Zen

Másnéven chan. A buddhizmus egyik irányzata, alapítója Bódhidharma szerzetes a VI. századi Kínában. A tanítás szerint a felébredés és a megvilágosodás állapota csak a meditáció során végzett szellemi koncentráció révén érhető el, függetlenül tudásunktól és ismereteinktől.

A tanítás

Az Üresség - sunyataA chan kifejezés az indiai dhyana (meditáció, elmélyülés) szóból ered. A chan nem vallás vagy filozófia, hanem egyfajta életmód. Erősen befolyásolta a taoizmus, és később a chan is nagy hatással volt a taoista eszmékre. A gyakorlatok célja a dolgok valódi természetének felismerése, megtapasztalása, amelyet befelé irányított figyelemmel, és az értelem kikapcsolásával érhetünk el.
A tudatos gondolkodásnak és az értelemnek a chan tanítása szerint nincs szerepe, egyedül az intuíció vezérli a tapasztalást. A tanítás központjában a jelenben való cselekvés képességének megszerzése áll, az „itt és most” minden pillanatban való átélése, a múltra vagy jövőre irányuló gondolatok teljes kizárásával. Ha az ember önmagával békében él, megszűnnek vágyai, a jövővel való elvárásai és gondjai, az ember szabaddá válik, harmóniában önmagával. A szellem megtisztul, és ezt környezetére is kivetíti anélkül, hogy abba beleavatkozna.
A fentebb ismertetett alapelvekből érthetővé válik, hogy a chan miért volt olyan erős hatással a Shaolin kolostorok harcművészeteire.

 A legfontosabb technikák, amelyeket a zen fejlesztett ki, a soto-zenben a zazen, a rinzai-zenben pedig a koan. Az e technikákkal való foglalkozásnak ingerelnie, ösztönöznie és zavarnia kell a gyakorlót, míg el nem ér egy olyan pontot, ahol véghezvisz egy nem intellektuális ugrást az ürességbe (ku), ezáltal megtapasztalja minden létezés valóságát és egységét (szatori). A jiriki valamennyi útjához hasonlóan a zen gyakorlásában is a technika (waza), az energia (ki) és a szellem (shin) fejlesztéséről van szó, hogy az ember átlépje a transzcendenstől elválasztó határvonalat.

Történelmileg négy pontba lehet összefoglalni a zen jellegzetességeit:

1. egy különleges átörökítés az ortodox tanokon kívül;

2. a szent iratoktól való függetlenség;

3. a dolgok lényegére történő közvetlen rámutatás;

4. saját lényeglátás.

A zen tanítás tartósan rányomta bélyegét az egész ázsiai szellemi és kulturális életre, a Bushido egyik alappillére lett. A zen központi gondolata a szellem (mushin) fejlesztése, amely az elmélyülés (meditáció, koan és transzcendentális filozófia) különböző gyakorlatai révén lehetővé teszi a megvilágosodást (szatori). Ez egyáltalán nem idegen a többi buddhista jiriki úttól (tendai és shingon). Azonban ami a zent mégis megkülönbözteti tőlük, hogy sem Buddha szent iratairól, sem semmiféle mágikus gyakorlatokról nem elmélkedik, hogy nem reménykedik egy istenség (tariki) kegyelmében sem, és nem próbálja meg elnyerni kegyét, hogy nem fordul egyetlen istenséghez sem, sőt egyet sem ismer el, hanem megszabadul valamennyi vallási és rituális kelléktől és kizárólag a meditációban elérhető saját megvilágosodásra összpontosít. A zen távol áll valamennyi iskolai tantól, nem is ismer el semmiféle kanonizált írást. Lényeges eleme a közvetlen személyes szellemi továbbadás (ishin denshin – szívtől szívnek), különösképpen a tanító és tanítvány között (a zen dharma továbbadása).

A zen története

A legenda szerint dhyana Buddha híres Keselyû-hegyi beszédében jött létre, amikor anélkül, hogy egy szót is szólt volna, egy virágot forgatott a kezében. Tanítványa, Kashyapa megértette és nevetett – Buddha tanítását a „szívtől szívnek továbbadásában” értette meg. Ez volt a „szótlan tanítás” első továbbadása és Kashyapa (Mahakashyapa) az indiai zen (luohan) első pátriárkája (soshigata) lett.

Az eredeti dhyanát ezután az indiai Bódhidharma szerzetes – Buddha 28. utódja, és a későbbiek során keletkezett kínai chan (zen) első pátriárkája – vitte Kínába a VI. században, ahol a tanítás főként Laozi filozófiájával keveredett, eltávolodva indiai eredetétől (E’no). A világ lényegét (az eredeti tanítással ellentétben) már nem valami megváltoztathatatlan, nyugvó dolognak tekintették, hanem valamiféle mozgásban lévőnek, folyamatos ritmusként értelmezett „keletkezésnek és elmúlásnak” (Dao, Yin-Yang). Főleg ez a változás különbözteti meg a zent a világtól menekülni kívánó tendenciákkal rendelkező indiai vallásirányzatok számtalan áramlatától. A zen, valóságtól való menekülés minden formáját elutasító viselkedése, és a valóságban történő gyakorlati boldogulás hangsúlyozása miatt, különösen értékessé vált a harcias bujutsu formák számára.

Bódhidharmától a kínai zen hatodik pátriárkájáig (Hui neng, vagy E’no, 683-713) terjedő továbbadási vonalban alakult ki a dhyana, a buddhizmus és a taoizmus kombinációjából a zen szellemi képzésének az a formája, amit ma ismerünk. Ez mindenek előtt az E’nóig visszanyúló „déli iskolák” tanításaiból áll, amelyek a hirtelen megvilágosodást hangsúlyozzák. Az E’nótól levált „északi iskolák” gyakorlatilag jelentéktelennek mondhatók, mert csak rövid ideig éltek.

