Sirio mester

Sirio

- Mindennapi élet és a gyakorlás

- Sirio mester üzenete a 2012. évre

- Interjú Sirio mester 60. születésnapja alkalmából

- Sant Bani ashram

Mindennapi élet és a gyakorlás

“…Ezen az Ösvényen nagy jelentősége van annak, hogy a tanítvány, élete során a saját homloka verítékével keresse a kenyerét, tehát valamiféle törvényes és becsületes munkát végezzen. Persze, vannak olyanok, amelyek inkább segítik a benső fejlődést, mint mások, ám mindenkinek azt kell végeznie, ami elérhető ott, ahol él. Bármely munka, amit az eltökéltség és összpontosítás jegyében végzünk, megfelel ennek. Satguru Kirpal tanítása szerint a munka imádat, áhítat; ezzel arra gondolt, hogy úgy kell rá tekinteni, mintha Istennek dolgoznál, nem pedig a főnöködnek. Továbbá bármiféle koncentrációval és jóakarattal végzett tevékenység az összpontosítás eszközévé válik. Ahogy Ő mondta: “Egy dolgot csinálj egyszerre, teljesen azt és csakis azt, olvadj bele abba, amit csinálsz és felejts el minden mást”…

…Mindennek tükrében tisztává válik, miért fontos az, hogy visszahúzódjunk a világi tevékenységekből és a spirituális gyakorlatoknak szenteljük magunkat nagyobb intenzitással. Ahogy végezzük a kötelességeinket polgárként és szülőként (ha azok vagyunk), fokozatosan teljesen belemerülünk az anyagi dolgokba és a benső énünk egyre frusztráltabb és elégedetlenebb lesz, egészen addig a ponting, ahol kétségbeesetten kiált segítségért. A világi tevékenységek, még ha becsületesek és az eltökéltség szellemében végződnek is, továbbra is anyagi tevékenységek, tehát ugyanúgy megvan a súlyuk, durvák és anyagiak, nem arra szolgálnak, hogy a lelket megszabadítsák. Természetesen, ha végzed a Simrant ezen világi tevékenységek közben, énekled a Bhajanokat, megtartva a szellem könnyedségét, ha legalább két órát meditálsz naponta és rendszeresen részt veszel a Satsangon, képes vagy megtartani egy bizonyos spirituális állapotot és egy benső kapcsolatot még mindezen tevékenységek közben is. Azonban mi a lélek tengeréből született kacsák vagyunk, vagy éppen tengeri halak, nem pedig angolnák a csatornából, így hát időnként szükségünk van arra, hogy belemerítsük magunkat az isteni Szellem mélységeibe, hogy átvilágítsuk a testünket és a lelkünket a benső Fénnyel.

Azok, akik legalább egyszer életükben megízlelték az örömöt, mámort, teljességérzetet, ami a a Naammal, Isten mindent átható Szellemével való benső kapcsolatból fakad, soha nem fogják ezt az élményt elfeledni és rendszeresen elsöprő szükségét fogják érezni annak, hogy újra megéljenek efféle intenzitást, különben ugyanúgy, ahogy egy hal görcsösen vonaglik, mikor kivesszük a vízből, ő is ekképp fog görcsölni.

Amennyiben megteremtjük a világi ügyek és a spirituális gyakorlatok közötti egyensúlyt, meg tudjuk adni a császárnak, ami császáré és Istennek, ami az Istené (ez is egyfajta értelmezése ennek a mondatnak). Ha időről időre nem hagyunk el mindent, ami világi és nem áldozzuk a testünket és a lelkünket a spirituális gyakorlatoknak, a mindennapi dolgaink üressé válnak, nem fogják a kívánt hatást elérni, és sok esetben el lesznek hanyagolva. Ezáltal szem elől fogod téveszteni a spirituális célt, amelyet kitűztél magadnak, és teljesen elveszel az anyagi, valamint az érzéki dolgok durvaságában.

Így fordulhat elő, hogy olykor-olykor olyan emberekkel találkozunk, akik egy időben nagy hévvel és buzgalommal haladtak az ösvényen, ám mivel hagyták, hogy az anyag felülkerekedjen a Szellemen, teljesen elfeledték az élet értelmét és belesüllyedtek a materiális és érzéki világ mélységeibe, kimondhatatlan mértékben lenyomva lelküket, tudatosságukat és létezésüket. Vannak olyanok, akik annyira negatív, hamis, maguk és mások számára kártékony tetteket követnek el, hogy nincs semmi irigyelnivalójuk a legrosszabb emberektől sem. Azután látod őket, ahogy teljesen más az arcuk, mint amikor még az Ösvényen haladtak, egy vastag fekete aurával vannak most jelen, ami tisztán mutatja azt a tudatállapotot, amiben vannak. Ezzel szöges ellentétben, azok, akik elvégzik a napi gyakorlataikat, életben tartják a vágyakozásukat, rendszeresen elhagyják a világi munkájukat és a családjukat, hogy eljöjjenek azokra az elvonulásokra, teljességgel élvezik az élet spirituális és a materiális oldalát egyaránt. Nem hagyják, hogy a világi dolgok felülkerekedjenek a lélek dolgain, az egyensúly és folyamatos, biztos benső fejlődés lesz jutalmuk.

