India szent varosai
kovetkezo ut: remélhetőleg 2022 ősz (a covid helyzettől függően)
Több éve szervezünk már utakat Észak-India szent városaiba, ahol olyan különleges energia terekbe olvadhatunk bele, melyek nagyszerű tapasztalatot es hosszú távú változást hoznak az életünkbe.
A résztvevők sokat tapasztaltak úgy önmagukról, mint, India egzotikusnak mondható világáról. Különleges és meghatározó élményekkel lettek gazdagabbak, sokuk világszemlélete megváltozott, elmondásuk szerint a mindennapi életükbe is számos változást hozott az út, másként tekintenek életükre, a magyar „valóságra”. Lentebb olvashattok két élménybeszámolót tőlük.
Ismét megszervezzük a 3 hetes Észak-Indiai körutat, melynek dátuma 2019. április
A létszám szigorúan korlátozott, maximálisan 10 fő. A jelentkezés sorrendjéből alakul ki, hogy ki tud csatlakozni.
India, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy egy ezerarcú ország. Egy valamiben viszont azonos, mindenhol kedves, segítőkész, barátságos emberekkel találkoztunk, bármerre is jártunk. Talán csak a mi karmánk ez és mások mást tapasztaltak, de velünk így történtek a dolgok Kanyakumaritól Szikkimig, Keralától Dharamshaláig. 🙂
Mindazonáltal persze az alkudozás, a válogatott jobbnál-jobb különböző trükkök, amivel néhányan próbálják leszedni a megszeppent, „sokkban” lévő turistákat szintén mindennapi, úgymond része az indiai valóságnak, melyben nekünk is volt részünk. Annyi szent, hogy Indiában szükséges a „fokozott” jelenlét és ha akarjuk, ha nem erre is tanít. Az ottlét egy tiszta tükörként mutatja meg számunkra, hogy mi van bennünk, hol tartunk az utunkon.
Egy olyan utat állítottunk össze számotokra, mely egyben lehet egy belső utazás tele felismerésekkel és egy külső utazás, mely során meglátogatunk néhány turisztikailag is ismert és kevésbé ismert helyet, köztük a Taj Mahalt, mely India egyik jelképe, felsétálunk a Himalája egyik 3000 méteres csúcsára, meglátogatunk a Himalájában egy-két hegyi falut, azaz olyan helyekre is eljutunk, amit a legtöbb utazási iroda kihagy ajánlatából. Mindezt úgy, hogy helyi közlekedési eszközöket is használunk, ezáltal testközelből tapasztaljuk, hogy milyen is India, és meddig terjed a rugalmasságunk. Utazunk vonattal, busszal és természetesen riksával is. Ezáltal az utazásunk egy zarándoklat is lehet egyben, egy spirituális utazás, ahol amellett, hogy felfedezhetjük magunkat, bepillantást nyerhetünk egy több ezer éves kultúra mindennapjaiba.
Alapvetően 3 hét nem túl sok egy ekkora országban, ahol a távolságok Magyarország viszonylatában óriásiak, a rengeteg látnivalóról már nem is beszélve. Ennek tükrében körutazásunkat Észak-Indiába tervezzük, illetve folyamatban van egy másik, speciális túra megszervezése kizárólag himalajai hegyi elvonulás és túra útvonalra, sátorral, erdőben alvással, csillagok nézésével a tiszta, friss magashegyi levegő, esti tábortűz társaságában. Ezen utat kisebb létszámmal tervezzük, olyanok számára, akik megfelelő kondicióval rendelkeznek a hegyi túrázáshoz. Erről bővebben egy másik levélben írunk a későbbiekben.
Észak-Indiai utunk a következőképpen néz ki:
– Delhiből azonnal tovább utazunk bérelt busszal Vrindavanba, India egyik legszentebb helyére, ahol több mint 5000 templom található.
– Agra, ahol megtekintjük a Taj Mahal-t és a Vörös Erődöt.
