Az elme bonyolult – engedd el.

Ismerd meg a feloldódás békéjét.

 

5.2

Az Univerzum úgy emelkedik fel benned,

Mint a tengerből a hullám.

Egységként ismerd magadat.

Lépj be a feloldódás békéjébe.

 

5.3

Ahogy a kötélbe képzelt kígyó,

Az univerzum létezőnek látszik

A hibátlan Önvalóban

De nem létezik.

Látván ezt tudod: „Nincs semmi, ami feloldódhatna.”

 

5.4

Tökéletes vagy, változatlan,

Szerencsétlenségből és boldogságból,

Reményből és kétségbeesésből,

Életből és halálból.

Ez a feloldódás állapota.

 

 

  1. 6.      A Magasabb Tudás

 

Janaka azt mondta:

 

6.1

A végtelen tér vagyok;

Az univerzum egy kancsó.

Tudom ezt.

Nincs szükség lemondásra, elfogadásra és elpusztításra.

 

6.2

A parttalan óceán vagyok;

Az univerzum teremti a hullámokat.

Tudom ezt.

Nincs szükség lemondásra, elfogadásra és elpusztításra.

 

6.3

a….. vagyok;

az univerzum az ezüst illúziója.

Tudom ezt.

Nincs szükség lemondásra, elfogadásra és elpusztításra.

 

6.4

Én vagyok minden lényben;

Minden lény bennem van.

Tudom ezt.

Nincs szükség lemondásra, elfogadásra és elpusztításra.

 

 

 

  1. 7.      Az Önmegvalósítás Természete

 

Janaka azt mondta:

 

7.1

Bennem, a parttalan óceánban,

Az univerzum bárkája

Áramlik itt és ott

A természetének szelén.

Nem vagyok türelmetlen.

 

7.2

Bennem, a parttalan óceánban

Engedi, hogy az univerzum hullámai

Emelkedjenek és süllyedjenek, ahogy szeretnék.

Sem                             .

 

7.3

Bennem, a parttalan óceánban,

Az univerzum csak elképzelt.

Nyugodt vagyok és formától mentes.

Csak ebben tartózkodom.

 

7.4

Az Önvaló nem tárgyakban jelenik meg,

És tárgyak sincsenek a tiszta és végtelen Önvalóban.

Az Önvaló nyugodt,

Mentes a ragaszkodástól és vágyaktól.

Csak ebben tartózkodom.

 

7.5

Tiszta Tudatosság vagyok.

A világ csak múló színdarab.

Hogy merülhetne fel

Az elfogadás és elutasítás gondolata?

És hol?

 

 

  1. 8.      Korlát és Szabadság

 

 

Ashtavakra azt mondta:

 

8.1

Amikor az elme vágyik vagy sóvárog valami után,

Elfogad vagy elutasít dolgokat,

Öröme lelik vagy szomorú dolgok miatt –

Ez mind kötelék.

 

8.2

Amikor az elme

Nem vágyakozik és nem sóvárog,

Nem fogad el és nem utasít el,

Nem leli örömét sem szomorúságát,

Akkor közel van a szabadság.

 

8.3

Ha az elme ragaszkodik bármilyen tapasztaláshoz,

Az kötelék.

Ha az elme elkülönül mindentől, amit tapasztal,

Az szabadság.

 

8.4

Amikor nincs többé „Én”

Csak akkor van szabadság.

Ha az „Én” megjelenik

Korlát jelenik meg vele együtt.

Ezt tudván,

nehézség nélkül lehet távol maradni

Az elfogadástól és elutasítástól.

 

 

 

  1. 9.      Elkülönülés (elvonulás)

 

 

Ashtavakra azt mondta:

 

9.1

Az ellentétes erők,

Elvégzett és el nem végzett feladatok –

Mikor lesz ennek vége

És ki által?

Ezt figyelembe véve légy mindig vágytalan,

Engedj el mindent,

És másfajta szemmel nézd a világot.

 

9.2

Ritka és áldott az,

Akinek a vágya az életre,

Az élvezetre és a tudásra

Megszűnt azáltal, hogy megfigyelte

Az embereket.

 

9.3

Mindent úgy látva, mint háromrétegű szenvedés,

A bölcs nyugodttá válik.

Lényegtelen, mulandó és megvetendő –

A világ így csak elutasításra méltó.

 

9.4

Volt olyan idő, amikor

Az ember ellentétek nélkül létezett?

Hagyd magad mögött az ellentéteket.

Légy megelégedett azzal, ami történik.

Tökéletesség.

 

9.5

A legnagyobb látnokok, szentek és jógik

Nagyon kevés dologban értenek egyet.

Látván ezt,

Ki ne lenne közömbös a tudás irányába

És válna nyugodttá?

 

9.6

Az, aki

A világi közömbösség által,

A nyugalom és okság által,

Meglátja saját igaz természetét és megszabadul az illúziótól –

Nem igaz tanár-e?

 

9.7

Az univerzum milliárdnyi formájában

Lásd csak az elsődleges elemet.

Azonnal szabad leszel,

És az Önvalóban tartózkodsz majd.

 

9.8

A vágy teremti a világot – mondj le róla.

Ha lemondasz a vágyakról

Lemondasz a világról.

Így úgy élhetsz, ahogy vagy.

 

 

 

  1. 10.  Csend

 

Ashtavakra azt mondta:

 

10.1

Add fel a vágyakat,

Melyek az ellenségeid.

Add fel a jólétet,

Mely a bajban és jó munkákban születik.

Légy középszerű.

 

10.2

Úgy tekints a barátokra,

birtokokra, vagyonra, házakra, feleségekre, ajándékokra –

melyek látszólag jó szerencséből fakadnak –

mint múló színdarab,

mint egy álom, mely 3-5 napig tart csupán.

 

10.3

Ahol vágy van, ott van a világ.

Légy határozott a ragaszkodástól mentességben.

Légy szabad a vágyaktól.

Légy boldog.

10.4

Kötelék és vágy ugyanazok.

Pusztítsd el a vágyakat és légy szabad.

Csupán a világtól való visszavonulás által

Valósíthatod meg örömteljesen Önmagad.

 

10.5

Te vagy az Egy –

A Tudatosság maga.

Az univerzum nincs tudatában

És nem is létezik.

Még a tudatlanság is valótlan.

Mi maradt hát, hogy megismerd?

 

10.6

Ragaszkodva, ahogy régen is voltál

Királyságokhoz, fiakhoz, feleségekhez, testekhez, örömökhöz –

Életről életre –

Mégis elvesztek mindörökre.

 

10.7

Jól lét, öröm, jámbor cselekedetek…

Elég!

A világ kietlen erdejében

Az elme nem pihenhet meg.

 

10.8

Hány életen keresztül

Végeztél kemény és fájdalmas munkát

A testtel, elmével és beszéddel?

Itt az ideje, hogy abba hagyd.

 

 

  1. 11.  Bölcsesség

 

Ashtavakra azt mondta:

 

11.1

Létezés, nem létezés, változás –

Ez a dolgok természete.

Ennek felismerését

Nyugalom, harmónia és áldás

Önmagától követi.

 

11.2

Az, aki biztosra tudja, hogy

Szerencsétlenség és siker

Jönnek és mennek a sorsnak engedelmeskedve,

Megelégedetté válik.

Nem vágyakozik és sóvárog.

 

11.4

Az, aki biztosra tudja, hogy

Születés és halál, boldogság és bánat,

Jönnek és mennek a sorsnak engedelmeskedve,

Nem talál semmi elérni valót.

Elmerül a nem-cselekvésben,

És cselekvés közben is ragaszkodásmentes marad.

 

11.5

Az, aki felismerte, hogy

Csak a vele való foglalkozás által

Jön létre a szerencsétlenség a világban

Szabaddá, boldoggá, nyugodttá és vágytalanná válik.

 

11.6

„nem a test vagyok, a test nem a tulajdonom –

Tiszta Tudatosság vagyok”.

Abban, aki biztosan felismerte ezt,

Nem merül fel elvégzett és el nem végzett dolgokkal kapcsolatos emlékei.

Csak az Abszolút létezik.

 

11.7

„Brahmától az utolsó fűszálig –

Csak én létezem.”

Az, aki biztosan tudja ezt,

Hibátlan, nyugodt és konfliktustól mentes lesz.

A megvalósításnak nincs értelme.

 

11.8

Az, aki biztosan tudja,

Hogy ez a …… és csodálatos univerzum semmi,

Vágytalan Tudatossággá válik

És a Nincs Semmi nyugalmában időzik.

 

 

  1. 12.  Az Önvalóban Tartózkodás

 

 

Janaka azt mondta:

 

12.1

Elsőnek nem toleráns cselekedet,

Aztán a túlzó beszéd,

Majd a gondolat maga,

Azért jöttem, hogy itt legyek.

 

12.2

Sem a hangok sem más érzékszervi érzékelések

Nem vonzzák a figyelmemet.

Még maga az Öntudat is ……..

A tudat szabad, zavartalan, egyhegyű.

Itt vagyok.

 

12.3

Szükséges az erőfeszítés, hogy

Koncentráljuk a zavart elmét

Egymáson az illúzióval.

Tudván ezt, itt maradok.

 

12.4

Ismerve az elutasítást,

Ismerve az elfogadást.

Nincs öröm, nincs bánat.

Isten Úr itt vagyok.

 

12.5

Az élet négy stádiuma,

Az élet stádiumok nélkül,

Meditáció, lemondás, tudattartalmak –

Mindez csak akadály.

Örökre itt vagyok.

 

12.6

Cselekedni és nem-cselekedni,

Mindkettő tudatlanságból származik.

Tudom ezt.

És itt vagyok.

 

12.7

A kigondolhatatlan Egyre gondolva

Elkerülhetetlenül megidéződnek a gondolatok.

A nem-gondolatot választom

És itt maradok.

 

12.8

Áldott az, aki

Eléri ezt erőfeszítés árán.

Áldott az, aki

Eleve ilyen természetétől fogva.

 

  1. 13.  Boldogság

 

 

Janaka azt mondta:

 

13.1

Az a nyugodt állapot,

Amikor egyedül az Önvalót ismerjük ritka –

Még azoknál is, akiknek csupán egy ágyékkötőjük van.

Ezért én nem mondok le semmiről és el sem fogadok semmit

És boldog vagyok.

 

13.2

A test meg van feszítve a gyakorlatok által,

A nyelv belefárad a Tanításokba,

A tudat letompul a meditációval.

Elválva mindezektől,

Élek ahogy vagyok.

 

13.3

Felismerve azt, hogy semmi sem elvégzett,

Azt teszem, ami jön

És boldog vagyok.

 

13.4

A jógik, akik dícsérik

Az erőfeszítést és a nem-erőfeszítést

Még mindig ragaszkodnak a testhez.

Én sem …. Sem….

Egyikkel sem és így

Boldog vagyok.

 

13.5

Nincs semmi, amit nyerhetnék vagy elveszthetnék

Az állásom, sétálásom vagy leülésem által.