A hatodik pátriárkától kezdve a kínai déli iskolák továbbadási vonala hét jelentős irányzatra bomlott: a Soto-, az Ummon-, a Hogen-, az Igyo- és a Rinzai iskolára, valamint a Rinzai két aliskolájára, a Yogi- és az Oryo iskolára.

A XII. és XIII. században Kínában már számtalan zen iskola létezett, a hatások lassan már Japánban is érezhetővé váltak, ahol a buddhizmus (tendaiként és shingonként) már néhány évszázaddal korábban gyökeret vert. Valódi erősségre azonban akkor tett szert a zen, amikor Eisai Zenji szerzetes 1184-ben Kínába utazott a zen tanulmányozása céljából. Eisai Zenji japán zen mester (1141-1215), a kínai Oryo-vonal (Oryo-zen), a Rinzai-zen egyik ágának mestere. Amikor 1191-ben visszatért Japánba, megalapította a rinzai iskolát, Japán első zen iskoláját, több templom építését támogatva. Ezek a kolostorok rövid idő alatt olyan óriási hatalomra tettek szert, hogy lényeges befolyást gyakoroltak az ország politikai eseményeire. A császár 1195-ben ebből az okból kifolyólag betiltatta a szektát. Eisai ezért Kumemurába ment, ahol a sógun védelmet ajánlott fel neki, és felépítette a rinzai iskola számára legfontosabb templomot, az Enkakujit. Dogen Zenji Eisai egyik tanítványa volt, 1227-ben – egy szintén kínai tanulmányút után – létrehozta a Soto iskolát. Így a hét kínai irányzatból csak a Rinzai iskola és a Soto iskola kerültek át Japánba. Eisai vitte Japánba a teát is (chado).

Kínában a zen a Sung-időszak idején lehanyatlott és a maga tiszta formájában gyakorlatilag megszûnt létezni. Azonban Dogen Zenjitől kezdve – aki Eisai Zenjivel, Shinchivel és néhány Japánban tartózkodó kínai mesterrel együtt megalapozták a japán zen hagyományait – Japánban újra virágzásnak indult. Ingen Ryuki kínai mesterre vezethető vissza a japán Obaku iskola is, amely azonban ma már majdnem teljesen jelentéktelen. A legnagyobb japán zen mesterek egyike, Hakuin Zenji a hanyatlásnak indult zent a XVIII. században megreformálta és új lendületet adott neki.

Öt ház – hét iskola

A kifejezés a chan későbbi irányzataira, a délen elterjedt iskolákra utal (Soshigata): Linji, Guiyang, Caodong, Yunmen, Fayan, Yangqi és Huanglong. Ezek közül az első öt képezi az „öt házat”. Az utóbbi kettő eltávolodott a Linjitől és a többi öttel együtt képezik a „hét iskolát”.
– Linji (Lin Chi, jap. Rinzai): a IX. században élt. Tanait a Lin Chi Lu (jap. Rinzairolu) tartalmazza, leginkább Japánban és Nyugaton ismert.
– Caodong (Ts´ao Tung, jap. Soto): a kifejezés az alapítók neveiből – Ts´ao Shan (840-901) és Tung Shan (807-869) – áll össze, főleg keleten ismert.
– Yunmen (Yün Men Wenyaqn, jap. Unmon Bu´en, 864-949): az egyik legismertebb chan mester, legendás alakjáról sok anekdota szól.
– Guiyang (Kuei Yang): később kialakult chan-irányzat, Pai Chang és tanítványa Kuei Shan alapította.
– Fayan (Fa Yen): alapítója Fa Yen Wen Yi (885-958), aki pszichológiai érzékéről volt híres.

Zen a mindennapi életben

A zen művészet esszenciája az egyszerűségre való törekvés, melyben megnyilvánul a tökéletesség.

1. Zen művészet (kertészet, költészet, ikebana, a tea útja)

2.  zen harcművészet (budo)

3. zen életforma (szerzetesi és világi élet)

4. zen gyakorlatok (zazen, takarítás, mint önmagunk tisztítása, zen étkezés)

        

 

Feliratkozás az aranyhegy levelezőlistára
E-mail:
Csoport meglátogatása
Eseménynaptár

eseménynaptár

Hírek

Decemberi tábor

2017. dedember 01-03

width="180"

------------------------------

Dél-Indiai körút

2018. március 10-31.

eseménynaptár

------------------------------

Észak-Indiai körút

2018. április 07-28

eseménynaptár


------------------------------

HImalájai zarándoklat

2018. június 02-23

eseménynaptár

------------------------------

Álmodjunk Közösen!

Álmodtunk egy olyan világról melyben boldogan élhetünk. Ahol a megosztottság helyett a megértés, a tudatlanság helyett a tudatosság a cél. Egy olyan közeget, ahol kiteljesedhet az egyén potenciálja, megvalósíthatja az álmait egy támogató közösség segítségével.
------------------------------
Kulturális Klub

Rendszeresen alkalmat kívánunk különféle kulturális programokon való együttes részvételre. A megosztás, az együttlét gazdagítja a programot!
Gyere velünk koncertre, múzeumba, színházba.
Az aktuális programokról a levelezőlistán és az Arany Hegy Facebook profilján értesülhetsz.

------------------------------

Kiránduló Klub

Gyere velünk kirándulni! Havonta, két havonta elmegyünk együtt valahova Budapest környékén, hogy kiszellőztessük a tüdőnket, feltöltődjünk a Természet Átható Erejével.
Az aktuális kirándulás részleteiről a levelezőlistán és az Arany Hegy Facebook profilján értesülhetsz.

Translate »