– Jaipur a rózsaszín város. Delhi-Agra-Jaipurt Aranyháromszögnek is szokták nevezni, mely az Indiába látogatók kedvenc célpontja. E városban megnézzük többek között a Hawa Mahal-t, a szelek palotáját. Az épület egyetlen célja az volt, hogy az egyik maharadzsa feleségei és azok udvarhölgyei leselkedhessenek a város főutcáján zajló események alkalmával. Amber Palotának meglátogatása, mely Jaipurban található 5 palotájának egyik legszebbike. Az oda vezető utat elefántháton is megtehetik az arra vállalkozók. Meglátogatjuk a Jantar Mantar nevű csillagvizsgálót, ahol a világ legnagyobb napórája is található.
– Varanasi, mely körülbelül egyidős Ninivével és Babilonnal. Varanasi, mely a hinduk hét szent városnak egyike. Varanasi, ahol Gangesz napfelkeltekor lenyűgöző. Egy „elvarázsolt” világban érezhetjük magunkat, a ghátak mellett sétálva pedig betekintést nyerhetünk a hindu emberek mindennapjaiba szertartásaikba és megtekinthetjük a híres halott égetést. Lehetőségünk nyílik a Gangesz folyón csónakázni és átkelni a túlpartra, ahonnan a naplemente rendkívüli szépséggel világítja meg a szemben elhelyezkedő várost.
– Sarnath, mely a buddhisták számára ma is különösen fontos, ugyanis kb. 2500 évvel ezelőtt Buddha megvilágosodása után itt tartotta első tanítását, itt indította el a Tan kerekét.
– Bodhgaya, ahol Buddha megvilágosodott, melynek pontos helyszínén épült a Mahabodhi Templom. Bodhgayaban megcsodálhatunk számos szebbnél szebb buddhista templomot, melyeket a különböző országok mind a saját stílusukban építettek fel.
– Amritsar a szikhek legfontosabb városa, ahol az Arany Templomot látogatjuk meg. A templomot 400 kg arannyal vonták be és legalább annyira lenyűgöző mint a Taj Mahal.
– Dharamsala. A Dalai Láma lakhelye, ahol rengeteg tibeti ember él. Ezen a területen számos kisebb-nagyobb buddhista kolostor található. A hegyekbe néhány házból álló „falucskák”, ahol szerzetesek élik mindennapjaikat és elvonuló kunyhókat is láthatunk.
– Dharamkot, Mcleod Ganj. Mcleod Ganjban jó és olcsó éttermekben ismerkedhetünk a tibeti konyhával is akár, vásárolhatunk a helyi kis boltocskákban. Dharamkotban pedig távol a nagyvárosoktól megpihenünk egy kicsit és felsétálhatunk a Himalája (Triund) egy 3000 méteres csúcsára, jó erőnlétükkel pedig akár még magasabbra a hóhatárig.
– Rishikesh melyet India jóga fővárosának tartanak az itt található jelentős számú ashram miatt. Itt megmártózhatunk a Gangesz szent folyamában és raftinggal meglovagolhatjuk hullámait.
– Delhi, mely India fővárosa, ahol számos látnivaló van. Megszállunk a központi bazár (Pahar Ganj) területén lévő szállónkban, mely Új Delhi kellős közepén van. Közösen megnézünk a csodás Akshardham és Lótusz templomot és szabadprogram keretében lehetőségünk lesz sétálni a bazárban, szuvenírt vásárolni vagy akár további nevezetességeket megtekinteni.
Arra kérünk, hogy ha érdeklődsz az út iránt, jelezd számunkra e-mailben, illetve, ha úgy gondolod ismerősödet érdekelné, továbbítsd számára e lehetőség hírét.
Örömteljes létezést kívánunk:
Om Tat Sat
Renáta és István
Résztvevői vélemények:
[wpdevart_youtube]1YYBqqT6Tho[/wpdevart_youtube]
Izgatottan vártam az indiai utazást.