Így akár állok, sétálok vagy ülök

Boldog vagyok.

 

13.6

Nem veszítek, ha alszok

És nem érek el semmit erőfeszítés útján.

Mivel nem gondolkodom a veszteség vagy nyereség terminusában

Boldog vagyok.

 

13.7

Öröm és fájdalom hullámzik

És nem állandóak.

Jó és rossz nélkül

Boldogan élek.

 

 

  1. 14.  Nyugalom

 

 

Janaka azt mondta:

 

14.1

Bár alvónak tűnik, mint más emberek,

Az, akinek világ iránti érdeklődése kimerült,

Akinek elméje kiüresedett,

Aki már csak figyelmetlenségből gondolkodik,

Felébredt a Valóságban.

 

14.2

Amikor a vágy elolvad,

Hogy merülhetne fel a vagyon,

Barátok vagy érzékek csábítása?

Mi haszna van ekkor a Tanításoknak vagy tudásnak?

 

14.3

Felismertem a Legmagasabb Önvalót,

A Tanut, az Egyet.

Nem különböző már számomra

Kötelék vagy szabadság.

Nincs szükségem megszabadulásra.

 

14.4

A belső állapotát annak,

Aki kétségektől mentes

Ám mégis az illúzió teremtményei között mozog

Csak az ismerheti, aki maga is hasonló.

 

 

  1. 15.  Az Önvaló tudása

 

 

Ashtavakra azt mondta:

 

15.1

A nyitott intuícióval rendelkező ember

Felismerheti az Önvalót azáltal, hogy

Meghall egy alkalmi instrukciót,

Ám a zavarodott intellektusú ember

Egy életen át zavarodottan kutakodni fog.

15.2

Idegenkedni attól, amit a világ felkínál – szabadság.

Vonzódni ahhoz, amit a világ felkínál

A kötelék szenvedése.

Ez az igazság.

Most tégy, ahogy szeretnél.

 

15.3

Az Igazság tudása átváltoztat

Egy ékesszóló, bölcs és aktív embert

Néma, üres és közömbös emberré.

A világ szerelmeseinek ezért vigyázniuk kell.

 

15.4

Te nem a test vagy.

Nincs tested.

Nem cselekszel és nem élvezed.

Tiszta Tudatosság vagy – az időtlen Tanú.

Szabad vagy.

Merülj el a boldogságban.

 

15.5

Ragaszkodás és idegenkedés

Az elme attribútumai.

Te nem az elme vagy.

Te maga vagy a Tudatosság –

Változatlan, osztatlan, szabad.

Merülj el a boldogságban.

 

15.6

Ismerd fel Magad Mindenben és Mindent Magadban.

Szabadulj meg a személyes azonosságtól

És az „enyém” érzésétől.

Légy boldog.

 

15.7

Te vagy Az, melyben az univerzum megjelenik

Mint ahogy a hullámok megjelennek az óceánban.

Te vagy a Tiszta Tudatosság.

Nincs szükség aggodalomra.

 

15.8

Legyen hited fiam, legyen hited.

Csak a Tudatosság vagy,

Az Önvaló, az Egy.

Te vagy a Természet Ura.

 

15.9

A test a világi dolgokhoz lett teremtve.

létrejön, sóvárog és elmúlik.

Az Önvaló nem születik meg és nem múlik el,

itt marad.

Miért kellene gyászolni a testet?

 

15.10

Ha a test az idők végezetéig kitart

Vagy már ma megszűnik –

Származna-e ebből nyereséged vagy veszteséged?

Neked, aki a Tudatosság vagy?

 

15.11

Engedd, hogy az univerzum hullámai

Emelkedjenek és süllyedjenek, ahogy akarnak.

Nincs semmi, amit nyerhetnél vagy elveszíthetnél.

Te vagy az óceán.

 

15.12

A Tudatosság szubsztanciája vagy.

A világ Te vagy.

Ki az, aki azt gondolja, hogy

Elfogadhat vagy elutasíthat?

És hol áll ő?

 

15.13

Hol tud benned, aki az Egy –

Makulátlan, Tiszta Tudatosság –

Felbukkanni a születés, cselekedet

Vagy egy elkülönült személyiség?

 

15.14

Bármit is tapasztalsz

Az Te vagy, egyedül Te.

Hogy lehetne a nyaklánc, karkötő vagy bokalánc

Más, mint az arany, melyből készítették?

 

15.15

Hagyj el minden olyan megkülönböztetést,

Mint az „Én az vagyok, az Önvaló”,

„Én nem vagy ez.”

Mindenre Énként tekints.

Légy vágytalan.

Légy boldog.

 

15.16

Egyedül a tudatlanságod

Teremti az univerzumot.

A valóságban egyedül az Egy létezik.

Nincs más személy vagy isten

Mint Te.

 

15.17

Az, aki biztosra tudja, hogy

Az univerzum egy illúzió,

Egy nem-dolog (sem-mi)

Vágytalanná válik,

Tiszta Tudatossággá,

És békét lel a semmi létezésében.

 

15.18

A létezés óceánjában

Egyedül az Egy van, volt és valaha lesz.

Nem vagy sem megkötve sem szabad.

Légy megelégedett és légy boldog.

 

15.19

Ne kavard fel az elmét

„Igen”-ekkel és „nem”-ekkel.

Te a Tiszta Tudatosság vagy.

Légy nyugodt,

És tartózkodj az áldott Önvalóban.

 

15.20

Teljesen adj fel

Valamennyi szemlélődést.

Ne tarts semmit a tudatodban sem a szívedben.

Te vagy az Én, örökre szabad.

Mi haszna lenne a gondolkodásnak?

 

 

 

  1. 16.  Speciális instrukció

 

 

Ashtavakra azt mondta:

 

16.1

Recitálhatod a Tanításokat és beszélhetsz róluk

Amennyit csak akarsz,

De amíg nem engedsz el mindent

Sosem ismered meg az Igazságot.

 

16.2

Élvezheted a dolgokat, dolgozhatsz vagy meditálhatsz,

De még mindig sóvárogni fogsz Az után,

Mely túl van minden tapasztaláson,

És amelyben minden vágy megszűnik.

 

16.3

Mindenki szerencsétlen

Mert folyamatos erőfeszítéseket tesznek.

De senki nem érti meg ezt.

Az érett elme béklyótól mentessé válik

Mihelyst meghallja ezt az instrukciót.

 

16.4

Egy mesteri naplopó

Aki számára még a pislogás is fárasztó,

Boldog.

De ő az egyetlen.

 

16.5

Mikor az elme mentes az ellentétektől

Mint az „ez kész van”, „ez nincs még kész”,

Közömbössé válik az

Erényre, vagyonra, örömre és megszabadulásra.

 

16.6

Az, aki undorodik az érzék tárgyaktól, elkerüli őket.

Aki vágyik rájuk, azt kelepcébe zárják.

Aki sem nem undorodik, sem nem vágyik rájuk

Az sem el nem távolodott sem nem ragaszkodik.

 

16.7

Amíg még felbukkan vágy –

Melynek oka a megkülönböztetés hiánya –

Addig ragaszkodás és nem-ragaszkodás is lesz.

Ez a világ oka.

 

16.8

A belemerülés ragaszkodást szül.

Az idegenkedés absztinenciát.

Mint egy gyerek, a bölcs mentes mindkettőtől

Ezért úgy él, mint egy gyerek.

 

16.9

Az, aki ragaszkodik a világhoz

Azt gondolja, a lemondás megszabadítja majd a szenvedéstől.

Az, aki semmihez sem ragaszkodik,

Szabad és nem érez szenvedést

Még a világban sem.

 

16.10

Az, aki úgy gondolja a megszabadulás a sajátja,

Mint egy személyes teljesítménye,

Nem megvilágosodott és nem is kereső.

Saját szerencsétlenségének elszenvedője.

 

16.11

Ha a Hara, Hari

Vagy a lótuszban született Brahma maga

Is ad instrukciókat számodra,

Addig, amíg semmit sem tudsz,

Nem fogod megismerni az Önvalót.

 

 

 

  1. 17.  Az Igaz Tudású Ashtavakra azt mondta

 

 

17.1

Elérte a Tudást

És learatta a yoga gyümölcsét az,

Aki megelégedett,

Megtisztult a ragaszkodásoktól

És otthon van az elvonulásában.

 

17.2

Az Igazság tudója

Sosem szenved a világban,

Mert az egész univerzum

Egyedül önmagával van feltöltve.

 

17.3

Ahogy a neem fa lombja

Nem örvendeztet meg egy elefántot,

Mely a sallaki leveleket szereti,

Úgy az érzéktárgyak sem örvendeztetik meg azt,

Aki az Önvalóban leli örömét.

 

17.4

Ritka az a világban, aki

Nem ízleli a múlt élvezeteit

És nem vágyik újabb élvezetekre sem.

 

17.5

Akik vágynak az örömre

És akik vágynak a szabadságra,

Mindketten átlagosak a világban.

Ritka az a nagy lélek, aki

Nem vágyik sem élvezetre,

Sem megszabadulásra.

 

17.6

Ritka az a helyes-tudató ember,

Aki nem merül el és nem is utasít el

Vallást, vagyont, örömöket,

Életet vagy halált.

 

17.7

A Tudással rendelkező ember

Nem foglalkozik az univerzummal

És nem vágyik a megszűnésére sem.

Boldogan él azzal,

Amivel szembetalálkozik az útján.

Áldott.

 

17.8

Ismerve Önmagát,

Az elme üres és békés,

A bölcs így boldogan él,

Lát, hall, érint, szagol és étkezik.

 

17.9

Nincs ragaszkodás és nem-ragaszkodás

Abban, aki számára

A világ óceánja kiszáradt.

A nézése gondolattól mentes,

Az érzékei nyugodtak.

Cselekedeteinek nincs célja.

 

17.10

A bölcs nem alszik és nincs ébredt állapotban.

Nem csukja be vagy nyitja ki a szemét.

Így a megszabadult léleknek

Mindenhol csak az Ez létezik.

 

17.11

A megszabadult lélek

Csak az Önvalóban tartózkodik

És a szív tisztaságában.

Mindig és mindenhol él

Mentes a vágyaktól.

 

17.12

Látás, hallás, érintés, szagolás,

Evés, tevés, beszélés, sétálás közben

A nagy lélek

Nem tesz erőfeszítést sem nem-erőfeszítést.

Valóban szabad.

 

17.13

A megszabadult lélek

Nem hibáztat és nem dicsér,

Nem ad és nem vesz,

Nem örvend és nem lesz haragos.

Mindenkor ragaszkodástól mentes

És szabad.

 

17.14

A nagy lélek

Nyugodt marad és kimozdíthatatlan,

Akár egy szenvedélyes nő társaságában

akár a halál közeledtével.

Valóban szabad.

 

17.15

A bölcs nem lát különbséget

A boldogság és szerencsétlenség között,

Férfi és nő között,

Hányattatás és siker között.

