Büttner Zsolt
2012. március 26
Sziasztok kedves Tisztulók!
Már 11. napja tart a tisztítókúra, remélem erősen él még mindenkiben a
közösen tett elhatározás.
A következőkben szeretném megosztani veletek eddigi tapasztalataimat:
először is nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki belevágott ebbe a
koránt sem könnyű vállalkozásba, nekem nagyon sokat segít a tudat,
hogy sokat vagyunk, akik ugyanazon az úton járunk, ez megerősít a
nehéz pillanatokban.
amit a legfontosabbnak tartok megosztani veletek ezen a fórumon az egy
felismerésem, tapasztalatom. Kicsit úgy érzem, hogy nagyon sokat
beszélünk a tisztítókúráról a hogyan? miként? praktikus, gyakorlati
oldalról megközelítve háttérbe szorítva a miért? kérdéskört. Ez így
talán el is fogadható hiszen ez nagyon szubjektív kérdés, mindenkinek
magának érdemes célokat kitűznie a kúrával kapcsolatosan.
Nekem erre a válasz villámcsapásként érkezett már a 15.-ei kezdőnapon:
régóta küzdök egy érzéssel, hogy megrekedtem egy általam részben
elutasított és egy létező, áhított társadalmi valóság határán.
Értelmiségi, konzervatív, vallásos neveltetésem után ennek
homlokegyenest fordulva hátizsákomat felkapva világgá mentem és
megtapasztaltam egy másik valóságot a természetközeli életmód, a
létbizonytalanság és az ősbizalom érzését, megtanultam túlélni,
kiállni magamért, megismertem a természetes és könnyű drogok által
kiváltott mámor és transz állapotát. Na de mi köze ennek a
tisztításhoz?
Mindezt csak azért írtam le, hogy átérezzétek milyen tapasztalatok,
élmények feszítenek belülről. 2 és fél éve tértem haza azóta próbálom
a korábbi életemet és a megismert új valóságot szinkronizálni
életemben, 2 és fél éve tai-chizom, és úgy érzem ha ez nem lenne már
feladtam volna álmaimat. (Igen ÁLMOK! Nagyon fontos álmodni és
követni, táplálni álmainkat.) Nagyon erősek azok a függőségek, amik
ehhez a régi világhoz kötnek, melyek elsősorban fizikai szinten
„támadnak” (cukor, kávé, dohány) de hatásuk a tudatunkra is kiterjed.
egy példával illusztrálnám: alkotó tevékenység közben, inspirált
állapotban (kapcsolat az égi energiákkal, isteni teremtő jelleg
kibontakozása) egyszer csak hatalmas szükségem támad rágyújtani….
rágyújtás után már az első két slukk után elképesztő testi-szellemi
rosszullét lesz úrrá rajtam, mely alkalmatlanná tesz az alkotás
folytatására! Ma már tudom, hogy ez a belső kényszer ez az elhagyni
kívánt, régi világ által kondicionált énem jelzése, teret akar magának
nyerni, visszahúz! Vissza a lényeghez! tehát aznap 15.én megértettem
és megéreztem, hogy ezzel hatalmas lendületet kapott az új énem, hogy
testemet eljuttassam a vágyott új valóságom felé. egyszerre minden
világos lett, mintha ezrek szilárdítanák elhatározásomat, ez az érzés
felül áll az önmegtartóztatáson, tehát egyáltalán nem esik nehezemre
nem-kávézni, nem-cigizni, nem-sütizni, pedig korábban ezeket önmagam
felé tanúsított szeretet kifejeződésének gondoltam. most már érzem,
hogy ezek csak a függőség láncai, melyek meggátolják kiemelkedésemet
egy másik valóság, a létezés egy másik dimenziója felé. Vágyom
tudatilag elszakadni ettől a körénk kreált mesterséges valóságtól,
hogy újra a FÖLD és az ÉG gyermeke lehessek.
Nagyon bízom benne, hogy a tisztítókúrával közelebb kerülök álmaim
valóságához, megerősödik bennem a hit az univerzum jóságában és
remélem, hogy ezen vízió megvalósításáért tevékenyen tudok dolgozni!
Szép napot mindenkinek!
zsolt
– – – – – – – – – – – — – – – — – – – – – – – –
András
Sziasztok,
Bennem is kedvező változások mennek végbe:
A kiegyensúlyozottságom most még stabilabb.
Az ízérzékelésem megváltozott, erre elsősorban az édes ízek terén volt
szükség, korábban olykor egy édesség nem tudott elég édes lenni,
annyira kívántam az édes ízt, most pedig már napok óta aszalt
gyümölcsök, magok és némi méz, amit édesség gyanánt eszem, és ezeket
is kielégítőnek érzem. Rájöttem pl. , hogy a mazsola sokkal édesebb,
mint gondoltam:)
Meg tudom állni, hogy a „nemszabad ételeket” ne egyem meg, most
mondtam le pl. egy jó szelet almás pitéről, amiben volt tejtermék meg
némi tojás:)
A legjobb módszerem a telítettség megérzésére, hogy evés közben
megállok, teljesen ellazítom és kiengedem a hasamat, majd figyelem a
jelzéseit. Így megérzem, hogy mikor jön el az a pont, amikor már elég,
de még nem vagyok tele.