A legintenzívebb elvonulás, melyet végezhetünk, a Mester jelenlétében történik. Amint az ember elkezd felkészülni arra, hogy elmenjen az ő balzsamos jelenlétébe, belép a mély spirituálitás állapotába. Ezt követően, mikor eléjárulunk, minden határon túl felemelkedünk, és azok a napok, melyeket az Ő társaságában töltünk, életünk legemlékezetesebb napjai lesznek,azok a napok, amelyekért valójában érdemes élni. Aki elolvasta ezt a történetet nem fogja furcsának találni ezeket az állításokat, azt találná furcsának, ha az ellenkezőjét állítanám. Minden elvonulás, amelyen szerencsém volt a Mesteremmel lenni, az életem igazi oszlopai, az igazi gazdagságom. Minden más por, hamu, ami a bizonytalan irrealitás semmijében száll. Bizonyosan állíthatom, hogy aki az életében nem volt elég szerencsés ahhoz, hogy átélje egy igaz Mesterrel való kapcsolatban az intenzív szeretet, eltökéltség és áhítat állapotát, élete haszontalan volt, kárba veszett.

…Ugyanakkor az a tény, hogy szükségünk van a Mester fizikai jelenlétére ahhoz, hogy rendszeresen meditáljunk, erős jelzése az infantilizmusunknak és a félelemmel teli éretlenségünknek. A Mester azokra büszke, akik engedelmeskednek az Ő szívből jövő kérésének, hogy meditáljanak akkor is, amikor Ő nincs jelen fizikailag, és azokra nem, akik úgy tesznek, mintha meditálnának, amikor Ő ott van testben és amikor nincs ott, akkor mindent tesznek, csak azt nem.

…Több száz elvonuláson vettem részt, amin a Mester nem volt ott, és minden ilyen elvonuláson jelentőségteljes dolgokat tapasztaltam meg. Persze, adódtak olyan alkalmak, melyek során nehézségekbe ütköztem, máskor viszont sokkal könnyebb volt, mert egyfajta tavasza volt a léleknek, ám mind nagyon hasznos és sorsfordító élményként raktározódott el bennem.

Néhány nagyon különleges alkalommal a Mester Ereje olyan elsöprő túlsúllyal jött el, hogy mind tátott szájjal ültünk a köztünk lévő spirituális jelenlét intenzitásában. Ebben a könyvben már több ponton beszéltem ezeknek az elvonulásoknak a hatásairól, ezért nem fogok most mélyebb részletekbe bocsátkozni. Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy amennyiben az ember szeretne egy igazán spirituális életet élni, amiben az Örök fénnyel táplálkozik, nem pedig az érzékekkel és durvasággal, akkor sok időt kell eltölteni a spirituális gyakorlatok végzésével, hogy mélyen átalakuljon Fényből való lényekké. Minden vallási és spirituális hagyomány, ami tiszteletre méltó, mindig kiemelte a meditáció gyakorlatát, mint módot arra, hogy túllépjünk a fizikai és mentális életen, és elérjük a spirituális transzcendencia valóságát.

Sant Ji Maharaj azt mondta: “Ez nem egy olyan dolog, amiről beszélni kell, végezd, és akkor tudni fogod, hogy milyen”. Ennek a fejezetnek a végén szeretnék megemlékezni azokról a tényezőkről, ahogy azt a Mester javasolja a Beavatás idején, amik segítenek a Szent Ösvényen való szellemi növekedésben és fejlődésben.

Ezek a segítő tényezők:

1. Végezd a saját napi meditációdat, mivel ez azzal egyenértékű, mintha a Beavatás lágy magoncát öntöznéd rendszeresen. Hogyha elültetsz egy magot és eleinte nem öntözöd naponta, gyorsan elszárad és nem fog növekedni.

2. Legyen naplód, amiben szemléled az életed, a tendenciáid, erényeid és hibáid. Tulajdonságokat, amiket ápolni szeretnél és tulajdonságokat, amiket ki akarsz tépni. Ez olyan, mintha figyelnéd a magoncokat, hogy megtámadta-e őket kártevő vagy valami hiányosság, ez olyannyira hasznos, mint a kezdeti öntözés. Aki nem figyel kitartóan a kezdeti fázisokban, hogy megmentse magát az olyan dolgoktól, amik távol vihetik őt a Szent Ösvénytől, nem lesz képes arra, hogy ellenálljon az akadályoknak és a kísértéseknek, amik eltérítik őt. Továbbá ez egy saját magunk által végzett analízis, ami tudatossá tesz minket azon dolgok igazi okáról, amik olyan reakciókat váltanak ki, amiket nem tudunk irányítani. Sokkal jobb ez a fajta analízis, mint az, amit egy olyan emberrel végzünk, aki ritkán volt képes arra, hogy akármilyen negatív tendenciát eltávolítson magából és ennek ellenére másokat tanít arról, hogyan szabaduljanak meg a sajátjaiktól.