Minden ugyanolyannak tűnik.

 

17.16

A bölcsben nem merül fel

Sem erőszak sem irgalom,

Sem arrogancia sem emberség,

Sem aggodalom sem csodálkozás.

A világi élete kimerült.

Átalakította a személyhez kötődő szerepét.

 

17.17

A megszabadult

Nem kerüli a tapasztalatot

De nem is sóvárog utána.

Élvezi ami jön

És ami nem.

 

17.18

A bölcs nem kerül konfliktusba

A nyugalom és gondolatok állapotai között.

Elméje üres.

Otthona az Abszolút.

 

17.19

Bár tevékenykedik,

A tudással rendelkező

Nem cselekszik.

A vágyak megszűntek.

Mentes az „én”, „enyém” gondolataitól,

Teljes bizonyossággal tudja, hogy

Semmi sem létezik.

 

17.20

A bölcs szabad.

Üres tudata többé nem vetít

Illúziót, álmodozást, tompaságot.

Ez az állapot leírhatatlan.

 

 

  1. 18.  Béke

 

 

Ashtavakra azt mondta:

 

18.1

Dícsérd Azt,

Mely maga az Áldás,

Mely természetétől fogva nyugodt és lágy,

S melyet ha ismersz,

a világot, mint álmot leplez le számodra.

 

18.2

Az, aki élvezi a világ bővelkedő örömeit,

Sosem lesz boldog addig,

Amíg fel nem adja őket.

 

18.3

Hogy lehetne boldog az, hogy akinek a szíve

Megperzselődött a bánat tüze által,

Mely a kötelességekből ered addig,

Amíg a nyugalom áramló édes esője

El nem oltja azt?

 

18.4

Az univerzum nem más, mint egy gondolat

A Tudatosságban.

A valóságban semmi.

Az, aki látja a létezés és nem-létezés

Igaz természetét

Sosem szűnik meg létezni.

 

18.5

Az Önvaló – mely az

Abszolút, könnyed, időtlen, hibátlan –

Korlát nélküli és nincs távol tőled.

Örökre Az vagy.

 

18.6

Azok számára, akik látásmódja kitisztult,

Az illúziók megszűntek

És az Önvalót megismerték

Minden szenvedés azonnal megszűnik.

 

18.7

Mindent képzelődésnek látva,

Az Önvalót időtlenül szabadnak ismerve,

A bölcs úgy él, akár egy gyermek.

 

18.8

Önmagát Abszolútként ismerve,

Tudva, hogy a létezés és nem-létezés

Képzelődés csupán,

Mi lenne a vágytalannak,

Amit megtanulhatna, elmondhatna, tehetne?

 

18.9

Biztosan tudni, hogy minden az Önvaló,

A bölcsben nincs nyoma az olyan gondolatnak,

Mint „én ez vagyok”, „én nem vagyok az”.

 

18.10

A yogi, aki megtalálta a nyugalmat

Nem szétszórt és nem fókuszált.

Nem ismeri az örömöt sem a fájdalmat.

A tudatlanság megszűnt,

Megszabadult a tudásvágytól.

 

18.11

Menny vagy szegénység,

Nyereség vagy veszteség,

Társadalom vagy egyedüllét

A yogi mentes a kondicionáltságtól

Nincs különbség számára.

 

18.12

A vallásos erény,

Az érzékszervi öröm,

Világi jóllét,

Megkülönböztetés ez és az között –

Mindezeknek nincs jelentőségük

A yogi számára, aki megszabadult az olyan ellentétektől,

Mint az „ezt csinálom”

„ezt nem csinálom”.

 

18.13

A yoginak, aki már élete során megszabadult,

Nincs kötelessége ebben a világban,

Nincs ragaszkodás a szívében.

Az élete nélküle folyik.

 

18.14

A nagy léleknek,

Aki a vágyakon túl tartózkodik,

Hol van az illúzió?

Hol van az univerzum?

Hol van az Azon való meditáció?

Hol van a szabadulás azoktól?

 

18.15

Az, aki látja a világot

Megpróbálhat lemondani róla.

De mit tehet a vágytalan?

Azt látja, hogy nincs semmi látnivaló.

 

18.16

Az, aki látja a Legmagasztosabb Brahma-t,

Azt gondolja „Én vagyok Brahma.”

De az, aki átalakított minden gondolatot,

Mit gondolhat?

Ő tudja, hogy nincs más, mint az Önvaló.

 

18.17

Eléri az önkontrollt az,

Aki látja saját zavarodottságát.

De a nagy lélek nem zavarodott.

Nincs semmi elérni valója.

Nincs semmi tennivalója.

 

18.18

A Tudás birtoklója

Átlagos emberként élhet,

De nem az.

Látja, hogy nem

Fókuszált és nem zavarodott,

És nem lel hibát magában.

 

18.19

Az, aki túl van a létezésen és nem-létezésen –

Aki bölcs, elégedett, vágytól mentes –

Semmit sem tesz,

Bár a világ úgy látja tevékeny.

 

18.20

A bölcset nem zavarja

A cselekedet sem a passzivitás.

Boldogan él,

Megtéve bármit, amit meg kell tennie.

 

18.21

Ahogy egy levél a szélben

A felszabadultat

Nem korlátozza az élet –

Vágytalan, független, szabad.

 

18.22

Annak, aki átalakította a világot

Nincs már öröm sem szomorúság.

Nyugodt tudattal él

test nélkül.

 

18.23

Az, aki ismeri az Önvalót,

Tudata nyugodt és folttalan,

Nincs benne vágy, hogy bármit is feladjon,

Nem hiányol semmit, ami nincs ott.

 

18.24

Tudata az üresség

Természetes állapotában időzik,

A bölcs nem ismer

Tiszteletet és becstelenséget.

Megteszi, amit meg kell tenni.

 

18.25

Az, aki úgy cselekszik, hogy tudja

„ezt a test teszi, nem én, a tiszta Tudatosság.”

Valójában nem tesz semmit –

Bármennyit is cselekszik.

 

18.26

A felszabadult úgy cselekszik, hogy

Nem magának tulajdonítja a cselekedet,

De nem bolond.

Áldott és boldog

Még a világban is.

 

18.27

Elege van

Az elme állandó működéséből,

Így a bölcs megpihen.

Nem gondolkodik és nem tud,

Nem hall, és nem lát.

 

18.28

Túl a nyugalmon,

Túl a zavarodottságon,

A nagy lélek nem gondol semmit

A szabadságról vagy kötelékről.

Látva, hogy az univerzum nem valós –

Még ha létezőnek látszik is –

Ő Isten.

 

18.29

Az, aki azt hiszi önmagáról, hogy egy személy

Folyamatosan tevékenykedik,

Még akkor is, amikor teste megpihen.

A bölcs, aki tudja, hogy nem egy személy,

Semmit sem tesz,

Még ha a teste tevékenykedik is.

 

18.30

A megszabadult elméje

Nem zaklatott és nem örömteli.

Cselekedetnélküli, tevékenynélküli, vágytalan

Mentes minden kételytől.

 

18.31

A megszabadult

Nem tesz erőfeszítést, hogy

Meditáljon vagy cselekedjen.

A cselekvés és meditálás csak megtörténik.

 

18.32

Hallván az Igazságot,

A nehéz felfogású ember megzavarodik.

Ha a bölcs ember hallja az Igazságot

Visszavonul önmagába és

Nehéz felfogásúnak tűnik fel.

 

18.33

A tudatlan

Meditációt gyakorol és nem-gondolkodást.

A bölcs,

Mint a mély álomban lévő,

Semmit sem tesz.

 

18.34

A tudatlan ember nem lel békét

Erőfeszítés vagy nem-erőfeszítés által.

A bölcs ember

Csak az Igazság által éri el a nyugalmat.

 

18.35

Mert természetüknél fogva csak az Önvalók,

Tiszta intelligencia, szeretet és tökéletesség;

Mert átalakították az univerzumot

És megtisztították magukat,

A világ embere nem látja ezt

Meditáció és gyakorlatok által.

 

18.36

A tudatlan ember

Nem fog megszabadulni

A névismétlő gyakorlatai által.

Áldott az, aki

Egyszerű megértés által

Belép az időtlen szabadságba.

 

18.37

Mert vágyik rá, hogy megismerje Istent,

A tudatlan ember nem válhat Azzá.

A bölcs ember maga Isten

Mert mentes a vágytól

És semmit sem tud.

 

18.38

Nem állhat kimozdíthatatlanul

És buzgón vágyja az üdvözülést,

A tudatlan állandósítja

A világ illúzióját.

Látván, hogy a világ

Valamennyi szenvedés forrása,

A bölcs elvágja a gyökerénél.

 

18.39

A bolond azt gondolja, hogy a béke

Az elme kontrollálása által érhető el.

Sosem éri azt el.

A bölcs tudja az Igazságot,

És ő maga a nyugalom.

 

18.40

Az, aki úgy gondolja, hogy a tudás

Dolgokból és ötletekből áll

Hogy szerezhetné meg az Ön-ismeretet?

A bölcs nem látja elkülönültnek a dolgokat –

Csak az időtlen Önvalót.

 

18.41

A bolond megpróbálja kontrollálni elméjét

Az elméjével – micsoda bolondság!

A bölcs örömét egyedül az Önvalóban leli.

Nincs elme, melyet mesterré kellene fejleszteni.

 

18.42

Valaki a létezésben hisz;

Más azt hiszi semmi sem létezik.

Ritka az, aki a semmiben hisz

És sosem zavarodott.

 

18.43

A gyenge intelligenciával rendelkező azt hiheti, hogy

Az Önvaló az Egy más nélkül.

De besározva az illúzió által

Nem ismerik valójában az Önvalót,

Így életüket szenvedéssel élik.

 

18.44

Annak az elméje, aki a megszabadulást keresi

Az érzékelés tárgyaitól függ.

A megszabadult tudata

Nem érzékel semmit

És mentes a vágyaktól.

 

18.45

A félénk emberek úgy fél az érzékszervi tapasztalásoktól

Mint a tigrisektől.

Menedéket keresnek barlangokban

És megpróbálnak nem gondolni a világra.

 

18.46

Az érzékszervi tapasztalások olyanok, mint az elefántok, aki

Egy vágytalan emberrel találkozván

Oroszlánnak látja őt.

Azonnal sarkukra fordulnak,

Vagy ha képtelenek elmenekülni

Hízelgésre és szolgálatukra állnak.

 

18.47

Annak, akiben nincs kétely,

Aki ismeri az Önvalót,

Nincs szüksége a megszabadulás

Gyakorlására.

Látva, hallva, érintve, szagolva, táplálkozva

Úgy él, ahogy van, boldogan.

 

18.48

Akinek az elméje kiüresedett és zavartalan,

Meghallván az Igazságot

Látja, hogy nincs mit tennie,

Nincs mit elkerülnie,

Semmi sem igazolja a középszerűségét.