Ha éhes vagyok pl késő este, olyankor egyszerűen iszom, és elmúlik.
A gabonakávé és a saját készítésű gabonatej kombó fantasztikus,
próbáljátok ki. Az utóbbinak a receptjét feltöltöttem.
Jó úgy viszonyulni az egész kúrához, mint egy terv, amit éppen
sikeresen megvalósítunk, és átszövi minden napunkat, minden percünket.
Egy jó cél, amit kitűztünk, és folyamatosan ott lebeg a szemünk előtt,
miközben pozitív változásokat hoz.
Az apróbb szabályszegésekről: velem is előfordult, hogy olyat ettem
(kis mennyiségben), amit nem szabadna, de ilyenkor globálisan egy
folyamatként nézem az egész kúrát, így tisztába jövök vele, hogy nem
1-2 apróságon fog múlni a kúra sikeressége, mert az összességében
nézve eredményes és változásokat hoz. Sokkal fontosabb pl a kúra
alatti folyamatos tudatosság, tudati változások.
További kitartást és sok pozitívumot mindenkinek…
&ris
————————————————————–
Balázs
Sziasztok,
gondoltam írok én is pár sort a fejleményekről itt, nálunk. Én csak 2
hétre terveztem a kúrát, mert életstílusomból adódóan igen nehéz lenne
teljes egészében letolni az egészet – pl. mókás volt amikor a
kásanapomon egy fórumot szerveztünk, amin én is előadtam, a kis
műanyag dobozomban meg ott lapult az epres kása 😉 persze minden
megoldás kérdése, de a léböjt meló köben nem megvalósítható…lényeg a
lényeg, hogy 1 hét alatt leépítem, 1 hét alatt felhozom az étrendet,
Húsvétra pedig visszatérek a nromál kerékvágásba, bár azt már most
látom, hogy több minden megváltozik majd ezen a téren. A barátnőm is
velem tart, így azért könnyebb…
Egy olyan embernek, aki húst hússal eszik elég nehéz lemondani a
hurkakóbászról plusz a tejről és tojásról, de a kihívás szép, és eddig
megy is, olyannyira, hogy a hétvégére tervezett léböjtön is túl
vagyunk, úgyhogy büszkék is vagyunk, de a jövő hét még vissza van!
Ami pedig az én üzenetem amellett, hogy kitartás meg ilyenek, az az,
hogy érdemes a belső rendrakás mellett egy kis lomtalanítást is
tartani, nálunk pl. 6 csomag fölöslegessé vált cucc + ruha ment ma ki
a kukába / vöröskeresztnek, amit persze lehetett volna tartogatni még,
csak minek…e mellett pár olyan dolgot is elvégeztünk, melyet már
halogatunk egy ideje, és nagyon jó, hogy elvégeztetett, mert így
nagyobb a rend körülöttünk. Szóval valami azért 2 hét alatt is
történik, számunkra pedig első lépésnek egyelőre tökéletes.
A 42 napos fanatikusok előtt meg le a kalappal, hajrá!
——————————————————–
Gergő
Sziasztok!
Én is szeretnék Veletek megosztani néhány tapasztalatomat.
Mindenekelőtt köszönöm a tapasztalatitokat, nagyon sokat segített.
Zsolt levele felnyitotta szemem sok vakfoltomra rávilágított. Panni
szerény kitartása is inspirál, de még Gyuri álma a süti evésről és az
önmegbocsájtásról is sokat adott.
Ha néhány nappal ezelőtt kellett volna nyilatkoznom a tisztitó kuráról
azt mondtam volna, hogy csúcsszuper.
Először életemben van az, hogy nem gondolok folyton az evésre, és egy
csomó cselekedet önmagáért van nem valamilyen áhított cél elérését
szolgálja. Sokkal könnyebben tudtam megérteni a helyzetek miértjeit és
egy általános „elemző” helyzetébe kerülni, ahol tisztán tudtam látni,
gondolkodni. Ez egy nagyon kellemes érzés. Mindazonáltal, minthogy
semmi sem, ez sem állandó és nem maradtam kitartóan ebben az
állapotban.