3. Az elvonuláson való részvétel egy másik nagyon fontos segítő tényező. Ez egyenlő a kert köré épített kerítéssel. Ha az ember egy zöldségeskertet csinál, elülteti a növényeket és a magokat, naponta öntözi, permetet ad, amikor szükséges, felássa a kertet és kihúzza a nemkívánatos gazt, de nem épít kerítést köré, akkor éjjel (van, hogy akár nappal is) eljöhetnek a vaddisznók vagy a szomszéd birkái és eltüntetnek mindent. Tehát a többi gondviselés mellett a kerítés építése is fontos. A Satsang szolgáltatja ezt a szerepet a Beavatáskor kapott kis magonc növekedésében.

Sant Ji Maharaj azt szokta mondani, hogy a Satsang az a hely, ahol rámutatnak, hogy milyen hiányosságaink, tökéletlenségeink és gyengeségeink vannak, és csak az elvonulás intenzitása által végezhetünk hatásos önvizsgálatot. A Satsangnak igazi hasznát egy kis történettel szokta illusztrálni: “A Mesterek Satsangján Kal (az idő vagy a centrifugális erő) nem talál helyet. Kal megkérdezte a Satgurut, hogy miképpen kaphatna egy helyet a Satsangján. A Satguru azt mondta neki, hogy nem vehet részt a Satsangján, de ha nagyon szeretné, leülhet ott, ahol a kedvesek a cipőiket hagyták. Tehát amikor ülés közben hallgatjuk a Mester igen megvilágosító szavait, minden olyan fontos résznél, ami a mi viselkedésünkről szól, megígérjük, hogy soha többé nem tesszük ezt, soha nem esünk vissza ilyen degradáló dolgok végzésébe és, hogy úgy meditálunk, ahogy a Mester javasolja. Tele leszünk jóakarattal, ám amint a Satsangnak vége van, és közel kerülünk ahhoz a helyhez, ahol a cipőink vannak, ez a kedves Kal belénkhatol, és elfelejtjük a nagy részét a jóakaratunknak, amivel rendelkeztünk és elkezdünk másképp viselkedni.” Akárhogyan is, valami mindig marad velünk minden Satsangról és fokozatosan a jó irányba tereli életünk. Aztán eljön az az idő, amikor a Mester egy mondata vagy valamely szavai behatolnak a fejünkbe, mint egy nyílvessző, mélyen a szívünkbe mennek és onnantól nem leszünk többé ugyanolyanok.

Ez tehát az a három segítő tényező, amiről a Mester a Beavatás idején beszél; ehhez még négy tanácsot megfogadunk: a Simran folyamatos ismétlését a napi teendőink közben, a Mesterrel való találkozást és meditációt, amikor csak lehetséges, valamint a rendszeresen szervezett elvonulások látogatását a többi gyakorló körében. Ezek biztosítani fogják a haladásunkat a spirituális Úton, minek folyamán hamarosan valami mássá fogunk válni, mint amilyenek kezdetben voltunk.”

Interjú 60. születésnapja alkalmából

Sirio mester, korunk egyik egyedülálló Surat Shabd Yoga mestere, 2012. május 12-én ünnepelte születésének 60. évfordulóját. De nem csak ez az esemény teszi különlegessé ezt az évet számára, hanem az is, hogy immár közel 40 éve, hogy beavatást kapott ebbe a yoga tradícióba Indiában.

Ez alkalomból kértük, meséljen életéről, hogyan ismerkedett meg ezzel a spirituális úttal, hogyan vált Mesterré, és nem utolsósorban milyen üzenete van számunkra.

- Megkérdezhetem, hogyan ünnepelte meg a születésnapját?

SM: Olaszországi tanítványaim (mivel magam is Olaszországban, Toszkánában élek) közös meditációt szerveztek, hogy együtt ünnepelhessünk ez alkalomból, majd délután könyvbemutatót tartottam Rómában, ahol önéletrajzi könyvemről beszéltem a közönségnek, melynek címe Út a megvilágosodás felé.

- Mesélne nekünk néhány szót a könyvéről? Magyar nyelven is olvasható, vagy csak olaszul?

SM: Magyar nyelven még nem olvasható, de fordítása már folyamatban van és talán ez év végén, vagy jövő tavasszal kiadásra kerül magyar nyelven is. De angol és német nyelvre már le lett fordítva. Angolul egyelőre még csak elektronikus formában olvasható, németül már papír alapon is.
Ez egy önéletrajzi könyv, amiben főként életemnek azon részéről írok, amely érdekes lehet a spirituális útkeresők számára. Persze egy részében korábbi életemről is írok, gyerekkoromról, majd fiatalkoromról. Ezt követően a könyv beszámol első spirituális ébredésemről, ami 1972-ben történt, és az Indiába való első utazásomról 1973-ban, amikor szárazföldön utaztam keresztül Olaszországon, Görögországon, Törökországon, Iránon, Afganisztánon, Pakisztánon. Részletesen tudósít Mesteremmel, Kirpal Singh-gel való találkozásomról, és az ebből a találkozásból fakadó belső megtapasztalásokról, a beavatásomról, amit tőle kaptam.

- Tudna nekünk mondani valamit erről a beavatásról, valamint arról, mit jelent a Surat Shabd Yoga?