 

18.49

A bölcs megteszi, ami

Megjelenik, mint teendő

Anélkül, hogy jóra vagy rosszra gondolna.

Cselekedete olyan, mint egy gyermeké.

 

18.50

Ha semmitől sem függsz,

Megtalálod a boldogságot.

Ha semmitől sem függsz,

Eléred a Legmagasabbat.

Ha semmitől sem függsz,

A nyugalmon át eléred az Önvalód.

 

18.51

Ha valaki felismerni, hogy

Ő nem a színész

És nem is a néző,

Az elme vihara megszűnik.

 

18.52

A bölcsek cselekedetei

Mentesek a tettetéstől és az okságtól,

Ragyognak, mint a tiszta fény.

Nem úgy azoké a becsapott keresőké,

Akik békés viselkedést mímelnek,

Miközben erős ragaszkodás van bennük.

 

18.53

Az elme kivetítései által nem lekötve,

Bilincsbe verve, bezárva

A bölcs szabadon játszik és élvezi,

Vagy visszahúzódik a hegyi barlangokba.

 

18.54

Amikor tisztelsz egy spirituális tanítót,

Egy jó vagy szent szentélyt;

Amikor látsz egy vonzó nőt,

Egy királyt vagy szeretett barátot –

A bölcs szíve kimozdíthatatlan.

 

18.55

Ha a szolgái, fiai, feleségei,

Lányai, unokái és valamennyi rokona

Gúnyolja vagy megveti is őt,

A yogi nem aggódik.

 

18.56

Ha dicsérik, nem örül;

Ha fájdalma van, nem szenved.

Ezt a csodálatos állapotot csak azok érhetik meg,

Akik hozzá hasonlóak.

 

18.57

A kötelesség hiedelme

Megalkotja a relatív világot,

Hogy megjelenjen.

A bölcs úgy ismeri önmagát,mint

Formátlan, időtlen,

Mindent magába foglaló, hibátlan,

Így meghaladja a kötelességet és a világot.

 

18.58

Még ha semmit sem tesz,

A zavarodott ember ideges és háborgó.

Még nagy tettek közepette is

A bölcs nyugodt marad.

 

18.59

Még a gyakorlati életben is,

A bölcs boldog marad.

Boldogan ül,

Boldogan alszik,

Boldogan mozog,

Boldogan beszél,

Boldogan eszik…

 

18.60

Mert ismeri Önmagát

A bölcset nem akadályozza a gyakorlati élet.

Mély és nyugodt, mint egy hatalmas tó.

Nem olyan, mint az átlagemberek.

Bánatai eltűntek.

 

18.61

A becsapott ember számára

A pihenés is aktivitás.

A bölcs számára

Még a cselekvés is megteremti a nyugalom gyümölcsét.

 

18.62

A becsapott ember gyakran ellenséges

Az életében megjelenő dolgok iránt.

Annak, akiben nincs a testével kapcsolatos gondolatok,

Ragaszkodásnak és idegenkedésnek nincs értelmük.

 

18.63

A becsapott elme elfoglalt

A gondolkodással és nem gondolkodással.

A bölcs ember elméje

Talán követi a felbukkanó gondolatokat,

De nincs tudatában.

 

18.64

A bölcs nem lát semmit elvégzettnek

Még ha saját kezével készítette is.

Mint a gyermek tiszta

És ok nélkül cselekszik.

 

18.65

Áldott az, aki ismeri az Önvalót,

Bár lát, hall, érint, szagol, étkezik,

Még sincs vágy vagy változás benne.

 

18.66

Annak, aki mentes és változatlan,

Hol van a világ és annak illúziói?

Hol van a vég?

Hol van annak lehetősége?

 

18.67

Nagyszerű valóban az, aki

Mentes a vágyaktól,

Megtestesíti az Áldást,

Elmerül az Önvalóban.

 

18.68

Röviden, a nagy lélek

Aki felismerte az Igazságot,

Mentes a vágyaktól, élvezetektől és megszabadulástól.

A térben és időben

Nem ragaszkodik ő semmihez.

 

18.69

Mi marad Annak, aki

Maga a Tudatosság,

Aki látja, hogy a világ teremtményeinek

Jelenségei nem létezőek,

Csak egy név gondolatai?

 

18.70

A béke természetes annak, aki

Biztosra tudja, hogy semmi sem létezik,

Aki látja, hogy a megjelenési formák csak illúziók,

Akinek a kifejezhetetlen is látható.

 

18.71

A viselkedési szabályok, elkülönülés,

Lemondás, aszkézis –

Mik ezek annak, aki

Látja a dolgok nem valódi voltát,

Aki a Tudatosság Fénye?

 

18.72

Hogy lehetne öröm vagy szomorúság,

Kötelék vagy felszabadulás,

Annak, aki érzékeli a végtelenség

nem-létezését és fényét?

 

18.73

Az Ön-megvalósításig

Az illúziók uralkodnak.

A bölcs az „én” és az „enyém”

Gondolata nélkül él.

Az illúzióhoz való kapcsolata megszűnt.

 

18.74

Mi a tudás?

Mi az univerzum?

Mik az olyan gondolatok, mint

„én vagyok a test”, „a test az enyém”?

A bölcs elmúlhatatlan és bánattalan.

Ő csupán az Önvaló.

 

18.75

Amikor a gyenge ember feladja a meditációt

A szeszélyek és vágyak áldozatává válik.

 

18.76

Még ha meg is hallja az Igazságot,

A tompa intellektusú ember

Ragaszkodik az illúzióhoz.

Fáradozás és elnyomás útján

Kívülről talán összeszedettnek tűnik,

De belül vágyódik a világ iránt.

 

18.77

Bár mások úgy láthatják, hogy dolgozik,

A bölcs nem tesz semmit.

A tudás száműzte a törekvést.

Nem talál okot a cselekvésre vagy beszédre.

 

18.78

A bölcs félelemtől mentes, támadhatatlan,

Nincs sötétség, nincs fény, nincs semmi, amit elveszíthetne.

Semmi.

 

18.79

Türelem, megkülönböztetés

Még a félelemmentesség is –

Mi haszna ezeknek a yogi számára?

A természete leírhatatlan.

Ő nem egy személy.

 

18.80

Nincs menny, nincs pokol

Nincs megszabadulás az élőnek.

Röviden, a Tudatosság Mentes.

Mi többet lehetne mondani?

 

18.81

A bölcs nem vágyódik a beteljesítésre

Nem bánkódik a nem-elérés miatt.

Elméje nyugodt,

Telve édességgel.

 

18.82

Távol a vágyaktól,

A bölcs nem dicséri a békét

És nem hibáztatja a komiszt.

Egyformán megelégedett

A boldogságban és a szerencsétlenségben,

Semmit sem változtatna.

 

18.83

A bölcs nem utasítja el a világot

És nem vágyódik az Önvalóra.

Mentes az örömtől és bánattól.

Nem él

És nem hal meg.

 

18.84

A bölcs remény nélkül él.

Nincs ragaszkodása a gyermekei, felesége vagy bárki iránt.

Az öröm nem jelent semmit számára.

Az élete ragyogó.

 

18.85

A bölcs rácsodálkozik, ahogy örül

És megéli azt, ami felbukkan az életében.

Örök elégedettség van a szívében.

És amikor lemegy a nap,

Ott pihen, ahol van.

 

18.86

A létezésben gyökerezve,

Nem merül fel születés vagy újra születés gondolata

A nagy lélek számára nincs különbség

A test halála vagy születése között.

 

18.87

A bölcs egyedül áll,

Semmihez sem kötődve,

Elengedve a javait.

Oda megy, ahol nem akadályozzák

Az ellentétek,

Kételyei szertefoszlottak.

Valóban áldott.

 

18.88

A bölcsnek nincs „enyém” érzése.

Számára a föld, a kő, az arany, ugyanazok.

A szívén lévő csomó kioldódott.

Nem ismer tudatlanságot és bánatot.

Mindenben tökéletes.

 

18.89

A megszabadult léleknek

Nincs vágy a szívében.

Megelégedett és teljes.

Nincs hozzá fogható.

 

18.90

Csak az, aki mentes a vágyaktól

Tudja, hogy nincs mit tudni,

Mondja, hogy nincs mit mondani,

Látja, hogy nincs mit látni.

 

18.91

Aki mentes a vágyak hálójától,

Lehet koldus vagy király.

Többé nem lát jót vagy rosszat.

 

18.92

Mi a kéjvágy, az önuralom

Vagy az Igazság utáni vágy,

A yoginak, aki elérte élete célját,

És aki megtestesíti az erényt és őszinteséget?

 

18.93

A belső tapasztalását annak, aki

Mentes a vágyaktól és szenvedéstől,

Aki megelégedett és az Önvalóban tartózkodik –

Hogy lehetne leírni,

És kinek?

 

18.94

A bölcs állapota sosem sokféle.

Hangosan aludva, nem alszik.

Ábrándozva fekve, nem álmodik.

Nyitott szemmel, nincs ébren.

 

18.95

A Tudás embere úgy tűnik, hogy gondolkodik,

De nincsenek gondolatai.

Úgy tűnik, hogy vannak érzékszervi érzékelései,

De nincsenek élményei.

Úgy tűnik intelligens,

De elméje üres.

Személynek tűnik,

De nem az.

 

18.96

A Tudás embere

Nem boldog, de nem is szerencsétlen,

Nem elkülönült, de nincs ragaszkodása sem,

Nem felszabadult, de nem is keresi a megszabadulást

Nem Ez és nem Az.

 

18.97

Még ha zavarják is, az áldott ember nyugodt marad.

Meditációban ő nem meditál.

Tudatlanságban is tiszta marad.

Tanult, de nem tud semmit.

 

18.98

A megszabadult ember

Aki a kondicionálatlan Önvalóban tartózkodik,

Aki mentes a cselekvések és kötelességek konceptusától,

Aki mindig és mindenhol ugyanaz,

Vágytalan.

Nem aggódik amiatt, amit tett vagy nem tett.

 

18.99

A bölcs nem örül a dicséretnek,

És nem ideges, ha hibáztatják.

Nem örvend az életnek

És nem fél a haláltól.

 

18.100

A nyugodt elméjű ember

Nem keresi a tömeget sem a pusztaságot.

Ugyanolyan, bárhová is megy.

 

 

  1. 19.  Megpihenni az Önvalóban

 

 

Janaka azt mondta:

 

19.1

Az Igazság fogójával

Kihúztam a gondolkodás tüskéjét

A szívem legbelső barlangjából.

 

19.2

Hol van a meditáció, öröm,

Jólét vagy megkülönböztetés?

Hol van a dualitás?

Hol van az Egység?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.3

Hol van a múlt és jövő,

Vagy akár a jelen?

Hol van a tér vagy a végtelenség?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.4

Hol van az Önvaló?

Hol van a nem-önvaló?

Hol van a jó és gonosz, zavarodottság és tisztaság?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.5

Hol van az alvás, álmodás, ébrenlét,

Vagy akár a negyedik állapot?