Az elmúlt napokban a gyümölcs szakaszba értem, igen nehezen mentek az
első napok. Feljött bennem minden vágy, és belülről fárasztott el. Én
nem voltam vegetáriánus, bár ritkán ettem húst egy ideje, a
mulatságokban viszont élvezeti cikkekkel tömtem magam. Így a megválás
tőlük egy rázósabb utat ad nekem. Érzelmileg is sokkal instabilabb
voltam ebben a néhány napban. Ám azt tudom mondani, hogy néha a felhők
eloszlanak és látom a Napom, ami beragyogja a pillanatot. Azt hiszem a
legfontosabbak, amiket most tanultam az elfogadás és a türelem volt,
de azt is megtapasztaltam, hogy az elválás, átváltás lehet könnyű és
felszabadító vagy nehéz és ragaszkodó attól függően, hogy mennyire
tudjuk elengedni az adott dolgot és magunkat. Azt is éreztem és tudom,
hogy ez teljesen így van rendjén, hogy nekem ez nehezen megy most,
mert itt változom és közben a káoszból születik az újabb rend.
Ennyi egyelőre.
Kitartást kívánok és erőt a kihívásokhoz, amit kúra rejt.
Napfényt és szép napot mindenkinek.
Gergő
————————————————————–
Betti
Sziasztok,
Azt hiszem Zsolt levele elindított egy beszámolós folyamatot és mindenkire jó hatással volt.
Rám személy szerint nagy hatással volt az tuti, mert megértettem, hogy ezt most itt tényleg érdemes átélni és végigcsinálni.
Akkor én egy platón voltam épp. Úgy éreztem, hogy nem igen indul be nálam a folyamat, de a közösség ereje tényleg sokat számít!
A kásás-pirítós hét nálam olyan vegetálgatás volt, nem éreztem, a tisztulás hatásait, majd a gyümölcs-párolt zöldséges szakasznál volt az, hogy naponta többször is megborultam. Egyfolytában süti, nasi kényszerem volt.
Erre van is egy hihetetlen sztorim: a munkahelyemen dolgoztam épp. Valami baromi unalmas adminisztrációt csináltam, és a kollégámnak odaszóltam, hogy uuuu, de ennék most egy túrós-barackos sütit. Erre 15 perc múlva megérkezik egy másik kollégám, hogy őneki most van a szülinapja, és szeretné, ha együtt ünnepelnénk vele, és ennek örömére hozott túrós sütit, hatalmas barackokkal a tetején (és nem volt összebeszélés). 🙂 🙂 🙂 A munkahelyemen persze mindenki hülyének nézett, miután előadtam a sztorit, hogy mégis VISSZAUTASÍTOM a süteményt, de belül nagyon büszke voltam magamra, hogy kapok egy hatalmas próbatételt a taó-tól, és én igenis megállom a próbát! 🙂
Rájöttem, hogy ilyenkor (a böjt ideje alatt) úgyis egyfolytában olyan lehetőségek kerülnek az ember elé, amit nehéz szívvel utasít vissza. Persze ezek jelen vannak mindig, csak, amikor szabad a lehetőség, nem vesszük észre ezeknek a jelentőségét.
Ez egy nagyon nagy lehetőség arra, hogy értékeljük azon „apró, de nem jelentéktelen” dolgokat, amelyet a hétköznapi életünkben szinte észre sem veszünk.
Én tegnap kezdtem a léböjöt. Nagyon érdekes, hogy nem volt annyira nehéz, mint számítottam. Régebben már csináltam léböjtöt, de akkor nem volt hosszú az előkészület, csak 1-2 napos. Na akkor aztán kínlódtam rendesen. A fejfájástól majd szétrobbant a fejem és a szagokra meg annyira érzékeny voltam, mint egy kutya. Mindenkin megéreztem a parfümöt, kozmetikumokat és szó szerint émelyegtem tőle. Most, nem voltak ilyen mellékhatások, csak néhányszor rám jött az, hogy de jó lenne enni, legalább egy kis darabka diót, vagy egy szem mazsolát….. esteleg egy egész eszterházi tortát 😀
Sokat segített, hogy itt sem ugrottam egyből fejest az egésznek, hanem szépen finoman. Reggel ittam vizet, gyümölcslevet (almából csináltam, tettem bele fahéjat és mézet), majd ebéd idején ittam egy jó laktató turmixot (rizstej, banán, alma, mogyoró, kardamom és méz volt összeturmixolva). Ez ebédre jól laktatott és utána már csak víz, tea, zöldséglé. Így nem volt ez a földhöz vágós megvonás. Ma már lájgtosabbra veszem az ebédet. Nem tudom, meddig tervezem a léböjtöt. Figyelem magam és ameddig tudom húzom, de ha már érzem, hogy nem esik jól (és ezt nem az egóm mondja már) akkor abbahagyom.
Ma reggel csináltam egy beöntést is gyógyteával és most úgy érzem, arrébb tudnám tolni a parlamentet !!
Szebbek a színek, finomabbak az illatok, lágyabbak az érintések. Kívül-belül lassan teljesen helyre áll a rend és a tisztaság.
Köszönöm nektek, hogy együtt csinálhatom veletek és hogy együtt csináljátok velem,
és ha bár fizikailag nem is vagyunk összekötve, nagyon sokat segítetek nekem.
Örömteli napokat, hasznos élményeket, maradandó tapasztalásokat, színeket, ízeket, illatokat!
ૐ Betti ૐ