SM: Minden spirituális útnak, vagy ösvénynek megvan a maga sajátos beavatása, így természetesen a Surat Shabd Yoga-nak is. Az Ösvényen a beavatás azt jelenti, hogy beavatottnak lenni a felsőbbrendű misztériumába, ami nem más, mint saját személyes megtapasztalással rendelkezni a valóságról, és kapcsolatba kerülni, isteni összeköttetésre lépni az Isteni Fénnyel és a Szférák Zenéjével, vagy más néven a Csend Hangjával, Hangfolyammal, ami Isten cselekvő erejének két legfőbb megjelenési formája. Vagyis beavatáskor a beavatott személyes tapasztalatot él át, vagy kap meg a Mestererő által arról, mit jelent kapcsolatba kerülni az Isteni Fénnyel és Hangfolyammal. Ez egy nagyon erőteljes élmény, mert az egyén valami spirituálisat él át, valami olyat, ami a fizikai tudatosság és a gondolkodási folyamat felett van, valami olyat, ami nem fizikai, nem mentális, valamit, ami tiszta tudatosság. A Surat a figyelmünk, a tudatosságunk; a Shabd az Isteni Fény és Hangfolyam; a Yoga pedig a kettő egyesülését jelenti. Amikor tehát a Tudatosság és az Isteni Fény és Hangfolyam teljes mértékben összeolvad, egyesül egymással, akkor beszélünk Surat Shabd Yogáról.
Amikor én kaptam a beavatásomat, ami 1973. április 25-én történt, valami hihetetlenül erőteljeset tapasztaltam meg, olyan szintű kapcsolatba kerültem az isteni kifejező erővel, ami alapjaiban
változtatta meg az egész életemet. Onnantól kezdve más emberré váltam, az életem radikálisan megváltozott.

- Mi történt a beavatás után? Hogyan vált később maga is Mesterévé ennek a yoga tradíciónak?

SM: Amikor beavatást kaptam, a Mesterem azt mondta a beavatás után nekünk, hogy mindannyiunknak legalább napi két óra meditációt kellene végeznie. Akkor azt gondoltam, én annál sokkal többet szeretnék, egész álló nap; és ha hiszitek, ha nem, pontosan ezt tettem két éven keresztül a beavatásom után. Körülbelül 10 nappal a beavatásom után a Mesterem azt mondta nekem, térjek vissza Olaszországba, végezzem a gyakorlatokat, és igyekezzek ne elpazarolni az időmet. Vagyis hazatértem, és egész egyszerűen bezárkóztam a szobámba, egész álló nap csak meditáltam. Hihetetlen megtapasztalásokat éltem meg abban az időszakban.
A legelső jelét annak, hogy később Mesterré válok, hogy ez szerepel a sorsomban, már akkor megkaptam, amikor legelső alkalommal együtt meditáltam a Mesteremmel, vagyis még a beavatásom előtt, Indiában. Ez volt tehát a kezdete ennek a folyamatnak. A későbbi évek során aztán oly sok módon, és oly sok aspektusból megmutatkozott ez az isteni akarat, hogy ez a végzetem, még ha nem is akarnám, vagy ellenállnék: ez a sorsom. Ami meg van írva a sorsunkban, vagyis, ami Isten akaratában áll, akár akarjuk, akár nem, akár elfogadjuk, akár nem, be fog következni.

- Hogyan és mikor kezdte meg tevékenységét Mesterként?

SM: 2001-ben nagyon erős késztetést és belső utasítást éreztem, hogy egy három hónapon át tartó folyamatos meditációt végezzék. Így engedelmeskedve ennek a belső késztetésnek, megfogadtam, hogy napi legalább 14-15 óra meditációt fogok végezni. Így 2001. júliustól szeptemberig nem tettem mást, mint ennyit meditáltam. Hihetetlen tudatossági felemelkedésen mentem keresztül. Rengeteg belső megtapasztalásom volt, ami azt mutatta sokkal erősebben, mint valaha, hogy ez az, amit tennem kell. Így, azóta végzem ezt a spirituális munkát a Mesterem akaratából.

- Csak Kirpal Singh volt az egyedüli Mestere?

SM: Ő volt az első Mesterem, akivel 1973-ban találkoztam, és akitől akkor beavatást is kaptam. Két alkalommal találkoztam vele, 1973-ban és 1974-ben, mindkét alkalom hihetetlenül felemelő és kiteljesítő volt. De Ő 1974-ben elhagyta ezt a világot. Abban az időben én még nagyon fiatal voltam, és szükségét éreztem, hogy egy élő mestert kövessek, mert meg kellett taulnom, hogyan kell ezt a spirituális munkát végezni. Képzésre volt szükségem. Nagyon magas spirituális szinten voltam, de fiatal ember lévén, a valódi „emberré válás” folyamata még hátra volt. Ezt a második mesteremmel éltem meg, aki szintén Kirpal Singh egy tanítványa volt. A neve Ajaib Singh volt, és egy nagyon szent ember volt, aki a Tar sivatagában élt Rajashtan-ban. Vele 20 éven keresztül tartó spirituális kapcsolatom volt. Ő 1977-ben kinevezett a képviselőjévé, amikor én még csak 25 éves voltam, és megbízott, hogy a nevében beavatásokat adjak. Azóta adok folyamatosan beavatásokat.