Hol van a félelem?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.6

Hol van a közel vagy a távol,

Benn vagy kinn,

Durva vagy finom?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.7

Hol van az élet és a halál?

Hol van a világ és a világi érintkezések?

Hol van a zavar és a nyugalom?

Az Önvaló fényében lakozom.

 

19.8

Nincs szükség

az élet három végéről beszélni.

A yogáról való beszéd értelmetlen.

Még az Igazságról való beszéd is irreleváns.

Egyedül az Önvalóban tartózkodom.

  1. 20.  Megszabadulás az Életben

Janaka azt mondta:

 

20.1

Hol vannak az elemek, a test

A szervek, az elme?

Hol van a mentesség?

Hol van a kétségbeesés?

Természetem az átlátszó tisztaság.

 

20.2

Hol van a Tanítás?

Hol van az Önismeret?

Hol van a nem-elme?

Hol van a megelégedettség és a vágyaktól való mentesség?

Üres vagy a kettő-ségre.

 

20.3

Hol van a Tudás és a tudatlanság?

Hol van az „én”?

Hol van az „ez”?

Hol van az „enyém”?

Hol van a kötelék és a szabadság?

Az Énnek nincsenek attribútumai.

 

20.4

Hol van a karma folyamata?

Hol van az életben megszabadulás vagy

A halálban megszabadulás?

Csak az Egy létezik.

 

20.5

Hol van a tevő és az élvező?

Hol van az eredet és a gondolat vége?

Hol van a közvetlen és a tükröződő tudás?

Nincs személy itt.

 

20.6

Hol van a világ?

Hol van a szabadság keresője?

Hol van a szemlélődő?

Hol van a Tudás embere?

Hol van a kötelékben a lélek?

Hol van a megszabadult lélek?

Természetem az Egység.

20.7

Hol van a teremtés és pusztítás?

Hol van a vég és a jelentések?

Hol van a kereső?

Hol van a teljesítmény?

Egy vagyok.

 

20.8

Hol van a tudó?

Hol van a tudás?

Hol van a tudott vagy a tudás maga?

Hol van bármi?

Hol van a semmi?

Tiszta Tudatosság vagyok.

 

20.9

Hol van a zavar, a koncentráció,

A tudás és a káprázat?

Hol van az öröm és a bánat?

A nyugalom vagyok.

 

20.10

Hol van a relatív?

Hol van a transzcendens?

Hol van a boldogság és a nyomorúság?

Nincsenek gondolataim.

 

20.11

Hol van az illúzió?

Hol van a létezés?

Hol van a ragaszkodás és a nem-ragaszkodás?

Hol van a személy?

Hol van Isten?

A Tudatosság vagyok.

 

20.12

Hol van az aktivitás és az inaktivitás?

Hol van a szabadulás és a kötelék?

időtlen, oszthatatlan vagyok.

Az Önvaló vagyok egyedül.

 

20.13

Hol vannak az elvek és a tanítások?

Hol van a tanítvány és a tanító?

Hol van az élet oka?

Határtalan vagyok, Abszolút.

 

20.14

Hol van a létezés és a nem-létezés?

Hol van az Egység vagy a dualitás?

Semmi sem árad ki belőlem.

Nincs több elmondható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

In English:

Foreword
The Ashtavakra Gita, or the Ashtavakra Samhita as it is sometimes called, is a very ancient Sanskrit text. Nothing seems to be known about the author, though tradition ascribes it to the Sage
Ashtavakra hence the name. There is little doubt though that it is very old, probably dating back to the days of the classic Vedanta period. The Sanskrit style and the doctrine expressed would seem to warrant this
assessment. The work was known, appreciated and quoted by Ramakrishna and his disciple Vivekananda, as well as by Ramana Maharshi, while Radhakrishnan always refers to it with great respect. Apart
from that the work speaks for itself. It presents the traditional teachings of Advaita Vedanta with a clarity and power very rarely matched.
This English translation here is by John Richards.
The Song of Ashtavakra
Janaka
How is knowledge to be acquired? How is liberation to be attained? And how is dispassion to be reached? Tell me this, sir. 1.1
Ashtavakra
If you are seeking liberation, my son, shun the objects of the senses like poison. Practise tolerance, sincerity, compassion, contentment and truthfulness like nectar. 1.2
You are neither earth, water, fire, air or even ether. For liberation know yourself as consisting of consciousness, the witness of these. 1.3
If only you will remain resting in consciousness, seeing yourself as distinct from the body, then even now you will become happy, peaceful and free from bonds. 1.4
You do not belong to the brahmin or any other caste, you are not at any stage, nor are you anything that the eye can see. You are unattached and formless, the witness of everything so be happy. 1.5
Righteousness and unrighteousness, pleasure and pain are purely of the mind and are no concern of yours. You are neither the doer nor the reaper of the consequences, so you are always free. 1.6
You are the one witness of everything, and are always totally free. The cause of your bondage is that you see the witness as something other than this. 1.7
Since you have been bitten by the black snake of the self opinion that ‘I am the doer’, drink the nectar of faith in the fact that ‘I am not the doer’, and be happy. 1.8
Burn down the forest of ignorance with the fire of the understanding that ‘I am the one pure awareness’, and be happy and free from distress. 1.9
That in which all this appears imagined like the snake in a rope, that joy, supreme joy and awareness is what you are, so be happy. 1.10
If one thinks of oneself as free, one is free, and if one thinks of oneself as bound, one is bound. Here this saying is true, “Thinking makes it so”. 1.11
Your real nature is as the one perfect, free, and actionless consciousness, the all pervading witness unattached to anything, desireless and at peace. It is from illusion that you seem to be involved in samsara. 1.12
Meditate on yourself as motionless awareness, free from any dualism, giving up the mistaken idea that you are just a derivative consciousness, or anything external or internal. 1.13
You have long been trapped in the snare of identification with the body. Sever it with the knife of knowledge that þI am awarenessþ, and be happy, my son. 1.14
You are really unbound and actionless, self illuminating and spotless already. The cause of your bondage is that you are still resorting to stilling the mind. 1.15
All of this is really filled by you and strung out in you, for what you consist of is pure awareness so don’t be small minded. 1.16
You are unconditioned and changeless, formless and immovable, unfathomable awareness and unperturbable, so hold to nothing but consciousness. 1.17
Recognise that the apparent is unreal, while the unmanifest is abiding. Through this initiation into truth you will escape falling into unreality again. 1.18
Just as a mirror exists everywhere both within and apart from its reflected images, so the Supreme Lord exists everywhere within and apart from this body. 1.19
Just as one and the same all pervading space exists within and without a jar, so the eternal, everlasting God exists in the totality of things. 1.20
Janaka
Truly I am spotless and at peace, the awareness beyond natural causality. All this time I have been afflicted by delusion. 2.1
As I alone give light to this body, so I do to the world, As a result the whole world is mine, or alternatively nothing is. 2.2
So now abandoning the body and everything else, by some good fortune or other my true self becomes apparent. 2.3
Just as waves, foam and bubbles are not different from water, so all this which has emanated from oneself, is no other than oneself. 2.4
In the same way that cloth is found to be just thread when analysed, so when all this is analysed it is found to be no other than oneself. 2.5
Just as the sugar produced from the juice of the sugarcane is permeated with the same taste, so all this, produced out of me, is completely permeated with me. 2.6
From ignorance of oneself, the world appears, and by knowledge of oneself it appears no longer. From ignorance of the rope a snake appears, and by knowledge of it, it appears no longer. 2.7
Shining is my essential nature, and I am nothing over and beyond that. When the world shines forth, it is simply me that is shining forth. 2.8
All this appears in me imagined due to ignorance, just as a snake appears in the rope, the mirage of water in the sunlight, and silver in mother of pearl. 2.9
All this, which has originated out of me, is resolved back into me too, like a jug back into clay, a wave into water, and a bracelet into gold. 2.10
How wonderful I am! Glory be to me, for whom there is no destruction, remaining even beyond the destruction of the world from Brahma down to the last clump of grass. 2.11
How wonderful I am! Glory be to me, solitary even though with a body, neither going or coming anywhere, I who abide forever, filling all that is. 2.12
How wonderful I am! Glory be to me! There is no one so clever as me! I who have borne all that is forever, without even touching it with my body! 2.13
How wonderful I am! Glory be to me! I who possess nothing at all, or alternatively possess everything that speech and mind can refer to. 2.14
Knowledge, what is to be known, and the knower these three do not exist in reality. I am the spotless reality in which they appear because of ignorance. 2.15
Truly dualism is the root of suffering. There is no other remedy for it than the realisation that all this that we see is unreal, and that I am the one stainless reality, consisting of consciousness. 2.16
I am pure awareness though through ignorance I have imagined myself to have additional attributes. By continually reflecting like this, my dwelling place is in the Unimagined. 2.17
For me there is neither bondage nor liberation. The illusion has lost its basis and ceased. Truly all this exists in me, though ultimately it does not even exist in me. 2.18
I have recognised that all this and my body are nothing, While my true self is nothing but pure consciousness, so what can the imagination work on now? 2.19
The body, heaven and hell, bondage and liberation, and fear too, All this is pure imagination. What is there left to do for me whose very nature is consciousness? 2.20
Truly I do not see dualism even in a crowd of people. What pleasure should I have when it has turned into a wilderness? 2.21
I am not the body, nor is the body mine. I am not a living being. I am consciousness. It was my thirst for living that was my bondage. 2.22
Truly it is in the limitless ocean of myself, that stimulated by the colourful waves of the worlds everything suddenly arises in the wind of consciousness. 2.23
It is in the limitless ocean of myself, that the wind of thought subsides, and the traderlike living beings’ world bark is wrecked by lack of goods. 2.24
How wonderful it is that in the limitless ocean of myself the waves of living beings arise, collide, play and disappear, according to their natures. 2.25

 

Ashtavakra
Knowing yourself as truly one and indestructible, how could a wise man possessing selfknowledge like you feel any pleasure in acquiring wealth? 3.1
Truly, when one does not know oneself, one takes pleasure in the objects of mistaken perception, just as greed arises for the mistaken silver in one who does not know mother of pearl for what it is. 3.2
All this wells up like waves in the sea. Recognising, þI am Thatþ, why run around like someone in need? 3.3
After hearing of oneself as pure consciousness and the supremely beautiful, is one to go on lusting after sordid sexual objects? 3.4
When the sage has realised that he himself is in all beings, and all beings are in him, it is astonishing that the sense of individuality should be able to continue. 3.5
It is astonishing that a man who has reached the supreme nondual state and is intent on the benefits of liberation should still be subject to lust and held back by sexual activity. 3.6
It is astonishing that one already very debilitated, and knowing very well that its arousal is the enemy of knowledge should still hanker after sensuality, even when approaching his last days. 3.7
It is astonishing that one who is unattached to the things of this world or the next, who discriminates between the permanent and the impermanent, and who longs for liberation, should still feel fear for liberation. 3.8
Whether feted or tormented, the wise man is always aware of his supreme selfnature and is neither pleased nor disappointed. 3.9
The great souled person sees even his own body in action as if it were someone else’s, so how should he be disturbed by praise or blame? 3.10
Seeing this world as pure illusion, and devoid of any interest in it, how should the strongminded person, feel fear, even at the approach of death? 3.11
Who is to be compared to the great souled person whose mind is free of desire even in disappointment, and who has found satisfaction in selfknowledge? 3.12
How should a strongminded person, who knows that what he sees is by its very nature nothing, consider one thing to be grasped and another to be rejected? 3.13
For someone who has eliminated attachment, and who is free from dualism and from desire, an object of enjoyment that comes of itself is neither painful nor pleasurable. 3.14