Utazás előtt több filmet megnéztem, illetve megkezdtem az indiai ételek fogyasztását, hogy felkészüljek az ottani életre és úgy érzem megérte. Sikerült hamar hozzászokni az utcai forgataghoz, nyüzsgéshez, dudáláshoz és közlekedéshez (emberek, járművek, tehenek, bikák) és az ételekhez is. Az emberek vidámak, nyitottak és kedvesek.
A 40 – 44 °C-os meleg kihívás volt, azonban a csodálatos templomok látványa és hangulata, illetve a szertartásokon való részvétel kárpótolt mindenért.
Hamarosan megtapasztaltam, hogy 14 kg-os hátizsák helyett bőven elég lett volna fele akkorával érkezni, mint ahogy azt javasolták.
Élveztem az utazás majd minden pillanatát, de számomra az utazás csúcspontja Dharamsala (a Dalai Láma lakhelye, ahol épp szertartás zajlott), illetve a Triund hegy részbeni megmászása volt. Bár 3 ezer méter magasra nem jutottam el – mert kb. 2,5 ezer méter magasan kimerültem, így egyedül visszafordultam – de a lefelé vezető szakasz, magamban a heggyel, fákkal, lepkékkel, olyan csodálatos élményt nyújtott, amit nem igazán tudok szavakba foglalni (erre mondják, ezt át kell élni). Meghatódtam, potyogtak a könnyeim, hogy ilyen csodában részesülhetek, itt a Himalája lábánál.
Azért a Rishikesben átélt rafting is hihetetlen örömet okozott, hisz régóta szerettem volna kipróbálni s nem gondoltam, hogy pont a Gangeszen lesz erre alkalmam.
Az út során gyakoroltam a türelmet, az elfogadást (miközben magamban kerestem az okokat és sikeresen meg is találtam). Sikerült a mélypontból rendkívül gyorsan kilábalnom (szerencsére csak 2-3 alkalom volt). Elmondhatom, hogy az út során sokat tanultam magamról és remélem sikerül a tanultakat hasznosítanom.
Hálás vagyok és köszönetemet fejezem ki a szervezőknek (Reni, István és Szvámi), hogy részt vehettem ezen a különleges és egyben csodálatos utazáson.
Zsuzsa
Belső utazás
Hogyan változtatott meg India három hét alatt?
Hihetetlen, milyen változatos ez a bolygó. Hihetetlen, hogy milyen sokfélék az emberek, a kultúrák.
Az eddig ismert formák, szavak többnyire értelmüket vesztették itt. A tájékozódó képességem, ami az
európai-magyar viszonyokra épült sokszor csődöt mondott. Éreztem, hogy az agyam gőzerővel
dolgozik, hogy újabb viszonyítási pontokat találjon. Pedig milyen jó lett volna, ha feladja…
Többször előfordult, hogy nem találtam meg azt a kis boltot, ahol pár órával azelőtt jártam. Mintha
eltűnt volna nyomtalanul. Néha kiderült, hogy mégsem ilyen misztikus a dolog, csak amiben biztos
voltam, annak az információnak a fele bizonyult igaznak. Valószínűleg ez Magyarországon sincs
másként, csak itt finomabban el van rejtve.
Az indiai út megváltoztatta a véleményem a vallásokról. Eddigi életemben találkoztam néha olyan
emberrel, aki teljesen hisz a vallásában, vagy önmaga által felállított hitrendszerben. Indiában
azonban részese lehettem annak, hogy az Isten felé teljes gyermeki odaadással fordulnak. Indiában
sok-sok templom élő hely, nem lehajtott fejjel lépünk be, hanem az életöröm tölti meg. Eddig azt
gondoltam, hogy a vallás egy felesleges része a kultúrának, a spiritualitásnak. Itt megláttam, hogy
mennyire fontos és építő lehet.