- Ha jól tudom, van egy ashram is Olaszországban. Tudna erről beszélni, hogyan jöt létre ez az ashram, és milyen spirituális munka folyik itt?

SM: 1977-ben, amikor először találkozta Ajaib Singh-gel, elmondtam neki a szándékomat, hogy szeretnék egy darab földet vásárolni, és ott egy ashram-ot alapítani. Ő ennek nagyon örült, és azt mondta, ez nagyon jó szolgálat lesz a lelkem számára. Így a következő évben, amikor pénzhez jutottam, abból
megvásároltam egy 17 hektáros földet, egy elhagyott, felújításra szoruló házzal Toszkánában. Abban az időben Milánóban éltem és az azt követő évben, 1979-ben odaköltöztem, megalapítva a Sant Bani Ashram-ot Ribollában, és azóta itt élek.
Azóta folyamatosan tartunk ezen a gyönyörű helyen spirituális elvonulásokat; sőt maga Ajaib Singh is háromszor vezetett itt több száz fős részvétellel programot.

- Csak itt az ashram-ban tart elvonulásokat?

SM: Nem, éppen most tértem haza Németországból, ahol Hamburgban és Bremában vezettem elvonulást, illetve tartottam előadást; júniusban Romániába, Erdélybe (Marosvásárhelyre) utazom néhány napra; júliusban Magyarországon lesz egy 8 napos elvonulás – ahol egyébként minden érdeklődőt szeretettel látunk. Augusztusban Nyugat-Virginiába és Pennsylvaniába utazok, az Amerikai Egyesült Államokba; a tervek szerint jövőre Mexikóba is. Az ashram-ban általában évente négy hosszabb elvonulást szoktam tartani, illetve Olaszország-szerte több kisebb programot (Rómában, Velencében, Genovában, Sienában, Firenzében stb.). Általában évente három alkalommal szoktam Magyarországra is ellátogatni, márciusban, júliusban és decemberben, itteni tanítványaim meghívására.

- Mit lehet tudni ezekről a spirituális elvonulásokról? Mire gondoljon az ember, amikor ezt hallja?

SM: Egy spirituális elvonuláson nagyon intenzív spirituális munka zajlik. Öt találkozó van egy nap, hajnali 4-től este 21.30-ig. A találkozók közös éneklésből és meditációból állnak, illetve a délutáni találkozó során az ösvény tanításairól is beszélek kb. egy órát a meditáció után. Este pedig 20.30-tól egy órás koncertet adok, amikor a költeményeimet, dalaimat éneklem általában szitár, vagy valamilyen más zenei kísérettel.

- Mi szükséges ahhoz, hogy valaki részt vehessen egy elvonuláson? Van valami előfeltétel? Illetve, ha valaki szeretné megtapasztalni, kipróbálni, milyen is egy ilyen elvonuláson részt venni, mivel még sosem volt ilyenen, néhány napra is becsatlakozhat?

SM: Aki teheti, érdemes az egész elvonuláson részt vennie, mert maga az elvonulás, olyan, mint egy folyamat (akár rövid, akár hosszabb elvonulásról van szó), aminek több arca van. Aki az egész elvonuláson részt vesz, mindezeket megtapasztalhatja. A kezdete olyan, mint a születés, amikor valami nagyon erőteljes történik, majd ahogy haladunk előre az időben, érződik, hogy valójában az elvonulás nagyon is jól irányított folyamat, és mintegy kiprovokálja az emberből az abban az időszakban lehetséges legmagasabb szintű spirituális ébredést. Ha valaki tudatosan keresztülmegy mindezeken a szakaszokon az elvonulás során, érezheti, hogy milyen mély változás megy végbe, és a végén, mindez valami nagyon édes, értékes dologgá válik, és a legvége olyan, mint amikor az ember ráteszi a cseresznyét a torta tetejére. Így ha valaki csak egy napra akar eljönni, azt mondom, jöjjön a legutolsó napra, ha két napra, az utolsó két napra, ha három napra, az utolsó három napra, és így tovább. Így az összetételbeli változás sem töri meg a csoport egységét. Ez a szabály, ha valaki rövidebb időre szeretne jönni – de természetesen, mint mindenben, ebben is lehet kivétel.

Sirio mester személyes adatai
Születési dátum, hely: 1952. május 12., Puglia (Olaszország)
Első spirituális ébredése: 1972, Amszterdam
Mesterei: Kirpal Singh (1973-1974), Ajaib Singh (1977-1997)
Beavatása a Surat Shabd Yoga tradíciójába: 1973. április 25. (India)
Önéletrajzi könyve: Út a megvilágosodás felé (magyar nyelvű fordítása folyamatban)
Weboldal: www.santbani.hu
E-mail: info@santbani.hu
Facebook: Satguru Sirio, Satguru Sirio Teachings
Video: vimeo.com/siriosatsang; youtube.com/siriosatsang

Sirio Mester üzenete a 2012-es évre

Hogy vagy barátom

(Sirio)


Hogy vagy
barátom, hogy vagy,
ó szívem barátja hogy vagy,
belső küldetésed hogy van?