 

Ashtavakra
Certainly the wise person of selfknowledge, playing the game of worldly enjoyment, bears no resemblance whatever to the world’s bewildered beasts of burden. 4.1
Truly the yogi feels no excitement even at being established in that state which all the Devas from Indra down yearn for disconsolately. 4.2
He who has known That is untouched within by good deeds or bad, just as the sky is not touched by smoke, however much it may appear to be. 4.3
Who can prevent the greatsouled person who has known this whole world as himself from living as he pleases? 4.4
Of all four categories of beings, from Brahma down to the last clump of grass, only the man of knowledge is capable of eliminating desire and aversion. 4.5
Rare is the man who knows himself as the undivided Lord of the world, and no fear occurs to him who knows this from anything. 4.6

 

Ashtavakra
You are not bound by anything. What does a pure person like you need to renounce? Putting the complex organism to rest, you can go to your rest. 5.1
All this arises out of you, like a bubble out of the sea. Knowing yourself like this to be but one, you can go to your rest. 5.2
In spite of being in front of your eyes, all this, being insubstantial, does not exist in you, spotless as you are. It is an appearance like the snake in a rope, so you can go to your rest. 5.3
Equal in pain and in pleasure, equal in hope and in disappointment, equal in life and in death, and complete as you are, you can go to your rest. 5.4

 

Ashtavakra
I am infinite like space, and the natural world is like a jar. To know this is knowledge, and then there is neither renunciation, acceptance or cessation of it. 6.1
I am like the ocean, and the multiplicity of objects is comparable to a wave. To know this is knowledge, and then there is neither renunciation, acceptance or cessation of it. 6.2
I am like the mother of pearl, and the imagined world is like the silver. To know this is knowledge, and then there is neither renunciation, acceptance or cessation of it. 6.3
Alternatively, I am in all beings, and all beings are in me. To know this is knowledge, and then there is neither renunciation, acceptance or cessation of it. 6.4

 

Janaka
It is in the infinite ocean of myself that the world bark wanders here and there, driven by its own inner wind. I am not upset by that. 7.1
Let the world wave rise or vanish of its own nature in the infinite ocean of myself. There is no increase or diminution to me from it. 7.2
It is in the infinite ocean of myself that the imagination called the world takes place. I am supremely peaceful and formless, and as such I remain. 7.3
My true nature is not contained in objects, nor does any object exist in it, for it is infinite and spotless. So it is unattached, desireless and at peace, and as such I remain. 7.4
Truly I am but pure consciousness, and the world is like a conjuror’s show, so how could I imagine there is anything there to take up or reject? 7.5

 

Ashtavakra
Bondage is when the mind longs for something, grieves about something, rejects something, holds on to something, is pleased about something or displeased about something. 8.1
Liberation is when the mind does not long for anything, grieve about anything, reject anything, or hold on to anything, and is not pleased about anything or displeased about anything. 8.2
Bondage is when the mind is tangled in one of the senses, and liberation is when the mind is not tangled in any of the senses. 8.3
When there is no þmeþ that is liberation, and when there is þmeþ there is bondage. Considering this earnestly, do not hold on and do not reject. 8.4

 

Ashtavakra
Knowing when the dualism of things done and undone has been put to rest, or the person for whom they occur has, then you can here and now go beyond renunciation and obligations by indifference to such things. 9.1
Rare indeed, my son, is the lucky man whose observation of the world’s behaviour has led to the extinction of his thirst for living, thirst for pleasure and thirst for knowledge. 9.2
All this is impermanent and spoilt by the three sorts of pain. Recognising it to be insubstantial, comtemptible and only fit for rejection, one attains peace. 9.3
When was that age or time of life when the dualism of extremes did not exist for men? Abandoning them, a person who is happy to take whatever comes attains perfection. 9.4
Who does not end up with indifference to such things and attain peace when he has seen the differences of opinions among the great sages, saints and yogis? 9.5
Is he not a guru who, endowed with dispassion and equanimity, achieves full knowledge of the nature of consciousness, and leads others out of samsara? 9.6
If you would just see the transformations of the elements as nothing more than the elements, then you would immediately be freed from all bonds and established in your own nature. 9.7
One’s inclinations are samsara. Knowing this, abandon them. The renunciation of them is the renunciation of it. Now you can remain as you are. 9.8

 

Ashtavakra
Abandoning desire, the enemy, along with gain, itself so full of loss, and the good deeds which are the cause of the other two practice indifference to everything. 10.1
Look on such things as friends, land, money, property, wife, and bequests as nothing but a dream or a three or fiveday conjuror’s show. 10.2
Wherever a desire occurs, see samsara in it. Establishing yourself in firm dispassion, be free of passion and happy. 10.3
The essential nature of bondage is nothing other than desire, and its elimination is known as liberation. It is simply by not being attached to changing things that the everlasting joy of attainment is reached. 10.4
You are one, conscious and pure, while all this is just inert nonbeing. Ignorance itself is nothing, so what need have you of desire to understand? 10.5
Kingdoms, children, wives, bodies, pleasures these have all been lost to you life after life, attached to them though you were. 10.6
Enough of wealth, sensuality and good deeds. In the forest of samsara the mind has never found satisfaction in these. 10.7
How many births have you not done hard and painful labour with body, mind and speech. Now at last stop! 10.8

 

Ashtavakra
Unmoved and undistressed, realising that being, nonbeing and transformation are of the very nature of things, one easily finds peace. 11.1
At peace, having shed all desires within, and realising that nothing exists here but the Lord, the Creator of all things, one is no longer attached to anything. 11.2
Realising that misfortune and fortune come in their turn from fate, one is contented, one’s senses under control, and does not like or dislike. 11.3
Realising that pleasure and pain, birth and death are from fate, and that one’s desires cannot be achieved, one remains inactive, and even when acting does not get attached. 11.4
Realising that suffering arises from nothing other than thinking, dropping all desires one rids oneself of it, and is happy and at peace everywhere. 11.5
Realising, þI am not the body, nor is the body mine. I am awarenessþ, one attains the supreme state and no longer remembers things done or undone. 11.6
Realising, þIt is just me, from Brahma down to the last clump of grassþ, one becomes free from uncertainty, pure, at peace and unconcerned about what has been attained or not. 11.7
Realising that all this varied and wonderful world is nothing, one becomes pure receptivity, free from inclinations, and as if nothing existed, one finds peace. 11.8

 

Janaka
First of all I was averse to physical activity, then to lengthy speech, and finally to thinking itself, which is why I am now established. 12.1
In the absence of delight in sound and the other senses, and by the fact that I am myself not an object of the senses, my mind is focused and free from distraction which is why I am now established. 12.2
Owing to the distraction of such things as wrong identification, one is driven to strive for mental stillness. Recognising this pattern I am now established. 12.3
By relinquishing the sense of rejection and acceptance, and with pleasure and disappointment ceasing today, brahmin, I am now established. 12.4
Life in a community, then going beyond such a state, meditation and the elimination of mindmade objects by means of these I have seen my error, and I am now established. 12.5
Just as the performance of actions is due to ignorance, so their abandonment is too. By fully recognising this truth, I am now established. 12.6
Trying to think the unthinkable, is doing something unnatural to thought. Abandoning such a practice therefore, I am now established. 12.7
He who has achieved this has achieved the goal of life. He who is of such a nature has done what has to be done. 12.8
Janaka

The inner freedom of having nothing is hard to achieve, even with just a loincloth, but I live as I please abandoning both renunciation and acquisition. 13.1
Sometimes one experiences distress because of one’s body, sometimes because of one’s tongue, and sometimes because of one’s mind. Abandoning all of these, I live as I please in the goal of human existence. 13.2
Recognising that in reality no action is ever committed, I live as I please, just doing what presents itself to be done. 13.3
Yogis who identify themselves with their bodies are insistent on fulfilling and avoiding certain actions, but I live as I please abandoning attachment and rejection. 13.4
No benefit or loss comes to me by standing, walking or lying down, so consequently I live as I please whether standing, walking or sleeping. 13.5
I lose nothing by sleeping and gain nothing by effort, so consequently I live as I please, abandoning loss and success. 13.6
Frequently observing the drawbacks of such things as pleasant objects, I live as I please, abandoning the pleasant and unpleasant. 13.7

 

Janaka
He who by nature is empty minded, and who thinks of things only unintentionally, is freed from deliberate remembering like one awakened from a dream. 14.1
When my desire has been eliminated, I have no wealth, friends, robber senses, scriptures or knowledge? 14.2
Realising my supreme selfnature in the Person of the Witness, the Lord, and the state of desirelessness in bondage or liberation, I feel no inclination for liberation. 14.3
The various states of one who is empty of uncertainty within, and who outwardly wanders about as he pleases like a madman, can only be known by someone in the same condition. 14.4

 

Ashtavakra
While a man of pure intelligence may achieve the goal by the most casual of instruction, another may seek knowledge all his life and still remain bewildered. 15.1
Liberation is distaste for the objects of the senses. Bondage is love of the senses. This is knowledge. Now do as you please. 15.2
This awareness of the truth makes an eloquent, clever and energetic man dumb, stupid and lazy, so it is avoided by those whose aim is enjoyment. 15.3
You are not the body, nor is the body yours, nor are you the doer of actions or the reaper of their consequences. You are eternally pure consciousness the witness, in need of nothing so live happily. 15.4
Desire and anger are objects of the mind, but the mind is not yours, nor ever has been. You are choiceless, awareness itself and unchanging so live happily. 15.5
Recognising oneself in all beings, and all beings in oneself, be happy, free from the sense of responsibility and free from preoccupation with þmeþ. 15.6
Your nature is the consciousness, in which the whole world wells up, like waves in the sea. That is what you are, without any doubt, so be free of disturbance. 15.7
Have faith, my son, have faith. Don’t let yourself be deluded in this, sir. You are yourself the Lord, whose property is knowledge, and are beyond natural causation. 15.8
The body invested with the senses stands still, and comes and goes. You yourself neither come nor go, so why bother about them? 15.9
Let the body last to the end of the Age, or let it come to an end right now. What have you gained or lost, who consist of pure consciousness? 15.10
Let the world wave rise or subside according to its own nature in you, the great ocean. It is no gain or loss to you. 15.11
My son, you consist of pure consciousness, and the world is not separate from you. So who is to accept or reject it, and how, and why? 15.12
How can there be either birth, karma or responsibility in that one unchanging, peaceful, unblemished and infinite consciousness which is you? 15.13
Whatever you see, it is you alone manifest in it. How could bracelets, armlets and anklets be different from the gold? 15.14
Giving up such distinctions as ‘This is what I am’, and ‘I am not that’, recognise that ‘Everything is myself’, and be without distinction and happy. 15.15
It is through your ignorance that all this exists. In reality you alone exist. Apart from you there is no one within or beyond samsara. 15.16
Knowing that all this is an illusion, one becomes free from desire, pure receptivity and at peace, as if nothing existed. 15.17
Only one thing has existed, exists and will exist in the ocean of being. You have no bondage or liberation. Live happily and fulfilled. 15.18
Being pure consciousness, do not disturb your mind with thoughts of for and against. Be at peace and remain happily in yourself, the essence of joy. 15.19
Give up the practice of contentration completely and hold nothing in your mind. You are free in your very nature, so what will you achieve by working your brain? 15.20