Felismertem azt a mintát magamban, ami összehasonlítja önmagamat vagy a hozzám közelálló
embereket a többiekkel. Folyton megkülönböztet, minden egyes szempárba belenézve. Ez a minta
falakat épít közém és a világ közé. Sokkal élvezetesebbé vált az élet, mikor elkezdtem a
hasonlóságokra fókuszálni. Ez a hozzáállás aktívabbá, barátságosabbá és nyitottabbá tesz.
Nagyon sok szempárba néztem bele és jó alkalom volt ez arra, hogy az érzékenységemet növeljem.
Segített megérezni hogy milyen a szempár tulajdonosának kisugárzása, szándéka. Szavak nélkül, vagy
ha nem értem mit mond hindiül az illető, sokkal könnyebb a mögöttes tartalomra figyelni.
Segített oldani az előítéleteimet például Jwalamukiban az a motoros ember, akiről azt gondoltam,
hogy na őrá már igazán nem nézek rá, mert biztos durva ember. Közelebb értem hozzá, felvette
velem a szemkontaktot, egymásra mosolyogtunk, és elszégyelltem magam.
Volt egy olyan előrevetített képem, hogy milyen jókat fogok meditálni, mert hát India… Ehhez képest
passzív-üldögélős meditációra kevés alkalom nyílt. Fizikailag és mentálisan is nehéz volt számomra
meditálni a az erős zajok, a hirtelen változások és a sok feldolgozandó benyomás miatt. E helyett
sokkal inkább az éberség, a szemlélődés és a tudatosság-jelenlét volt erőteljes.
Varanasiban otthagytam pár félelmemet. A sikátorokban sétálva este, és egy szent helyen, ahova
általában csak hindukat engednek be, kivéve, ha szerencsenapod van. Nekem nem volt, viszont
erősen próbálkoztam. A katonákkal el kellett beszélgetnem, és vállaltam a szembenállást a
hatalmukkal. Kicsit felzaklatott, de nem blokkolt le az agyam, egyenrangúnak éreztem magam velük.
Bár nem engedtek be a belső szentélybe, a szélsőben viszont szívesen fogadtak, betettem a shiva
lingamra a virágfüzérem, kaptam egy karma szalagot, hiába mutogattam, hogy már van egy másik.
Megkongattam az összes harangot. Találtam egy erős védő istenséget, mellette egy mantrázó
emberrel. Odatelepedtem a másik oldalra és hirtelen megjött egy mély belső nyugalom, kontrasztban
azzal, hogy körülöttem mindenki zajos, tevékeny és színes. A szállás felé tartva elbeszélgettem egy
hoteltulajdonossal, amíg egy felé vitt az utunk.
Az útra készülve nem néztem utána a felkeresendő helyeknek, mert nem akartam semmilyen
előképet, elvárást beletenni a fejembe. Már tapasztaltam, hogy ez még így is szinte lehetetlen, és
most is megtörtént! Egy dologban voltam biztos, hogy a Himalájában felmegyek a Triundra.(Ekkor
még nem tudtam, hogy ez az elvárásom.) E helyett 2 fantasztikus gyógyító szikla jutott, mert a közös
túra napján beteg voltam. Örültem, hogy könnyen el tudom engedni ezt az akarást. Persze olyan
harmatgyenge voltam, hogy egy tálka rizst fél óráig tartott megenni. Így könnyű dolgom volt.
Másként, néha harsányabban, mégis egyszerűbben élnek, mint mi. Néha az volt az érzésem, hogy ez
egy időutazás is egyben. Mikor látom az asszonyokat nehéz terheket cipelni a fejükön, a
lovasfogatokat, a földön ülő vagy fekvő embereket, a mestereket dolgozni a kis utcára nyíló ajtótlan
műhelyükben, a sok műemlék épületet, a bazárokat, a színes ruhákat, a templomokat és a szűk
sikátorokat.
Számomra kinyitott egy átjárót a világba.
Szilvi