A Felső Énhez közelebb kerültél-e?

Szívből remélem, a világ szövevénye
nem hálózott be
s nem engedted a tudatnak se,
hogy a feneketlen feledésbe húzzon le.

Tudd meg, barátom a küldetésben,
nagy kaland a Szentet keresni,
kétségtelenül nagyon szerencsétlen
fölötte átsiklani, vagy azt elfeledni.
Mit mondhatnék, hogy megértsd,
az élet célja képesnek lenni
magasabbra és magasabbra mászni
egészen az Egybe olvadásig,
és Sach Kand megvalósításáig

Tudod, nem mindenki számára adatik ez meg,
de ha erőinket egyesítjük, végbevihető.

Meggyőződni erről hogyan is lehetne,
csak Őutána vágyakozva és Őt mindenek fölé helyezve.

Igaz az, hogy ezt elérni oly sokaknak sikerült
miért kellene hát e felszínes valóságban élned;
még ha legyőzettél is
ne fogadd el a vereséget.

Tudom, bátor harcos vagy,
pattanj hát fürge paripádra,
menj, és soha ne állj meg
míg szemtől-szemben magad
a Legfőbb Lénnyel találod.

Hogy vagy barátom?

Ez a költemény az, melyre sugalmazást kaptam, mint újévi üzenet: a rossz hírű 2012. évre, amelyet sokan a nagy katasztrófa évének, a sokkoló fordulatnak, vagy látszólagos kvantumugrásnak tartanak, a kollektív tudatosság nagy kiterjedésének; a krizalisz (báb), ami pillangóvá változik. Oly sok elképzelés, teória, hipotézis, látszólagos valóság, félelmek fantáziák. Ki tudja mi fog történni? Nos, nem száz évről beszélünk, nem ötvenről, csupán egyetlen évről van szó. Igen, a mellett, hogy van egy évünk, van ennek az ősrobbanásnak egy pontos napja is, és ez talán december 21-e lesz.

Ez lehet igaz, vagy nem igaz, de mit változtat mindez a mi számunkra? Ettől mi még mindig ugyanazok az emberi lények vagyunk, akik vagyunk, és egy dolog bizonyos, nem bújunk ki a bőrünkből, sem 2012 eljövetelével, és nem változunk meg a végső lépéssel, ami a halál (valami olyasmi, aminek majd mindannyian tárgyaivá válhatunk, a jövendölések szerint). 2012-ben megtörténhet, vagy nem történhet meg, akármit is akarunk, de egy biztos: a tudatosság átformálódása valami olyan, ami csak azokkal történik meg, akik készen állnak rá. Nem elég, hogy elkészüljünk egy dátumra, hanem nagy munkát kell végeznünk saját magunkon, hogy tudattalanból tudatos lényekké váljunk, önzőekből önfeláldozó lényekké, gonosz emberi lényekből jókká, hazudozókból igazmondókká, erőszakosból pacifistává, kéjvágyóból visszafogottá, kapzsiból önfeláldozóvá, a mindenhez morbidan ragaszkodóból szenvtelenekké, hiúból egyszerűvé, önteltből alázatossá… elég most ennyit megemlíteni, bár a lista folytatódhatna.

Hogyha ezt meg tudnánk élni, hogy keresztülvigyük az életünkben, a személyünkben, micsoda szépséges dolog lenne! Akkor 2012 ide vagy oda, mit törődnénk mindezzel, hisz mindenek előtt, már túljutottunk volna a haláltól való félelmen, mivel már életünkben megtapasztalhatjuk ezt a nagy lépést, ami az utolsó határ fölé emel, ahol a materiális és az anyagi megtörik, és csak a szellem lebeg a végtelen térben.

Vagyis ez a nagy hangsúly a 2012-ről szóló teóriákon és ennek az olcsó transzformációnak, az egész emberiség számára készen kapott megvilágosodásnak, a béke, harmónia, jólét, fair-trade, emberi és igazságos gazdaság stb. korszakának várása szép elképzelések; de mint olyan, semmi közük nincsen a tények kemény valóságához.

Így hát, jobban tesszük, ha visszatérünk ehhez a sokkal személyesebb és szubjektívabb valósághoz, amivel rendelkezünk itt és most, alapvető kézzelfogható lényegként. Aztán halljuk a költeményt, mely különös felhívással kezdődik:

Hogy vagy
barátom, hogy vagy,
ó szívem barátja hogy vagy,
belső küldetésed hogy van?
A Felső Énhez közelebb kerültél-e?

Amikor törődünk valakivel, akkor mindig a jólétét akarjuk, vagyis a Mester mindig a szívén viseli spirituális gyermekeinek és barátainak a spirituális és anyagi jólétét. Éppen ezért, megkérdez bennünket, azért is hogy emlékeztessen, „Hogy áll a spirituális kalandod; hogy használtad ezt az éppen elmúlt évet; közelebb jutottál bármennyivel is a Legfelsőbb Isteni megvalósításához?” Jól használtad ezt az évet, hogy rendszeresen végezd a meditációt, hogy rendszeresen Satsangra járj, hogy részt vegyél spirituális elvonulásokon? És a Simran? Megpróbáltad oly folyamatossá tenni a Simran végzését, ahogyan csak lehetséges? És az énekek, a bhajanok; sokat megtanultál belőlük, és fejlődtél a minőségben az elragadtatásban, ahogy énekeled őket?