 

Ashtavakra
My son, you may recite or listen to countless scriptures, but you will not be established within until you can forget everything. 16.1
You may, as a learned man, indulge in wealth, activity and meditation, but your mind will still long for that which is the cessation of desire, and beyond all goals. 16.2
It is because of effort that everyone is in pain, but none realises it. By just this simple instruction, the lucky one attains tranquillity. 16.3
Happiness belongs to nooe but that supremely lazy man for whom even opening and closing his eyes is a bother. 16.4
When the mind is freed from such pairs of opposites as, þI have done thisþ, and ‘I have not done that’, it becomes indifferent to merit, wealth, sensuality and liberation. 16.5
One man is abstemious and averse to the senses, another is greedy and attached to them, but he who is free from both taking and rejecting is neither abstemious nor greedy. 16.6
So long as desire, which is the state of lack of discrimination, remains, the sense of revulsion and attraction will remain, which is the root and branch of samsara. 16.7
Desire springs from usage, and aversion from abstension, but the wise man is free from the pairs of
opposites like a child, and becomes established. 16.8
The passionate man wants to be rid of samsara so as to avoid pain, but the dispassionate man is
without pain and feels no distress even in it. 16.9
He who is proud about even liberation or his own body, and feels them his own, is neither a seer or
a yogi. He is still just a sufferer. 16.10
If even Shiva, Vishnu or the lotusborn
Brahma were your instructor, until you have forgotten
everything you cannot be established within. 16.11

 

Ashtavakta said
He who is content, with purified senses, and always enjoys solitude, has gained the fruit of
knowledge and the fruit of the practice of yoga too. 17.1
The knower of truth is never distressed in this world, for the whole round world is full of himself
alone. 17.2
None of these senses please a man who has found satisfaction within, just as Nimba leaves do not
please the elephant that has a taste for Sallaki leaves. 17.3
Not attached to the things he has enjoyed, and not hankering after the things he has not enjoyed,
such a man is hard to find. 17.4
Those who desire pleasure and those who desire liberation are both found in samsara, but the great
souled man who desires neither pleasure nor liberation is rare indeed. 17.5
It is only the noble minded who is free from attraction or repulsion to religion, wealth, sensuality,
and life and death too. 17.6
He feels no desire for the elimination of all this, nor anger at its continuing, so the lucky man lives
happily with whatever means of sustinence presents itself. 17.7
Thus fulfilled through this knowledge, contented and with the thinking mind emptied, he lives
happily just seeing, hearing, feeling, smelling and tasting. 17.8
In him for whom the ocean of samsara has dried up, there is neither attachment or aversion. His
gaze is vacant, his behaviour purposeless, and his senses inactive. 17.9
Surely the supreme state is everywhere for the liberated mind. He is neither awake or asleep, and
neither opens or closes his eyes. 17.10
The liberated man is resplendent everywhere, free from all desires. Everywhere he appears selfpossessed
and pure of heart. 17.11
Seeing, hearing, feeling, smelling, tasting, speaking and walking about, the great souled man who is
freed from trying to achieve or avoid anything is free indeed. 17.12
The liberated man is free from desires everywhere. He does not blame, does not praise, does not
rejoice, is not disappointed, and neither gives nor takes. 17.13
When a great souled one is equally unperturbed in mind and selfpossessed
at the sight of a woman
full of desire and at approaching death, he is truly liberated. 17.14
There is no distinction between pleasure and pain, man and woman, success and failure for the wise
man who looks on everything as equal. 17.15
There is no aggression or compassion, no pride or humility, no wonder or confusion for the man
whose days of running about are over. 17.16
The liberated man is not averse to the senses and nor is he attached to them. He enjoys himself
continually with an unattached mind in both achievement and nonachievement.
17.17
One established in the Absolute state with an empty mind does not know the alternatives of inner
stillness and lack of stillness, and of good and evil. 17.18
Free of ‘me’ and ‘mine’ and of a sense of responsibility, aware that ‘Nothing exists’, with all desires
extinguished within, a man does not act even in acting. 17.19
He whose thinking mind is dissolved achieves the indescribable state and is free from the mental
display of delusion, dream and ignorance. 17.20

 