Ezek a gyakorlatok azok, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy magas szinten tartsuk a tudatosságunkat, és lehetővé teszik, hogy úgy éljük az életet, ahogyan a legjobb: tele jósággal és sugalmazással, inspirációval. De aztán a Mester hozzáteszi:

Szívből remélem, a világ szövevénye
nem hálózott be
s nem engedted a tudatnak se,
hogy a feneketlen feledésbe húzzon le.

Ez egy olyan lehetőség, ami mindig készen áll, hogy ránk vetődjön és uraljon bennünket: a felejtés, a feledékenység. Különféle okoknál fogva csapdába esünk, amely elválaszt bennünket az egyenes úttól és levisz bennünket a világ kanyarulataiba: dologtalanság, kéjelgés, a hús anyagainak vonzása, a kétség, amely oda vezet bennünket, hogy azt gondoljuk, jobban megértettük a dolgokat, mint a Mester, mi az, ami helyes vagy helytelen, és hogy hogyan kell viselkednünk ezen az Úton. Természetesen lehetnek más okok is, de ezek a leggyakrabban előfordulók közül valók. Ebből az okból kifolyólag az okos kereső nagyon oda fog figyelni ezekre a tényezőkre, és mindig a megmentő horgonyba fog kapaszkodni, ami a Mester.

Tudd meg, barátom a küldetésben,
nagy kaland a Szentet keresni,
kétségtelenül nagyon szerencsétlen
fölötte átsiklani, vagy azt elfeledni.

Mi az élet legnagyobb küldetése? A Szent, az Isteni utáni kutatás, ez a legnagyobb kaland. És miért? Feltételezem azért, mert ez vezet el az emberi potenciál alapvető céljához: az önmegvalósításhoz, és Isten megvalósításához. Ez nem kis cselekedet biztosítalak róla, csodálatos ebben a megvilágosodott tudatosságban élni, a nagy harmónia és mély béke belső állapotában, nagyra becsülve minden teremtményt, oly tisztelettel minden iránt; hiszen egyértelművé válik, hogy minden csak az Ő végtelenségének a megnyilvánulása.

Elutasítani és elfeledkezni erről a nagy célról, miután felfedeztük létezését – ennek a lehetőségét -, természetesen a létezés nagy szerencsétlenségévé válik.

Mit mondhatnék, hogy megértsd,
az élet célja képesnek lenni
magasabbra és magasabbra mászni
egészen az Egybe olvadásig,
és Sach Kand megvalósításáig

Tehát, a Mester mindig úgy cselekszik, mint egy ügyvéd, vagyis, Ő mindig emlékeztetni fog arra, mi az élet célja, és mindig ebbe az irányba fog bennünket inspirálni. Talán egy ponton meg is gyűlöljük Őt, de Ő nem törődik ezzel, és mindig önzetlenül végzi a munkáját. Így hát, mindig mondani fogja nekünk, hogy ez az alámerülés az Egyben, ami Sach Khand, vagy „az Igaz Állapot” az élet nagy célja, és soha nem szabad elfeledkeznünk erről.

Tudod, nem mindenki számára adatik ez meg,
de ha erőinket egyesítjük, végbevihető.

A Mester nem akar bennünket megtéveszteni az által, hogy elhiteti velünk, ez a kaland könnyű és mindenkinek szól. Nem, Ő valóságos, ekképpen megmondja nekünk, hogy ez nem könnyű, de azt is megmondja, nem lehetetlen. Ha ragaszkodunk hozzá, akkor véghez vihető. Ha ezt a keresést mindenek fölé helyezzük, meg tudjuk csinálni. Akárhogy is ez egy folyamat, ami kötelező(en érvényes) minden emberi lény számára, úgyhogy minél közelebb jutunk a célhoz ebben az életben, annál jobb nekünk.

Igaz az, hogy ezt elérni oly sokaknak sikerült
miért kellene hát e felszínes valóságban élned;
még ha legyőzettél is
ne fogadd el a vereséget.

A Mesterek itt vannak, hogy biztassanak, bátorítsanak bennünket, inspiráljanak, így hát mindig olyan dolgokat mondanak, amelyek segítenek bennünket, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyünk abban a hitben, ami nem egy feltételezés, nem nem egy illúzió, nem egy üres ígéret. A könyvtárak tele vannak könyvekkel, amelyekben sok Mester az emberi történelem folyamán tanúvallomást tett arról, hogy képes volt elérni ezt az áldott Moksha-t vagy Megszabadulást. A világ minden táján, minden misztikus ösvényen és minden tradícióban vannak emberek akik ezt állítják, elérték ezt a célt. Vagyis azt mondják nekünk: Nézd, ez nem annyira képzelgés, ahogy hitted volna. Nem, ez igaz, meg tudod csinálni; miért elégedsz meg ezzel a jelentéktelen, alaktalan élettel.

Természetesen ez alatt a misztikus hegymenet alatt, ebben a nagy szárnyalásban a Végtelenhez visszaeshetsz, legyőzethetsz, összetörheted a szárnyaidat, de soha nem adhatjuk fel, és mindig újra kell kezdenünk a szárnyalást, a mászást, amíg el nem érjük a célt. Mindig fel kell állnunk, még ha megsérültünk is, vagy ha arcunkkal a sárban értünk földet; talpra állunk és mindig újra kezdjük az utazást.

Tudom, bátor harcos vagy,
pattanj hát fürge paripádra,
menj, és soha ne állj meg
míg szemtől-szemben magad
a Legfőbb Lénnyel találod.

Mily nagyszerű lehet szemtől szemben lenni ezzel a Lénnyel, ezzel a Valósággal, ezzel a Tiszta Tudatossággal, melyből minden élet kiáramlott: a Sérthetetlen, az Elgondolhatatlan, a Legelső Purusha, az Adi Guru. Éppen ezért, még ha el is bukjuk a vállalkozást, hogyha legyőzettünk, elfelejtjük, nem számít. Ahogy ismét erőre kapunk, szárnyas lovainkra pattanunk, és újra kezdjük a mászást, a szárnyalást.

Tehát Kedvesek, ez a kis Satsang az üzenet a 2012-es évre, ami számunkra ugyanolyan év, mint bármelyik másik, és minden bizonnyal nem akarjuk tekintetbe venni azt a rengeteg félelmet, ami ott ólálkodik az emberi lélekben a lehetséges jelentőségeiről az emberiség számára. Nem törődünk semmivel, mert a mi csomagunk készen áll, és amikor a Satguru hív bennünket, készen állunk, hogy azonnal távozzunk.

Az érdekel bennünket, hogy annyi meditációt végezzünk, amennyi csak lehetséges, részt vegyünk minden lehetséges Satsang-on, részt vegyünk minden elvonuláson a Mesterrel, és talán… ha az év végén mennünk kell… üdvöz legyen! Készen fogunk állni, és ezt kiáltva fogunk távozni:

Jay Satguru! Te vagy a Kormányosunk!
Vezesd a hajónkat, add, hogy elérjük a másik partot!

Sirio

Sant Bani ashram

SANT BANI ASHRAMEzen a helyen 1979 óta folyamatosan minden évben több alkalommal vannak intenzív meditációs elvonulások Sirio mester vezetésével. Az ashram megalapítása után három nagyszabású programot is szerveztek Ajaib Mesternek: 1980-ban, 1984-ben és 1989-ben, mely programok minden alkalommal több száz fő részvételével zajlottak. Ezek az elvonulások mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az ashram Isteni Kegyelemtől áldott legyen és enyhülést adjon mindazoknak, akik meglátogatják. Festői környezete, szellemiséggel átitatott légköre és magas spirituális töltöttsége minden szempontból ideálissá teszi elvonulások tartására, mindazon keresők számára, akik valóban fejlődni szeretnének szellemiekben.

Az ashramban szervezett spirituális programokon való részvétel valamennyi résztvevő számára teljesen ingyenes, csupán a felmerülő személyes költségeket szükséges megtéríteni (szállás, teljes vegetáriánus ellátás). Adomány az ashram fenntartásához, karbantartásához, fejlesztéséhez, további programok szervezéséhez adható, kinek-kinek lehetősége és belátása szerint.

Az ashramban kizárólag a programok ideje alatt lehet tartózkodni és csak a résztvevőknek. Bővebb információért lásd: Wikipedia – Sant Bani Ashram (Ribolla) (ANGOL) ; vagy Wikipedia – Sant Bani Ashram (Ribolla) (OLASZ).

Feliratkozás az aranyhegy levelezőlistára
E-mail:
Csoport meglátogatása
Eseménynaptár

eseménynaptár

Hírek

Karácsonyi merkaba készítés

Időpontok: 2014.12.04., 09., 11., 16. 15:00-21:00
Helyszín: Ajtósi-Dürer sor 19-21.

------------------------------

Közös Karácsonyozás

Időpont: 2014.12.17. szerda 19:00-21:00
Helyszín: Tan Kapuja Buddhista Főiskola aula

------------------------------

Szilveszter Tinnyén

Időpont: 2014.12.31-2015.01.01
Helyszín: Tinnye

------------------------------

Együtt-Lét
(találkozóhely a szombat estében)


Következő időpont: december 13-án a MagNet Közösségi Házban

------------------------------

Kezdő Integral Tai Chi edzés

Időpontja: szeptember 29.-től minden hétfőn 18.00 -20.00

------------------------------

Haladó Integral Tai Chi edzés

Időpontja: szeptember 24.-től minden szerdán 18.00 -20.00

------------------------------

Kezdő medtáció

Időpontja: szeptember 24.-től minden szerdán 20.00 -21.00

------------------------------

Bian chi kung és ITC flow gyakorlás

Időpontja: szeptember 26.-tól minden pénteken 20.00 -21.00

------------------------------

Reni és István indiai utazásának blogja

------------------------------

Füzet készítés!

Időpontja: minden kedden és csütörtökön 17.00 -20.00

fuzet

------------------------------