Ashtavakra
Praise be to that by the awareness of which delusion itself becomes dreamlike,
to that which is pure
happiness, peace and light. 18.1
One may get all sorts of pleasure by the acquisition of various objects of enjoyment, but one cannot
be happy except by the renunciation of everything. 18.2
How can there be happiness, for one who is burnt inside by the blistering sun of the pain of things
that need doing, without the rain of the nectar of peace? 18.3
This existence is just imagination. It is nothing in reality, but there is no nonbeing
for natures that
know how to distinguish being from non being. 18.4
The realm of one’s own self is not far away, and nor can it be achieved by the addition of limitations
to its nature. It is unimaginable, effortless, unchanging and spotless. 18.5
By the simple elimination of delusion and the recognition of one’s true nature, those whose vision is
unclouded live free from sorrow. 18.6
Knowing everything as just imagination, and himself as eternally free, how should the wise man
behave like a fool? 18.7
Knowing himself to be God and being and nonbeing
just imagination, what should the man free
from desire learn, say or do? 18.8
Considerations like þI am thisþ or þI am not thisþ are finished for the yogi who has gone silent
realising þEverything is myselfþ. 18.9
For the yogi who has found peace, there is no distraction or onepointedness,
no higher knowledge
or ignorance, no pleasure and no pain. 18.10
The dominion of heaven or beggary, gain or loss, life among men or in the forest, these make no
difference to a yogi whose nature it is to be free from distinctions. 18.11
There is no religion, wealth, sensuality or discrimination for a yogi free from the pairs of opposites
such as ‘I have done this’ and ‘I have not done that’. 18.12
There is nothing needing to be done, or any attachment in his heart for the yogi liberated while still
alive. Things are just for a lifetime.
18.13
There is no delusion, world, meditation on That, or liberation for the pacified great soul. All these
things are just the realm of imagination. 18.14
He by whom all this is seen may well make out he doesn’t exist, but what is the desireless one to
do? Even in seeing he does not see. 18.15
He by whom the Supreme Brahma is seen may think þI am Brahmaþ, but what is he to think who is
without thought, and who sees no duality. 18.16
He by whom inner distraction is seen may put an end to it, but the noble one is not distracted. When
there is nothing to achieve, what is he to do? 18.17
The wise man, unlike the worldly man, does not see inner stillness, distraction or fault in himself,
even when living like a worldly man. 18.18
Nothing is done by him who is free from being and nonbeing,
who is contented, desireless and
wise, even if in the world’s eyes he does act. 18.19
The wise man who just goes on doing what presents itself for him to do, encounters no difficulty in
either activity or inactivity. 18.20
He who is desireless, selfreliant,
independent and free of bonds functions like a dead leaf blown
about by the wind of causality. 18.21
There is neither joy nor sorrow for one who has transcended samsara. He lives always with a
peaceful mind and as if without a body. 18.22
He whose joy is in himself, and who is peaceful and pure within has no desire for renunciation or
sense of loss in anything. 18.23
For the man with a naturally empty mind, doing just as he pleases, there is no such thing as pride or
false humility, as there is for the natural man. 18.24
‘This action was done by the body but not by me’. The purenatured
person thinking like this, is not
acting even when acting. 18.25
He who acts without being able to say why, but not because he is a fool, he is one liberated while
still alive, happy and blessed. He thrives even in samsara. 18.26
He who has had enough of endless considerations and has attained to peace, does not think, know,
hear or see. 18.27
He who is beyond mental stillness and distraction, does not desire either liberation or anything else.
Recognising that things are just constructions of the imagination, that great soul lives as God here
and now. 18.28
He who feels responsibility within, acts even when not acting, but there is no sense of done or
undone for the wise man who is free from the sense of responsibility. 18.29
The mind of the liberated man is not upset or pleased. It shines unmoving, desireless, and free from
doubt. 18.30
He whose mind does not set out to meditate or act, meditates and acts without an object. 18.31
A stupid man is bewildered when he hears the real truth, while even a clever man is humbled by it
just like the fool. 18.32
The ignorant make a great effort to practise onepointedness
and the stopping of thought, while the
wise see nothing to be done and remain in themselves like those asleep. 18.33
The stupid does not attain cessation whether he acts or abandons action, while the wise man find
peace within simply by knowing the truth. 18.34
People cannot come to know themselves by practices pure
awareness, clear, complete, beyond
multiplicity and faultless though they are. 18.35
The stupid does not achieve liberation even through regular practice, but the fortunate remains free
and actionless simply by discrimination. 18.36
The stupid does not attain Godhead because he wants to become it, while the wise man enjoys the
Supreme Godhead without even wanting it. 18.37
Even when living without any support and eager for achievement, the stupid are still nourishing
samsara, while the wise have cut at the very root of its unhappiness. 18.38
The stupid does not find peace because he is wanting it, while the wise discriminating the truth is
always peaceful minded. 18.39
How can there be self knowledge for him whose knowledge depends on what he sees. The wise do
not see this and that, but see themselves as unending. 18.40
How can there be cessation of thought for the misguided who is striving for it. Yet it is there always
naturally for the wise man delighted in himself. 18.41
Some think that something exists, and others that nothing does. Rare is the man who does not think
either, and is thereby free from distraction. 18.42
Those of weak intelligence think of themselves as pure nonduality, but because of their delusion do
not know this, and remain unfulfilled all their lives. 18.43
The mind of the man seeking liberation can find no resting place within, but the mind of the
liberated man is always free from desire by the very fact of being without a resting place. 18.44
Seeing the tigers of the senses, the frightened refugeseekers
at once enter the cave in search of
cessation of thought and onepointedness.
18.45
Seeing the desireless lion the elephants of the senses silently run away, or, if they cannot, serve him
like courtiers. 18.46
The man who is free from doubts and whose mind is free does not bother about means of liberation.
Whether seeing, hearing, feeling smelling or tasting, he lives at ease. 18.47
He whose mind is pure and undistracted from the simple hearing of the Truth sees neither
something to do nor something to avoid nor a cause for indifference. 18.48
The straightforward person does whatever arrives to be done, good or bad, for his actions are like
those of a child. 18.49
By inner freedom one attains happiness, by inner freedom one reaches the Supreme, by inner
freedom one comes to absence of thought, by inner freedom to the Ultimate State. 18.50
When one sees oneself as neither the doer nor the reaper of the consequences, then all mind waves
come to an end. 18.51
The spontaneous unassumed behaviour of the wise is noteworthy, but not the deliberate, intentional
stillness of the fool. 18.52
The wise who are rid of imagination, unbound and with unfettered awareness may enjoy themselves
in the midst of many goods, or alternatively go off to mountain caves. 18.53
There is no attachment in the heart of a wise man whether he sees or pays homage to a learned
brahmin, a celestial being, a holy place, a woman, a king or a friend. 18.54
A yogi is not in the least put out even when humiliated by the ridicule of servants, sons, wives,
grandchildren or other relatives. 18.55
Even when pleased he is not pleased , not suffering even when in pain. Only those like him can
know the wonderful state of such a man. 18.56
It is the sense of responsibility which is samsara. The wise who are of the form of emptiness,
formless, unchanging and spotless see no such thing. 18.57
Even when doing nothing the fool is agitated by restlessness, while a skilful man remains
undisturbed even when doing what there is to do. 18.58
Happy he stands, happy he sits, happy sleeps and happy he comes and goes. Happy he speaks, and
happy he eats. Such is the life of a man at peace. 18.59
He who of his very nature feels no unhappiness in his daily life like worldly people, remains
undisturbed like a great lake, all sorrow gone. 18.60
Even abstention from action leads to action in a fool, while even the action of the wise man brings
the fruits of inaction. 18.61
A fool often shows aversion towards his belongings, but for him whose attachment to the body has
dropped away, there is neither attachment nor aversion. 18.62
The mind of the fool is always caught in an opinion about becoming or avoiding something, but the
wise man’s nature is to have no opinions about becoming and avoiding. 18.63
For the seer who behaves like a child, without desire in all actions, there is no attachment for such a
pure one even in the work he he does. 18.64
Blessed is he who knows himself and is the same in all states, with a mind free from craving
whether he is seeing, hearing, feeling, smelling or tasting. 18.65
There is no man subject to samsara, sense of individuality, goal or means to the goal for the wise
man who is always free from imaginations, and unchanging as space. 18.66
Glorious is he who has abandoned all goals and is the incarnation of satisfaction, his very nature,
and whose inner focus on the Unconditioned is quite spontaneous. 18.67
In brief, the greatsouled
man who has come to know the Truth is without desire for either pleasure
or liberation, and is always and everywhere free from attachment. 18.68
What remains to be done by the man who is pure awareness and has abandoned everything that can
be expressed in words from the highest heaven to the earth itself? 18.69
The pure man who has experienced the Indescribable attains peace by his own nature, realising that
all this is nothing but illusion, and that nothing is. 18.70
There are no rules, dispassion, renunciation or meditation for one who is pure receptivity by nature,
and admits no knowable form of being? 18.71
For him who shines with the radiance of Infinity and is not subject to natural causality there is
neither bondage, liberation, pleasure nor pain. 18.72
Pure illusion reigns in samsara which will continue until self realisation, but the enlightened man
lives in the beauty of freedom from me and mine, from the sense of responsibility and from any
attachment. 18.73
For the seer who knows himself as imperishable and beyond pain there is neither knowledge, a
world nor the sense that I am the body or the body mine. 18.74
No sooner does a man of low intelligence give up activities like the elimination of thought than he
falls into mental chariot racing and babble. 18.75
A fool does not get rid of his stupidity even on hearing the truth. He may appear outwardly free
from imaginations, but inside he is hankering after the senses still. 18.76
Though in the eyes of the world he is active, the man who has shed action through knowledge finds
no means of doing or speaking anything. 18.77
For the wise man who is always unchanging and fearless there is neither darkness nor light nor
destruction, nor anything. 18.78
There is neither fortitude, prudence nor courage for the yogi whose nature is beyond description and
free of individuality. 18.79
There is neither heaven nor hell nor even liberation during life. In a nutshell, in the sight of the seer
nothing exists at all. 18.80
He neither longs for possessions nor grieves at their absence. The calm mind of the sage is full of
the nectar of immortality. 18.81
The dispassionate does not praise the good or blame the wicked. Content and equal in pain and
pleasure, he sees nothing that needs doing. 18.82
The wise man does not dislike samsara or seek to know himself. Free from pleasure and impatience,
he is not dead and he is not alive. 18.83
The wise man stands out by being free from anticipation, without attachment to such things as
children or wives, free from desire for the senses, and not even concerned about his own body.
18.84
Peace is everywhere for the wise man who lives on whatever happens to come to him, going to
wherever he feels like, and sleeping wherever the sun happens to set. 18.85
Let his body rise or fall. The great souled one gives it no thought, having forgotten all about
samsara in coming to rest on the ground of his true nature. 18.86
The wise man has the joy of being complete in himself and without possessions, acting as he
pleases, free from duality and rid of doubts, and without attachment to any creature. 18.87
The wise man excels in being without the sense of þmeþ. Earth, a stone or gold are the same to him.
The knots of his heart have been rent asunder, and he is freed from greed and blindness. 18.88
Who can compare with that contented, liberated soul who pays no regard to anything and has no
desire left in his heart? 18.89
Who but the upright man without desire knows without knowing, sees without seeing and speaks
without speaking? 18.90
Beggar or king, he excels who is without desire, and whose opinion of things is rid of ‘good’ and
‘bad’. 18.91
There is neither dissolute behaviour nor virtue, nor even discrimination of the truth for the sage who
has reached the goal and is the very embodiment of guileless sincerity. 18.92
How can one describe what is experienced within by one desireless and free from pain, and content
to rest in himself and
of whom? 18.93
The wise man who is contented in all circumstances is not asleep even in deep sleep, not sleeping in
a dream, nor waking when he is awake. 18.94
The seer is without thoughts even when thinking, without senses among the senses, without
understanding even in understanding and without a sense of responsibility even in the ego. 18.95
Neither happy nor unhappy, neither detached nor attached, neither seeking liberation nor liberated,
he is neither something nor nothing. 18.96
Not distracted in distraction, in mental stillness not poised, in stupidity not stupid, that blessed one
is not even wise in his wisdom. 18.97
The liberated man is selfpossessed
in all circumstances and free from the idea of ‘done’ and ‘still to
do’. He is the same wherever he is and without greed. He does not dwell on what he has done or not
done. 18.98
He is not pleased when praised nor upset when blamed. He is not afraid of death nor attached to life.
18.99
A man at peace does not run off to popular resorts or to the forest. Whatever and wherever, he
remains the same. 18.100

 

Janaka
Using the tweezers of the knowledge of the truth I have managed to extract the painful thorn of
endless opinions from the recesses of my heart. 19.1
For me, established in my own glory, there is no religion, sensuality, possessions, philosophy,
duality or even nonduality.
19.2
For me established in my own glory, there is no past, future or present. There is no space or even
eternity. 19.3
For me established in my own glory, there is no self or nonself,
no good or evil, no thought or even
absence of thought. 19.4
For me established in my own glory, there is no dreaming or deep sleep, no waking nor fourth state
beyond them, and certainly no fear. 19.5
For me established in my own glory, there is nothing far away and nothing near, nothing within or
without, nothing large and nothing small. 19.6
For me established in my own glory, there is no life or death, no worlds or things of the world, no
distraction and no stillness of mind. 19.7
For me remaining in myself, there is no need for talk of the three goals of life, of yoga or of
knowledge. 19.8

 

Janaka
In my unblemished nature there are no elements, no body, no faculties no mind. There is no void
and no anguish. 20.1
For me, free from the sense of dualism, there are no scriptures, no selfknowledge,
no mind free
from an object, no satisfaction and no freedom from desire. 20.2
There is no knowledge or ignorance, no þmeþ, þthisþ or þmineþ, no bondage, no liberation, and no
property of selfnature.
20.3
For him who is always free from individual characteristics there is no antecedent causal action, no
liberation during life, and no fulfillment at death. 20.4
For me, free from individuality, there is no doer and no reaper of the consequences, no cessation of
action, no arising of thought, no immediate object, and no idea of results. 20.5
There is no world, no seeker for liberation, no yogi, no seer, noone
bound and noone
liberated. I
remain in my own nondual
nature. 20.6
There is no emanation or return, no goal, means, seeker or achievement. I remain in my own nondual
nature. 20.7
For me who am forever unblemished, there is no judge, no standard, nothing to judge, and no
judgment. 20.8
For me who am forever actionless, there is no distraction or onepointedness
of mind, no lack of
understanding, no stupidity, no joy and no sorrow. 20.9
For me who am always free from deliberations there is neither conventional truth nor absolute truth,
no happiness and no suffering. 20.10
For me who am forever pure there is no illusion, no samsara, no attachment or detachment, no
living being and no God. 20.11
For me who am forever unmovable and indivisible, established in myself, there is no activity or
inactivity, no liberation and no bondage. 20.12
For me who am blessed and without limitation, there is no initiation or scripture, no disciple or
teacher, and no goal of human existence. 20.13

There is no being or nonbeing, no unity or dualism. What more is there to say? Nothing arises out of me. 20.14

Feliratkozás az aranyhegy levelezőlistára
E-mail:
Csoport meglátogatása
Eseménynaptár

eseménynaptár

Hírek

Októberi tábor

2017. október 21-23

width="180"

------------------------------

Dél-Indiai körút

2018. március 10-31.

eseménynaptár

------------------------------

Észak-Indiai körút

2018. április 07-28

eseménynaptár


------------------------------

HImalájai zarándoklat

2018. június 02-23

eseménynaptár

------------------------------

Álmodjunk Közösen!

Álmodtunk egy olyan világról melyben boldogan élhetünk. Ahol a megosztottság helyett a megértés, a tudatlanság helyett a tudatosság a cél. Egy olyan közeget, ahol kiteljesedhet az egyén potenciálja, megvalósíthatja az álmait egy támogató közösség segítségével.
------------------------------
Kulturális Klub

Rendszeresen alkalmat kívánunk különféle kulturális programokon való együttes részvételre. A megosztás, az együttlét gazdagítja a programot!
Gyere velünk koncertre, múzeumba, színházba.
Az aktuális programokról a levelezőlistán és az Arany Hegy Facebook profilján értesülhetsz.

------------------------------

Kiránduló Klub

Gyere velünk kirándulni! Havonta, két havonta elmegyünk együtt valahova Budapest környékén, hogy kiszellőztessük a tüdőnket, feltöltődjünk a Természet Átható Erejével.
Az aktuális kirándulás részleteiről a levelezőlistán és az Arany Hegy Facebook profilján értesülhetsz.

Translate »